Küzdj az álmodért Part 8.

Küzdj az Álmodért Part 8.

Éjszaka közepén megérkezett a várva – várt erősítés az F.B.I-tól is. Camile és Brennan ismertette a történteket a kihelyezett csapat főnökével.

-         Vigyázzanak, azzal a nővel bármire képes ilyen állapotban!- tette hozzá végezetül Cam.

Az F.B.I emberei a parkőr által kapott régebbi kiadású tréképet tanulmányozták, hogyan tudnák bekeríteni az elhagyottnak hitt erdészházat.

Temperance idegesen járkált fel – alá, mindig is megfontoltan cselekedett, de ezekben a percekben kimondottan utálta a tétlenséget, a semmit tevést. Legszívesebben a piacon vásárolt fegyverével lerohanta volt az elmeháborodott nőt.

-         Ne aggódj édesem, már nem eshet baja Boothnak, itt az erősítés is, most már csak órák kérdése és kiszabadítják! –nyugtatgatja barátnőjét Angela.

-         Nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban, érzem, hogy bántotta az nő. – próbálva visszatartani előtörő könnyeit. – Tudod ő éreztette velem először, milyen, ha hiányzik valaki, nem akarnám elveszíteni. – mondta ezt,de már sírva, majd Cam lépett hozzá közölve velük, hogy az F.B.I emberei magukkal viszik őket, akkor ha a háttérben maradnak, míg kiszabadítják  különleges ügynöküket.

Miután megbeszélték a tervet, ami szerint haladni fognak, nehogy baja essen a férfinak vagy valaki másnak. Tervek egyeztetése után el is indultak terepjáróikkal a romház felé. Eközben Booth egyre nehezebb viselte az ütközés okozta fájdalmakat, amit igyekezett leplezni, nehogy nő kiszúrja, bár már hiába volt. Pam igen is jól tudta, mennyire lehet súlyos állapotban a férfi, de nem törődött vele, úgy érezte tartania kell magát az előbbiekben kigondoltakhoz, miszerint, ha már nem lehet övé az ügynöke, akkor másé se, addig is had szenvedjen szökése miatt.

-         Tapasztalataim szerint a gonosz nem kultúrafüggő. Emberi vonás. – törte meg a csendet Seeley.

-         Semmit nem tud az életemről, legfőképpen rólam… én próbáltam kedves lenni magával, szerettem is, de magának az a ribanc doktornő kell. – a korábbi „visszafogottság” és állhatatosság már feledésbe merült a nőnél, minden szó – mondat, amit a férfi mondott neki, folyamatosan dühítette. – Talán az ok fájdalom, a félelem, a sok szarság....talán az, hogy ezeken keresztül mentem, ez hajt engem előre. Ez ad erőt. Talán egy kicsit össze kell zavarodnom ahhoz, hogy feljebb léphessek. – mondta ezt gúnyos mosollyal.

-         Miért érzem azt, hogy maga semmit nem tud az életről?! Folyamatos álomvilágban élet, mindig mást és mást kergetett el a nagy ragaszkodásával. Ha valami meg nem sikerült, hát bújt az anyja mögé még felnőttként is! Szóljon ha tévedek! – fejezte be mondandóját Booth.

-         Elég legyen! Hagyja abba, maga nem az agytúrkászom, nem is lesz az! – mondta ez idegesen, majd elindult a férfi felé, hogy megüti egy baseball ütővel, majd letette.

-         Nah mi az csak nem megijedt? – provokálta tovább a férfi.

-         Nem, a halála látványát inkább meghagyom a drágalátos barátnőjének! – mondta nevetve.

Beszélgetésük itt félbe is szakadt, mivel Selleynek nem volt elég energiája ahhoz, hogy folytassa a veszekedést, ha holnap valahogy meg akar újból szökni. Ezért mélán nézte a teliholdat az ablakon keresztül. Hosszú percekig nézte a Hold fényét, mikor a ház körül lévő erdőben zöldes fényeket vett észre. Eszébe is jutott, hogy F.B.I különleges csapatainak éjjel látó szemüvegeinek fénye pontosan ilyen. Kis megkönnyebbülést érzett, mivel már nagyon fáradt és kimerült volt.

Tudta, hogy valamilyen gáz lövedéket fognak használni, annak érdekébe, hogy senki ne sérüljön meg a támadás közben. Ezért igyekezett közelebb húzódni az ablakhoz, hogy hamar jusson friss levegőhöz. Ahogy végig futottak ezek a gondolatok a fejében, a csapat meg is kezdte a kiszabadítását. Az ablak üvegén két füst gránátot dobtak be, ami fel is robbant, a szobát sűrű füst lepte el. A robbanást követően az F.B.I emberei betörték az ajtót, majd kivitték az elsősegély csomaggal felszerelt terepjáróhoz, ahol már Brennan és a többiek türelmetlenül várták társukat. Booth pár percig szédült a füst miatt. Pamet bilincsben hozták ki, amit a férfi észe vett, majd minden erejét összeszedve oda tántorgott hozzá:

-         Ne várja, hogy a történtek után valamiféle enyhítést kaphat a büntetéséből, erről gondoskodni fogok, bár nem vagyok egy bosszú álló típus. Egy jó tanácsot fogadjon el, mert ahová kerül ott nagy hasznát veheti, ha megfogadja, keressen magának barátokat, akik átsegíthetik a bajban. De ne érdekből, mert ha nem a világ közepén ott fog állni tök egyedül, kihasználva. – miután befejezte mondandóját, intett kollégáinak, hogy vihetik.

Ezután egy mentő orvos lépett hozzá, hogy elvigye megvizsgálni a sérüléseit. Ahogy végzett a férfi ellátásával, Brennant kérte az autóhoz.

-         Megvizsgáltam Booth ügynököt, de hosszas beszélgetés után sem akar a kórházba menni további, alaposabb kivizsgálásra, hátha magának sikerül rá hatni. – magyarázta az orvos.

-          Booth! Nincs több kifogás fogod magad és bemész az orvossal a kórházba, én is elkísérlek.

-         Nem, nem megyek, eleget láttam már őket, lassan fehér köpeny szindrómám lesz, meg amúgy sincs komoly bajom. Ugye doki?! – majd szúrós tekintetet vetett az ártatlan orvosra.

-         Annyit biztosan tudok és látható is, hogy két törött borda, zúzódások a jobb és bal alkaron, az elmondottak alapján a védekezés, miatt szerezte őket. A nyugtató hatása  körülbelül 12 óra múlva fog teljesen kiürülni a szervezetéből. De, hogy vannak e további belső sérülése, azt röntgen felvételek alapján tudnám megmondani.

-         Akkor sem megyek! – tiltakozott továbbra is a férfi.

-         Miért vagy ilyen makacs? – kérdezte Bones.

-         Mert nálad jobb kezekben nem is lehetnék, tudod jól, hogy a te tudásodban és megérzéseidben megbízom. – mondta ezt huncut mosollyal.

-         Ha vállalja érte a felelősséget akkor itt maradhatnak?! – szólt közbe a mentős.

-         Jó, legyen úgysem tudom én sem, de maga sem meggyőzni. Mit kell tennem?

-         Itt hagyok két krémet, ami a törések összeforradását gyorsítja, valamint fájdalom csillapítót, mivel ebben az állapotban légzés igen megerőltető tud lenni, még ha a páciens leplezi is. Végső sorban egy pár fásli amivel beköti, hogy kicsit stabil állapotba legyenek a törött bordák. Plusz jegelni is kell a zúzódásokat. Röviden ennyi a teendő. – majd összepakolt és elindult az F.B.I csapatával a városba.

Amint visszaértek a táborba, ezernyi kérdés fogadta az ügynököt.

-         Mondd, hogy kapott el az nőszemély? – kérdezte Camile.

-         Félúton járhattam, mikor olyan homályos lett minden, meg a hirtelen fáradtság. Akkor  jött a film szakadás. Azután abban a házban tértem magamhoz, onnan megpróbáltam lelépni, de félúton elütött a kocsijával, innen vannak a törések és zúzódások. Vissza vitt a házba, ott nem volt semmi különös, vitáztunk, próbáltam feldühíteni, hátha sikerülne egy trükkel újra meglépni és akkor jöttetek ti. Röviden ennyi a sztori. –

-         Mikor akarta elmondani nekünk, hogy mi a szándéka? – kérdezősködött tovább Sweets.

-         Eleinte azt hitte, ha távol tart Bonestól, akkor majd belezúgok, a szökés után rájött, hogy ez esélytelen. Utána minden megváltozott benne, dühös és agresszív lett. Úgy gondolta jobb lesz neki, ha szerelmem előtt végez velem. – fejezte be Booth.

-         Ez a viselkedés érthető is volt. – kezdte újból szakmai szempontból nézni a beszélgetést Sweets. - Vannak, akik megijednek attól, hogy a dolgok másként is lehetnek, hogy a világ mégsem annyira rossz. Vannak emberek, akik annyira hozzá szoktak dolgokhoz, akár rossz dolgokhoz is, hogy nehéz megváltozniuk. És ők feladják. De ha feladják, azzal mindenki veszít. Ezért kell figyelni az embereket. Oda kell figyelni rájuk, hogy megvédhessük őket, mert nem mindig tudják, mi jó nekik.

-         Lehetséges, hogy túlságosan is félt a változástól, ezért is ragaszkodott annyira az aktuális kiszemeltjeihez. – csatlakozott Angela.

-         A sok agyalás olyasmin, hogy megtörténik vagy nem csak rontott a dolgokon Pam Noonan esetében.

-         Nah most már elég a sztorizgatásból, pihenésre van szükséged, holnap majd folytatjuk, irány az ágy. – parancsolt párjára Tempi.

-         Igen is nővérkém! – mosolyodott el a férfi.

-         Külön ápoló nő plusz kényeztetés, hm…. De jó lenne nekem is! – ábrándozott Hodgins.

-         Ne izgulj drágám, lesz kényeztetés, de nekem! – mondta huncutul barátnője.

-         Kicsit kezd túlfűtött lenni a levegő, tényleg jobb lesz, ha megyünk pihenni! – zárta le a beszélgetést Cam.

Temperance gondosan követte a mentőorvos által előírt feladatokat. Bekente a férfi töréseit a krémmel, majd befáslizta, hogy kicsit stabilabb helyzetbe kerüljenek a férfi törött bordái.

-         Ha erősödik a fájdalmad vagy valami szúrást érzel az oldaladon szólj adok először lejegeljük és végső esetben kaphatsz fájdalom csillapítót is.

-         Oké – oké érted bármit beveszek. – próbált felülni, de visszazuhant a hátára hirtelen mozdulat miatt.

-         Óvatosan az ilyen gyors mozdulatokkal, nem vagy olyan állapotban. Hogy most rosszalkodj. – mondta mosolyogva a nő.

-         Ha nem, hát nem akkor be kell érnem, a gyönyörű látvánnyal, ha átveszed a pizsid. – incselkedett továbbra is Booth.

-         Jó rendben, ha ez kell ahhoz, hogy nyugton maradj! Mivel próbáltad dühíteni Pamet? – a férfi nem válaszolt. – Booth figyelsz? Hahó Booth! – amint hátranézett látta, hogy szerelmét elnyomta az álom. Így ő is gyorsan átöltözött majd szorosan odabújt, mélyen alvó társához…..

Ui: Gonosz szereplőért kárpótlás :)

Küzdj az álmodért Part7.

Küzdj az álmodért Part 7.

Másnap reggel, Seeley elmondta a többieknek, hogy az őrült rajongó megszökött a börtönből és több, mint valószínű őt és Temperancet fogja keresni. Ezrét jobb lenne, most félbeszakítani a szabadságukat, mivel ez a környék remek búvóhelyet biztosít az ilyen „beteg” embereknek, mint Pam. Ezzel a gondolattal, mindenki egyetértett, majd Booth elindult a parkőrhöz,szólni, hogy távoznak a campinből. El is indult autója felé, de akárhányszor próbálta beindítani, a jármű meg sem mozdult.

-         Cam a te kocsid jó? – érdeklődött a féri.

-         Pillanat, megnézem. – de a nőé sem indult.

Booth felnyitotta autóján a motorháztetőt, meglepve fogadta a tény, hogy valaki elvágta az ékszíjat. Probléma hasonló volt Camile kocsijában is. 

-         Van egy sejtésem, hogy ő volt az. Megtalált és talán most is figyel. – jelentette ki komoly arccal az ügynök.

-         Akkor most mit tegyünk? – kérdezte Hodgins.

-         Azt akarja, hogy maradjak ill. maradjunk. – válaszolt idegesen a férfi.

-         Nagy valószínűséggel már kész tervvel készült, hogy magát behálózza. Az ilyen emberek többnyire kiszámíthatatlanok, egyik pillanatba elhintetik a világgal, hogy ők a kedvesek a jók, a másik pillanatba, ha meg lettek sértve bármit elkövetne, hogy bosszút állhassanak. – összegezte Pam profilját az ifú pszichológus.

-         Először is muszáj ékszíjat szerezni a kocsikba, hogy eltudjunk menni, ami biztos, hogy csak holnapra fog megérkezni az alkatrész. Tehát ma éjjel még itt maradunk. A sátrakat rendezzétek be egy köralakba, mert ha éjjel netán körülöttünk ólálkodna, azt meghalljuk. Míg megteszitek amit kérek, addig én elsétálok a parkőrhöz, megrendeltetni a szíjakat. – jelentette ki Booth, majd elindult a kijelölt úton, de egy kéz hirtelen elkapta karját és visszahúzta.

-         Ne mennyek veled? – kérdezte aggódva Bren.

-         Most ne kérlek, szeretném kisszellőztetni a fejem, hogy átlássam a dolgokat. – marsztalva ezzel is a többiekkel szerelmét.

-         Vigyázz magadra, tudod milyen indulatos.

-         Megígérem, egy óra és újra együtt leszünk. – mosolyodott el a féri, majd elindult.

Útón az őr háza felé, folyton olyan gondolatok szállták meg, amiket a kiképzésen tanult, mit kell tenni  az ilyen váratlan helyzetekben. Félúton járt, mikor az egyik pillanatban hirtelen jött fáradtságot érzet, léptei egyre nehezebbek lett, homályosan látva maga körül mindent, majd térdre rogyott. Mikor felnézett Pam Nonnat látta maga előtt, mielőtt elájult volna….

A többiek, berendezték köralakba a sátrakat, ahogy Booth kérte miután készen lettek, leültek beszélgetni, majd a parkőr autójára lettek figyelmes, azt hitték vissza hozta a férfit táborhelyükre, de nem látták őt a járműben. Hodgins leintette az őrt, hogy megkérdezze tőle, találkozott-e az ügynökkel.

-  Ma még nem találkoztam a társukkal, most indultam el a szokásos terepszemlére, de az úton sem láttam. Csak nincs valami baj?

- Több, mint egy órája indult el magához, hogy ékszíjat rendeljen az autókba, mert valaki elvágta a miénket. – majd Hodgins tőmondatokban elmondta, miért kellenek az alkatrészek és hogy miért lettek elvágva.

- Elvihetem önöket azon az úton, amelyen Booth ügynök elindult, hátha találnak valami nyomot. – ezután a többiek összepakoltak táskájukba pár fontos dolgot, ami segíthet a nyom keresésben….

 Közben Booth magához tért egy elhagyatott, romos faházban. Nem tudott megmozdulni még, ha akart volna is nem tudta megmozdítani a karját sem a lábát, mivel még kába volt és székhez is volt kötözve.

-         Üdvözlöm Booth ügynököm! – köszöntötte széles mosollyal arcán az eszement nő. – Muszáj voltam nyugtató lövedéket használni, hogy probléma nélkül elhozhassam a társaitól,de legfőképpen Dr.Brennantól. Így már gondtalanul együtt lehetünk és belátja majd, hogy nem az a gebe nő kell magának hanem én.

-         Sooha nem leszek magába szerelmes de…de Brennant sem bánthatja, amíg itt vagyok. –a nyugtató miatt nehezen tudott beszélni.

-         Ugyan már, nem volnék én annyira vérengző, mint ahogy az elején bemutatkoztam. Több féleképpen is meglehet szabadulni a nem kívánatos személyektől. Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye. – tört ki gúnyos nevetésbe mondata végén a nő.

Észrevette, hogy a férfi kezd rátalálni erejére, próbálkozva kiszabadulni, ezért egy újabb adagot szúrt a férfi nyakába…..majd magára hagyta a férfit.

Közel félórás autózás után sikerült nyomot találniuk az erdőben. A parkőr rádión beszólt a központba, erősítést kérni, hogy mihamarabb megtalálják az elveszett férfit.

-         Nézzétek! – térdelt a nyom fölé Bones.

-         A növények itt több helyen is el vannak törve is ki vannak taposva, ott pedig vonszolásra utaló jeleket lehet látni. – próbálva elemezni a hátra maradt nyomokat, majd könnyek gyűltek a szemébe, amit Angela észrevett.

-         Nyugodj meg édesem nem kell a legrosszabbra gondolni. Tudod, hogy Booth erős férfi és bármit képes elviselni, hogy újra láthasson. – nyugtatgatta barátnőjét.

Hodgins elindult a nyomokat követve, ami egy földútnál véget ért, ahol keréknyomokra lett figyelmes.

-         Ez az út hová vezet? – kérdezte a parkőrtől.

-         Ha jól emlékszem egy régi erdészházhoz, körülbelül másfél óra az út kocsival. – válaszolt az őr. – Kellene, egy előző kiadású térkép, mivel azon pontosan rajta van azaz út ami a házhoz vezet, de olyan, most nincs nálam. Vissza kellene mennem érte vagy a társammal Jamesel idehozatom.

-         Figyeljetek, megvárjuk amíg James ideér a térképpel, addig én szólok az F.B.I-nak a történtekről és kérek erősítést is, de addig itt kell maradnunk. Nem mehetünk oda felkészületlenül, nehogy valami baj történjen Boothal….

A férfi még mindig, homályosan látott és a feje is egyre jobban fájt, de nem akarta elhagyni magát. Minden percben próbált megszabadulni a kötelek szorításából. Nagy nehezen sikerült kiszabadulnia fogságából, mielőtt elindult volna megpróbálta felmérni a helyzetet és Pam kilétét. Miután meggyőződött arról, hogy senki sincs a házban, elvánszorgott az ablakig körülnézve, de kint sem látta a nőt. A nyugtató erős hatással volt még rá most is, ezért minden erejét összeszedte,majd elindult az göröngyös úton, ami a romos épülethez vezetett…..

Órákon át bolyongott az erődben, mígnem halvány fényeket vett észre ami egyre csak közeledett felé és nem akart megállni. Pam volt az, épp akkor tért vissza autójával, ahogy meglátta, hogy a férfi megszökött, harag és bosszú vágy öntötte el, ezért a Selleyre irányította kocsiját. Booth maga elé emelte kezét próbálva védekezni, a nő elütötte autójával. Miután kitisztult a nő feje, rájött mit tett gyorsan az ügynökhöz sietet. Egész addig nem tudta, hogy él-e még a férfi, mígnem felnyögött fájdalmában, majd Pamre nézett.

-         Tudja , nagyon feldühített a szökésével, így nem hagyott más választást. Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs. – hosszas vonszolás után betette a sérült Booth autója hátsó ülésére és visszavitte az elhagyatott épületbe.

Látta, hogy nincs túl jó állapotban az ügynöke, akinek homloka erősen verejtékezik. Odament megnézni mi lehet a baja, majd miután megérintette a Seeley homlokát észrevette, hogy tűz forró volt a láztól. Úgy érezte ez kellő büntetés a férfi számára, ha már elakart őt hagyni, utat engedve újra bosszúvágyának. Ott ülve lassan rájött bármit is tehet, Seekey Booth nem lehet az övé. Újra és újra meg fog szökni mivel azt a ribancot szereti. Így ha már nem lehet az enyém, akkor senkié sem lesz, holnap közli is Brennanel a tervét… majd leszállt az éj.

Küzdj az álmodért Part 6.

Küzdj az álmodért Part6.

Amilyen hamar jött a nyári zápor olyan gyorsan el is ment. Bár ebből a változásból már, csak a nap sugaraira lett figyelmes a szerelmes pár. Minden olyan tökéletes volt, mintha, csak velük történhetett meg az a csoda, amit az elmúlt órában átélhettek. Booth egyfolytában mosolygott, ami Tempinek rögtön feltűnt.

-         Miért érzem úgy, hogy ezt a mosolyt most egy hurrikán sem tudná elsöpörni?

-         Szerinted???... Az öledben fekszem,  közben nézem a felleget, bámulom a felhőket a mozdulatlan kék eget. Most minden olyan tökéletes, nem számít a gond a bú, most semmi nem olyan lényeges. – majd megcsókolta szerelmét.

-         Nem szeretnék ünneprontó lenni, de lassan vissza kellene mennünk, mielőtt beesteledik, nehogy Angeláék kiküldjék a parkőröket ránk!

-         Szerintem is, de mielőtt elindulunk, ígérj meg valamit!

-         Még is mit szeretnél? J

-         Több ilyen csodás napunk legyen, de együtt és nem külön. Már végképp nem tudnám elviselni, ha nem lennél velem.

-         Valami hasonlót szerettem volna én is kérni. – majd elindultak vissza barátaikhoz.

Miután megérkeztek ezernyi kérdés fogadta őket.

-          Jól vagytok? – kérdezte aggódást színlelve Ange.

-         Persze, mi bajom eshetne egy jól képzett F.B.I ügynökkel az oldalamon. – válaszolt Brennan.

-         Meséljetek, mi JÓ történt veletek? – gondolkodás nélkül rákérdezet Cam.

Booth mellette álló nőre nézet, ezzel is jelezve, hogy had mondja el ő a történetükből, amit szeretne.

-         Na jó, nem is tudom hol kezdjem… - kezdet bele Bones.

-         Mondjuk elejétől a végéig, hallani akarjuk. – csatlakozott Hodgins, Sweetsel az élen.

-         Mindenrészletre kíváncsiak vagyunk! – vágott közbe Angela.

-         Talán kezdhetném azzal is, hogy eleredt az eső, behúzódtunk a barlangba, bár szerintem ezek most felesleges tények, de a lényeg, ami titeket érdekelhet, hogy igen összejöttünk Boothal.

-         Nah végre, már épp itt volt az ideje. – tört ki örömmámorában Sweets.

-         Gratulálunk. – szólt Hodgins.

-         Pszt..pszt… ez még nem minden! Mi volt még? – kérdezősködött tovább Ange.

-         Szerintem ennyi információ bőven elég mára! – mosolyodott el Bones.

Ekkor, Booth telefonja csörgésére lett figyelmes, a kijelzőre tekintett, majd látta, hogy Caroline keresi, ezért félre vonult.

-         Igen, itt Seeley Booth, különleges ügynök.

-         Üdvözlöm! Nagyon sajnálom, hogy most zavarom, de muszáj volt, hogy felhívjam.

-         Mi történt? Csak nincs valami baj? – vágott közbe a férfi.

-         Sajnos baj van. Az F.B.I csak, akkor akart szólni miután visszatértek volna szabadságukról. De úgy éreztem, jobb lesz figyelmeztetnem önt, miss Pam Noonan a „rajongó”  megszökött a börtönből és magát fogja keresni.

-         Ez, hogy lehet?! Kérdezte dühösen az ügynök.

-         Kijátszotta az őrséget az álcázott kedvességével. Szóval nagyon figyeljen magára és különösen Dr.Brennanre. Tudja mennyire nem szereti. Még egyszer sajnálom, hogy elrontottam a kellemes időtöltésüket, de tudniuk kellet erről. – majd letette a telefont.

      -         Francba!- Booth ezután belerúgott, a mellette levő vizes flakonba.

-         Mi a baj Booth? – a férfi nem akarta elrontani szerelme kedvét, ezért hazudott.

-         Nem hoztunk pezsgőt, úgy gondoltam illene az alkalomhoz! – kényszer mosolyt vágott, leplezve dühét és idegességét.

A nap hátralevő részében a többiek próbálták „befejezni” az elmesélt történet végét, vajon, hogyan is zárulhatott a nagy szerelmi vallomás. A sok találgatás végül el álmosította a kis társaságot, ezért nyugovóra tértek. Már mindeni békésen aludt, csak Booth-t nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy az - az őrült újra szabadlábon van. Sokat forgolódott, de nem tudott elaludni így kiment, nehogy Bones észrevegye, hogy nem alszik. Kiment, majd leült a sátor mellet álló autó motorháztetejére, kezében egy konyakos üveggel, amit az autóban talált. Az egyik pillanatban megjelent Brennan.

- Mit csinálsz itt egyedül? Ugye nem iszol?

- Akartam, de nem tudtam rávenni magam.

- Jól tetted, hogy nem ittál, tudod jól, hogy az a gyengeség jele. Mégis miért nyúltál hozzá?

- Áhh… semmiség, csak aludni akartam, hátha elnyom.

- Booth, ezt te sem hiszed el, amit mondtál. Az alkohol nem fog segíteni elaludni. Tudom, hogy valami baj van látszik rajtad, már ismerlek annyira, hogy észrevegyem, ha valami nincs rendben. Booth vett egy nagy levegőt, majd belekezdett.

- Háát jó… felejteni akartam. Ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte vagy felejteni tud. Kijózanodva persze az ember rádöbben a tényre, felejteni nem megy olyan könnyen. Ma felhívott Caroline és közölte, hogy Pam Noonan megszökött a börtönből, nagy valószínűséggel engem fog keresni és ha látja, hogy együtt vagyunk bántani akar újból.

- Miért nem mondtad el rögtön? Már akkor láttam, hogy baj van.

- Nem akartam elrontani a Te és a többiek kedvét, olyan szép volt a tegnapi és főleg a mai nap.

- Nem szeretném, ha bujkálnunk kellene, de itt a táborhelyen nyílt a terep, a körülöttünk lévő erdőben  jól eltud rejtőzni. Jobb lenne, ha vissza mennénk a városba ott még is jobban boldogulnánk, a többiek is megértik, ha beszélünk velük holnap.

- Igazad van, jól látod a dolgokat, mint mindig – mosolyodott el. – Gyere mennyünk pihenni, holnap korán kell kelnünk….

Nem is sejtették, hogy már aznap éjjel rájuk talált az őrült rajongó. Az erdő sötétsége remek búvóhelyet biztosított a számára, ahonnan kiválóan tudta figyelni Bootht és Brennant.

- Egyik nap Seeley Booth úgy is az enyém leszem, bármi áron,de megszerezlek. Azt a gebét pedig, eltávolítom mellőled, túl sokat rontott már a kapcsolatunkon. Mi leszünk az álom pár, ha az a nő nem zavar be többé….. – ezek a „beteges” gondolatok szállták meg Pam Noonant, az előző jelenet láttán. Alig várja, hogy bosszút állhasson, amiért elvették tőle a férfit, akit az énekes Tomi halála után újra szerettet volna férjének.

Küzdj az álmodért Part5.

Küzdj az álmodért Part5.

A sátor előtt várakoztak a többiek, mikor megjelent a „szerelmespár”.

- Épp ideje volt, hogy előbújjatok! – mondta mosolyogva Camile. – Mi legyen a mai program?

- Nekem lenne egy ötletem! – vágott közbe Hodgins.

- Ha nem gond, mi most nem csatlakoznánk! – kacsinott Angre Booth.

- Miért lenne gond? Épp javasolni akartam, hogy nézzétek meg a forrásnál lévő barlangszerűséget. Elég, sötét ha netán kalandra vágytok. – mondta Angela. Ezt már Sweets sem tudta megállni mosolygás nélkül, majd pár perc „búcsúzás” után elköszöntek egymástól, majd elindultak útjukra. Útközben Booth és Bren némán sétáltak egymás mellet néha – néha váltottak pár szót, de semmi lényegesről nem esett szó. Közben az erdő másik felén:

- Vajon megtörténik a „csoda” amire várunk? – kérdezte Cam.

- Ha Booth megfogadta a tanácsom, akkor igen! – válaszolt Hodgins.

- Mi okosat javasoltál édesem?

- Mikor úszni voltunk, mondtam neki, hogy ne húzzák tovább egymást, mert ez neki se de Brennanek sem jó.

- Csak nem egy újabb pszichológust köszönthetünk benned is? – kérdezte viccelődve Camile.

- Tudják, magam is meglepődtem, hogy Booth ügynök mennyire elfolytja vágyait. Holott terepen és más nők társaságában igen is tudja irányítani a helyzetet és nagyon is szókimondó. De Dr.Brennan társaságában néha habozik, hogy mit tegyen vagy mit is mondjon, nehogy „lelepleződjön” mit érez. – fejezte rövid elemzését Sweets. Hirtelen eleredt az eső.

- Ohh… most mehetünk vissza! –sajnálkozott Hodgins.

- Van egy sejtésem, hogy te nem a túrát sajnálod, drágám!

- Mire gondolsz? – kérdezte kaján vigyorral.

- Például, hogy nem lesz újabb „darab” a rovar gyűjteményedben???

Közben Tempiék kénytelenek voltak behúzódni a barlangba, nehogy bőrig ázzanak.

-         Ahogy  látom jóó darabig itt leszünk! – törte meg a csendet Bones.

-         Az biztos. – Bootht hidegen hagyta a nyári zápor, egyfolytában egy kérdés járt a fejében „ hogy mondjam el neki mit érzek?”.

-         Kérdezhetek valamit, bár ha túl személyes akkor nem kell válaszolnod?

-         Persze. – zuhant vissza gondolataiból Booth.

-         Egyszer említetted, hogy, ha nem lett volna a nagyapád. Akkor gyerekkén megölöd magad. Ez apukád alkoholizmus miatt lett volna? – a férfi vett egy sóhajt, mielőtt belekezdett volna.

-         Meg kell hagyni ,nem volt egyszerű gyerekkorom. Miután kiderült,hogy apám alkoholista … Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök,
a szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök. Ha bántott az élet okkal tette, mert ami nem öl meg csak erősít. De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre,
csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre, elkezdtem zülleni. De, akkor jött nagyapám és kihúzott a „rosszból” ö nevelt fel engem és Jaredet már amennyire engedte.

-         Tudnod kell, hogy a nagyapád nagyon jól tette, hogy segített neked, nézd meg most mi lett belőled. Sikeres F.B.I ügynök, mesterlövész és egy büszke apa, akire a fia felnéz. – közben együtt érzően simogatta a férfi hátát.

-         Mielőtt bekerültél a Jeffersonba, nehezen boldogultam bent főleg, hogy a főnököm nő volt… minden női munkatárs lexikonjában nagy szex ikonná avattak. Azért hogy megszerezzenek, mi mindent bevetnek.Féltem, hogy nem azért ismerik el a munkám, mert jól teljesítettem, hanem mert ilyen vagyok. Igen régen csajoztam, gyűjtöttem a trófeákat,de akkora lenyugodtam és most már tudom, mi és ki kell nekem.

-         Csak nem szerelmes vagy?

-         De és nem is akár kibe. –mosolyodott el Booth, végre beszélgetésük közbe. Amit mondok az nem csak egy mese, nem csak egy álom. Egy történet, melynek, már a végét látom. Tudnod kell, hogy régóta Szeretlek és bármit megtennék érted. – Tempi hirtelen elpirult, majd belekezdett.

-         Én is szeretlek, bár eleinte kétségeim voltak, magamat illetően, hisz még új volt nekem ez az érzés, de az itt töltött pár nap 100%-osan bebizonyosodott, hogy nem tudok „szabadulni” ettől az érzéstől és nem is akarok.  Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, tegnap meg jó reggelt kívántam, édesen ott feküdtél mellettem. Sosem éreztem ennyire boldognak magam, mint most vagy tegnap – tegnap előtt. Történtek velem jó dolgok, de egyik sem ért fel ezzel az érzéssel.

Miután bevallották egymásnak érzéseiket percekig nézték egymást, elveszve egymás tekintetében, miközben folyamatosan közeledtek egymáshoz, végül Booth megcsókolhatta szerelmét. Booth csókja egyszerre volt vad és szenvedélyes, ami Tempit lenyűgözte. Majd szép lassan engedtek felszabaduló vágyaiknak és átadták magukat a pillanat hevének. Nem törődve a kint zuhogó esővel és az égen cikázó villámokkal. Ott akkor, abban a pillanatban csak ők léteztek, semmi és senki nem vehette el tőlük azt az érzést…….

Közben Hodginsék sátrában:

- Vajon Brennanék jól érzik magukat???

Folytatása következik!!!! J

Videok

--> Emily and David - Falling For You
--> David Boreanaz and Emily Deschanel // they kiss!
--> TV Guide Magazine: Bones - David Boreanaz and Emily Deschanel
--> Bones (Previous Lovers) -->  TV Guide Magazine: David Boreanaz, Sexiest Stars 2009, Bones
Pár video, ami azt mutatja nemcsak a filmvásznon alakítják a "tökletes párt" !!!

Ui: Pár új szerkesztett képet is találtok a Galériában :) (lehet kommentálni azokat is)

Happy BirthDay

Happy BirthDay David Boreanaz

Linkért köszönet-->http://bones.gportal.hu/

-->Final episode<--

Bőven lesz miért izgulnunk...!!! :)

Küzdj az álmodért Part. 4

Küzdj az álmodért Part4.

Bár, Booth nem vette észre, hogy követik, hisz el volt foglalva gondolataival. Ahogy megérkezett a tóhoz, leült egy nagyobb szikladarabra, aminek egy része beért a vízbe. Csak ült és gondolkodott, majd a hold fényét nézte a vízen, ahogy tükröződik. Negyedórája ülhetett ott, mikor valaki megsimogatta a hátát.

-         Nem baj, ha csatlakozom én is?

-         Bones? Hogy kerültél ide?

-         Felébredtem, mikor kimentél, nem tudtam visszaaludni, ezért utánad jöttem.

-         Ne haragudj, hogy felkeltettelek, nem állt szándékomban!

-         Semmi gond, de ha egyedül szeretnél maradni visszamehetek.

-         Maradj, te egyáltalán nem zavarsz.

-         Mire gondolsz most? – kérdezte kíváncsian Temperance. Booth meglepődött, nem igazán akart válaszolni erre a kérdésre, mert akkor be vallotta volna, hogy szereti, így megpróbált kitérni előle.

-         Mit szólnál egy éjszakai fürdőzéshez? – nézett huncutul.

-         Nem lesz hideg a víz?

-         Nem hiszem, egésznap sütött, biztos nem hűlt ki annyira, de ha így is lenne kitalálunk valamit! J Nah gyere, tuti nem szórakoztál még az éjszaka közepén így, főleg nem velem! – mosolyodott el.

-         Háát, jó! – kicsit vonakodva, de belement. Némán úszkáltak egymás mellett, nagyon élvezték egymás társaságát.

„ te jó ég, itt vagyok Boothal kettesben az éjszaka közepén. Vajon elmondjam neki, mit érzek? Áhh inkább nem… - hesegette el gondolatait. De most miért néz rám így? Mi járhat a fejében??? – ekkor odaértek, egy bójához, amiben megkapaszkodtak, mikor egy újabb váratlan helyzet alakult. Szemtől – szembe kerültek egymással, hosszasan nézték egymást, majd Booth megcsókolta Brent. Meglepően fogadta, hogy a nő is visszacsókolt, így úgy érezte, hogy elmélyítheti a csókjukat. Miután befejezték, kapkodtak a levegő után, annyira izgatottak lettek. Úszás után kimentek a partra, majd leültek, hogy megszáradjanak egy kicsit. Ahogy ott ültek a parton egymás kezét fogva a férfi észrevette, hogy szerelme fázik, majd megölelte, Temperance erre egy csókkal válaszolt. Megszűnt létezni körülöttük minden, közben Booth az ölébe ültette Brent és úgy csókolóztak…..

 A férfi hirtelen, arra eszmélt, hogy esik az eső – „te jó ég, ez csak egy álom volt? Mégis olyan valósnak tűnt. Jarednek is mindig, mondtam, hogy küzdjön az álmaiért, hát most itt az idő, hogy megtegyem az első lépést ” –gondolta Booth. Ahogy üldögélt a tóparton elnyomta az álom, a hirtelen jött nyári zápor ébresztette fel, majd elindult az erdőbe vissza a sátrához. Útközben, folyton álmán járt a feje, nem tudta elhinni, hogy mindez csupán a képzeletében történ, annyira beleélte magát. Miután megérkezett táborhelyükhöz, bebújt a helyére, mielőtt lefeküdt volna levette vizes ruhadarabjait, így boxerben kellett aludnia. Még percekig nézte a mellette mélyen alvó szerelmét, nem tudott betelni a látvánnyal, de egy valami még is csak közbe szólt, a hosszú éjszakázás álomba szenderítette őt is.

Másnap reggel ismét fel kellet kelteni őket, hisz már mindenki felkelt, kivéve őket. Arra ébredtek fel, hogy egymás ölelésében vannak és szinte pár centi választja el őket egymástól és Booth keze Tempi derekán landolt az éjjel…. – amit mindketten meglepedten fogadtak.

-         Ez a második alkalom, hogy nem tudunk, elszakadni egymástól reggel? – kérdezte huncut mosollyal Booth.

-         Valahogy én sem értem, hogy tudunk így egymásba gabalyodni reggelre. – válaszolt mosolyogva.

-         Nem is baj, nekem ez így tökéletesen jó volt, feltéve ha neked is.

-         Nekem volt a legjobb és, ha tudnád, hogy mit is álmo… - itt elharapta a szóvégét Tempi.

-         Mit akartál mondani?

-         Semmit, csak segítesz megkötni a felsőmet?

-         Persze. – azzal odahajolt, hogy megkösse Bren topját, közben a nő elemelte a haját, hogy könnyebb dolga lehessen Boothnak. „ohh már megint ez az érzés, nem bírom magamban tartani, hogy elmondjam, neki, de mi lesz, ha ezzel elrontok mindent?! „

Ezek a gondolatok lepték el Bonest. Mire Booth végzett, nem bírt ellenállni a kísértésnek és egy lágy csókot nyomott Tempi nyakára, amitől a nő megremegett……..

Küzdj az álmodért Part3.

Küzdj az álmodért Part3.

-         Csak nincs valami baj Booth?

-         Áhh… semmi – visszatérve a valóságba, gondolataiból. – úgy érzem jó itt most, rég voltam már, szabin épp itt volt az ideje, egy kis kikapcsolódásnak, majd  a tüzifa gyűjtés után visszatértek táborhelyükhöz. A vacsora kellemesen telt jó hangulatban, főleg, hogy a témájuk, gyerekkoruk legcikisebb illetve legextrémebb helyzete volt. Mint mindig ez az ötlet is Angetől származott, amihez Cam és a többiek is izgatottan kapcsolódtak be. Beszélgetésük késő éjjelig húzódott, mikor már úgy érezték tényleg jó lenne pihenni, elköszöntek egymástól és sátruk felé indultak.

-         Bones, ha gondolod kinn maradok még átveszed a pizsid!

-         Oké, majd szólok, ha bejöhetsz!

-         De ha gondolod segíthetek valami lenge sexy pizsit keresni!

-         Na,de Booth, mi van veled? – kérdezett vissza a nő. Boothban ekkor tudatosult, mit is kérdezett. „Csak gratulálni tudok magamnak, mint egy gyerekes tini! Most mit képzelhet rólam!” – gondolataiból Bones hangja térítette vissza.

-         Most már bejöhetsz! – mikor belépett a sátorba leesett az álla.

-         Kicsit lejjebb adtam, amit a sexy alatt értettél, kicsit hűvösek erre az éjszakák! – Boneson egy fehér sztreccs nadrág volt zöld atléta trikóval.

„úristen…elképesztően jól néz ki – rohanták meg ismét gondolatai – ez a feszülős ruha remekül kiadja Bones remek vonalait, na és a trikóban de jól mutatnak a… Booth térj már észhez úgy se lehet köztünk semmi. Társak vagyunk, nem hiszem, hogy több lehetne  köztünk, mint munkatársi vagy baráti viszony” 

Bones érezte a férfi tekintetét a testén, ami tetőtől talpig végigjárja, úgy érezte ha most nem mond, valamit Boothnak könnyen észreveszi, hogy elpirul.

-         Melyik részén szeretnél, aludni a matracon?

-         Nekem, mind egy lényeg, hogy együtt alszunk! – vágta rá kaján mosollyal. Bones nem tudott semmit, mondani szinte azonnal elpirult, amit társa észre is vett, de úgy gondolta, jobb nem tovább feszíteni a húrt, nehogy elijessze magától „szerelmét”, így elég sok kétértelmű megjegyzést tett számára.

-         Tudod mit, nekem jó lesz a jobb oldal! – majd lefeküdtek a helyükre próbálva elaludni, de egyiküknek sem sikerült. „ te jó ég itt fekszem a férfi mellet, akire már régóta nem tudok barátként tekinteni, vajon tényleg igaz amit Ange mondott, vajon tényleg csak engem akar? Miért blokkolok le, hogy ha kétértelmű megjegyzést tesz felém? Miért pirulok el ha csak ránézek vagy ha csak hozzám szól? Tényleg ez lenne a szerelem, hogy minden nap rá gondolok, egésznap hallgatnám, kellemes hangját és ha tehetném el sem engedném! – ábrándozott Brennan, majd érezte, hogy Booth óvatosan simogatja a kezét.

-         Te sem tudsz aludni? – kérdezte halkan a nő, de nem húzta el a kezét.

-         Nem igazán, pedig már elég álmos vagyok, kicsit nyomja a hátam ez a matrac.

-         Ha gondolod, megmasszírozhatom a hátad, hátha eltudsz aludni?

-         Szép is lenne masszírozod a hátam én meg elalszok, akkor téged ki „kényeztetne”?

-         Nyugi megoldjuk, hogy mindketten jól járjunk. - mondta mosolyogva a nő. – nah mutasd a hátad. Ahogy elkezdte masszírozni a férfi hátát, érezte kidolgozz izmait, amitől egy kicsit megremeget, amin maga is meglepődött.

-         Köszi, most már jó lesz! – szólt Booth. – Holnap megígérem viszonzom ezt a kényeztetést.   

-         Úgy legyen! – mosolygott Bones. – majd újból lefeküdtek aludni, de most már mindkettőjüknek sikerül álomba zuhanni. 

Az éjszaka közepén Booth arra ébredt, hogy Bren reszket, ahogy fázott. „ Itt az ideje, hogy törlesszem a kényeztetést” –gondolta, majd óvatosan magához húzta szerelmét, átölelte, simogatni kezdte, hogy ne fázzon, majd visszaaludt. Reggel, egyre erősödő hangra ébredtek.

-         Bren, Bren felvagytok már? Lassan fél 10 mehetnénk a tóhoz, ébrezgette őket Ange.

-         Megyünk, csak még összeszedem a ruhám, addig készítenél légyszi kávét nekem és Boothnak?

-         Persze! Csak siessetek! – Brennan, ekkor vette észre, hogy Booth karjaiban kelt fel, rég érezte már magát ennyire kipihentnek. Ahogy megmozdult Booth is felébredt.

-         Oh Szia! Remélem nem volt gond, hogy így aludtál, éjjel fáztál, gondoltam felmelegítelek egy kicsit, de elaludtam!

-         Nem gond, rég aludtam ilyen jól! – vágta rá Brennan. –De most már mennyünk a többiek várnak ránk! – ezután egyenként átöltöztek és csatlakoztak a többiekhez.

Ange odaadta nekik a kávét. A késői reggeli után elindultak a tóhoz. Bones és Booth mentek elől, csendesen egymás mellet, közben folyton egymást nézték mosolyogva.    

-         Angela, magának, igaza volt, abban amit tegnap mondott! – mondta elégedetten Sweets.

-         És miben is…?  Sok mindent mondtam róluk tegnap.

-         Abban, hogy kiváló lehetőség őket megfigyelni a munkaterületükön kívül, meglepő, hogy mennyit változott, kettejük érzelmi világa. Csendesen, mosolyogva sétálnak egymás mellett, mint azelőtt soha és folyton egymás nézik. Végre, hagyják elszabadulni, mélyen elfojtott vágyaikat egymás iránt! Most már nem csak Booth van tudatában érzéseivel, hanem Dr. Brennan is lassan kezd rájönni, mit is érez.

-         Vow… ezt mind egy sétából szűrte le? Még is csak tud valamit! –csatlakozott a beszélgetésbe Hodgins.

-         Nézze több évig tanultam pszichológiát és számos kitüntetést is felmutathatok, minimum, hogy a köztük levő elég mély érzelmi kapcsolatot kiszúrom.

-         A mamája biztos büszke magára, de ne legyen ennyire felvágós! – mondta Cam.

Amint befejezték a beszélgetést megérkeztek a tóhoz, a látvány fantasztikus volt, főleg, hogy a napsugarai tükröződtek a víz felszínén, ami kicsit a szivárvány színeinek hatásában tetszelgett.  Kerestek maguknak egy helyet, ami közel volt a parthoz, de egyben árnyékos is volt, majd helyet foglaltak.

-         Ha nem bánjátok, elmegyek úszni. Valaki csatlakozik még?

-         Majd én. – mondta Hodgins.

-         Inkább mi később megyünk, még hideg a víz. – válaszolt a lányok nevében Cam. Booth és Hodgins  a tó felé vették az irányt, majd beúsztak a közepéig ott megálltak pihenni.

-         Lehet egy kérdésem?

-         Mondd, mi lenne az. – nézett kérdően Booth.

-         Mi van köztetek Brennanel?

-         Bocs, de ezt nem egy kancsival fogom megbeszélni.

-         Na ne háríts már, évek óta együtt dolgozunk és ez bőven belefér részemről egy beszélgetésbe.

-         Hát jó… Szeretem őt, bármit megtennék, hogy a magaménak tudhassam és nem csak egy éjszakára, hanem örökre… de amit most mondtam, arról egy szót se senkinek vili?

-         Nyugi haver, egy szót se szólok. De jó lenne, ha minél hamarabb beszélnétek erről, nem kéne ennyire húzni egymást.

-         Tudom, ha lesz rá alkalmam vagy egy megfelelő pillanat elmondom neki .- majd kiúsztak a partra.

Brennan épp, akkor nézett Boothra, mikor Hodginsal jöttek ki a vízből, nem tudta levenni tekintetét a férfi izmos testéről. Persze már volt alkalma látni meztelenül, de akkor nem tudta ennyire tüzetesen végig mérni. Ábrándozásából, Angela hangja rázta ki.

-         Édesem, Booth már harmadjára kérte tőle a törölközőjét, ha alaposan „felmérted” akkor talán odaadhatnád neki.

-         Persze, persze, de én nem őt néztem… - próbálva terelni a témát. Mindenki mosolyogva nézte őket, végül a csendet, Swees törte meg.

-         Mi lenne, ha fociznánk, lenne hely legalább az ebédnek!?

-         Én benne vagyok! -  válaszolt elégedetten Booth.

-         Máris gondoltam Booth ügynök, hogy maga benne lesz, az amerikai foci, azon sportok közé tartozik, ahol „kiélheti alfahím” szerepét.

-         Na jó ezt most fejezze be vili? Nem vagyunk terápián!

-         Ha befejeztétek a vitátokat akár neki is kezdhetnénk! – szakította félbe őket Cam.  Angela, Brennan és Hodgins ti lesztek az egyik csapat mi hárman pedig a másik. – majd beálltak a játékhoz, ahogy kell.

Már több órája játszottak, észre sem vették, hogy már rég elmúlt három óra is.

-         Nem kéne befejezni, kezdek éhes lenni!? – szól szünetet kérve Cam.

-         Ne maradjunk már döntetlenbe! Épp kezdek belejönni! – válaszolt Bones.

-         Jó legyen, még egy félórát várhat az ebéd! – Folytatták tovább a játékot, épp Bren kapta az egyik paszt, majd elindult, hogy pontot szerezzen a csapatnak, Booth megpróbálta kicselezni, de a cselezés vége az lett, hogy egymáson „landoltak”.

-         Booth, te aztán tudod, hogy kell levenni a lábukról a nőket! – mondta nevetve Hodgins.

-         Talán még is csak jobb lenne kiegyezni egy döntetlenben, mielőtt, összetöritek egymás! – fűzte hozzá Ange.

-         Igazatok van! – felsegítette társát, majd elindultak, hogy elfogyasszák késő ebédjüket. Nagyon jól érezték magukat a szabadban, sokat viccelődtek és még Sweets is megfeledkezett a folytonos megfigyeléséről és ellazult a többiekkel. Már későre járt, mikor elindultak táborhelyük felé. Útközben Sweets egyfolytában beszélt.

-         Köszönöm, hogy elhívtak kikapcsolódni magukkal! Rég éreztem ilyen jól magam!

-         Mi sem jöttünk volna, kedvenc pszichológusunk nélkül! – mondta Cam.

-         Így igaz, hiszen már a csapatunk oszlopos tagjává vált! – csatlakozott a beszélgetésbe Bren.

-         Meg hát jó a mamájának is egy kis szabit, adnia! – poénkodott Booth.

-         Tudatom önnel, hogy már rég elköltöztem otthonról!

-         Mióta is kb. 1-2 hónapja? – kérdezte Hodgins. Erre a kérdésre már nem tudott válaszolni, amin a többiek elkezdtek nevetni, de még Sweets is. Egy órás séta órás megérkeztek sátraikhoz, mivel elfáradtak, nem volt már kedvük vacsorázni, így elindultak aludni. Már, mindenki aludt, kivéve Bootht. Valahogy aznap éjjel nem jött álom a szemére, de ha fáradt is lett volna, akkor sem tudott volna elaludni, hisz folyton Brenen gondolkodott. Az egyik pillanatban arra lett figyelmes, hogy a nő odabujt mellé és átölelte. Hirtelen, Hodgins mondatai rohanták meg „nem kellene húzni egymást, mondd el neki minél hamarabb! – „Meg akarom csókolni, azt akarom, hogy… hmm már megint min jár az eszem, nem kéne ezután a jó nap után elszúrnom mindent, de itt sem tudok maradni, inkább visszamegyek a tóhoz” – gondolta a férfi. Óvatosan kibújt Brennan öleléséből, nehogy felébressze, majd elindult. De azt még ő sem sejtette, hogy valaki követni fogja.