Egy forró nyári éjszaka

A Jefferson intézet dolgozóinak napjai, lassabban teltek a fülledt nyári napokon, szinte elviselhetetlen volt a hőség, amit a nap melege árasztott az épületre. Hőség mit sem törődve a klíma által biztosított hideggel, úgy fűtötte be az irodákat beleértve a labort is. Laborban dolgozó Temperance, Angela és Hodgins különösen nehezen viselték ezt a hőséget, kötelező egyenruhájuknak köszönhetően.

Mind a hárman egy hűs koktélról, pálmafás tengerpartról ábrándoztak, miközben egy nyugágyból figyelik a hullámzó tengert. Álmodozásuknak éppen akkor érkező Camile vetett véget, remek ötletével. Felvetette a kis társaságnak, hogy menjenek el este az újonnan nyílt Rosanegra cubai bárba, mivel már Péntek van, holnap pedig nem lesz munka. Természetesen mindenki egyet értett, persze Brennan első kérdése az volt, hogy kedvenc különleges ügynöküknek szóltak-e, mert ha nem ő szívesen felhívja. Szerencsére "nem" volt a válasz, így a nő mindent hátra hagyva siettet irodájába, hogy felhívja "titkos szerelmét".  Közben a vonal másik végén megszólalt egy álmos hang: az elmúlt hetek nagy hatással voltak mind kettejükre, számtalan estét töltöttek együtt, hosszú beszélgetések, sztorizgatások melyek éjszakákba húzódtak, amit hol egyikük, hol pedig másikuk szakított félbe, nehogy idő előtt lelepleződjön érzésük.

- Igen?! Itt Seeley Booth különlegesügynök!

- Szia itt pedig kedvenc antropológusod beszél! - próbálva viccelődni társával. Booth önkéntlenül is elnevette magát.

- Te aztán tudod, hogy lehet mosolyt csalni késő délelőtt álmos kollégádra. - válaszolt ébrebben a férfi.

- Dr. Saroyan kisebb összejövetelt szervezet a Rosanegrába, ugye lejössz, mindenki ott lesz!? - kérdezte izgatottan Brennan.

- Az-az új bár lehet az, persze, hogy ott leszek, ki nem hagynám. Mikorra menjek érted? - kérdezett vissza az ügynök.

- Találkozzunk a bár előtt nyolckor! - hangzott a válasz.

- Rendben, akkor ott. - Seeley teljesen megdöbbent, nem erre várt. Ugyan ő ebből a válaszból semmit sem értett, de Brennanek már meg voltak a tervei aznap estére, hátha lehull minden lepel egymás iránti érzelmeikről. Telefonhívás után visszament barátaihoz, hogy befejezzék az aznapi áldozat halálának okát, kilétét és azonosítását. Csapat a munkaidő végét várta, hogy haza érjenek, pihenhessenek, hogy este újult erővel vehessék magukat bele az éjszakai életbe, de az idő nagyon lassan telt számukra, mintha ólomlábakon járt volna. Fülükben szinte hallották az óra másodperc mutatójának folyamatos kattanását, ami még jobban megnehezítette a várakozást. Mélán dolgoztak egymás mellett, néha pár szót váltottak, de az is inkább  a munkához tartozó fontosabb információk voltak. Hodgins végül idegesen tekintett órájára, abban a percben derűs arcát mosoly lepte el, mivel letelt munkaidejük. Gyorsan megkereste feleségét Angelát, hogy együtt induljanak haza. Labor szinte percek alatt kiürült...

Temperance tanácstalanul ált ruhás szekrénye előtt egy szál törölközőben azon vacilálva, hogy a cubai bárba mit vegyen fel, ami rögtön szemet szúrna társának. "Gyerünk kislány, biztos sikerül összeválogatni, olyan darabot, ami felkelti a figyelmét, próbálj Angela fejével gondolkodni, neki szinte pillanatok kérdése ez az egész. Vajon mit tenne most a helyemben?- legyen nagyon kihívó vagy visszafogott, de mégis sokat sejtető. Hmm.. nem könnyű!"

Abban a pillanatban mintha barátnője mozgatta volna kezeit, úgy nyúlt szekrényébe egy fehér félhosszú szoknya után, majd egy ezüst, pántos pólóhoz, ami nyakba kötős volt, a háta viszont teljes egészében fedetlen maradt. Temperance gyorsan felvette a darabokat, majd kiegészítőket keresett ékszeres dobozában, amik illettek ruhához, miután mindennel végzett már csak cipőjének kiválasztása volt hátra, nem sokat bíbelődött vele azonnal felvette a szintén ezüst, magas sarkút, amit szolid glitteres masni díszített. Ruhadarabok kiválasztása után, már csak a smink maradt hátra, Temperance szerette volna, ha tökéletesre sikerülne ez az este. Lassú, könnyed léptekkel közelítette meg fürdőszobáját, majd smink táskája után nyúlt. Nem volt "művész" hogy tudja mihez, milyen szín passzolna, de maga módján kimatekozta a legjobb megoldást. Végül szemhéját fémesen csillogó rézszínűre festette, majd ajkait cseresznyepirosra, ami teltebb hatást kölcsönzött neki. Miután késze lett idegesen vette észre, hogy még csak fél hét volt, így leült, kanapéjára, bekapcsolta tévéjét, hogy gyorsabban teljen az idő, de hiába.... Kedvenc főző műsora sem kötötte le figyelmét, mivel alig várta, hogy újra Seeley közelségében lehessen. Állandó racionális nézete miatt, nem hitte volna, hogy valaha egyszer szerelmes lesz majd. Booth ráébresztette arra, hogy egy kapcsolat többről is szólhat, mint csak a testi viszony. Vannak olyan érzelmek is, amik sokkal erősebbek, a biológiai szükségleténél is. Úgy érezte, most már teljesen eltűnt a maga köré épített fal, ami legyőzhetetlenségét sugározta…  

Közben az ügynök is hasonló képen töltötte délutánját, persze a ruha választás a férfiaknál nem órák kérdése, mint a nőknél, rögtön az első kezükbe eső darabot felveszik. Fehér ing aminek, jobb oldalán egy nonfiguratív minta és egy koptatott farmer pontosan megfelelt a cubai bárba. Haját kicsit összeborzolta, majd bevágta magát foteljába, mivel őt sem hagyta hidegen szeretett nőjéről való álmodozás. Eluralkodott rajta a vágy, aminek  már régóta nem tudott parancsolni. "Szinte maga előtt látta, hogy munka után, csendesen közelíti meg Temperance lakását, egyenesen hálószobájáig. Lakásban, szinte minden a romantikus hangulatot tükrözte, gyertyák elszórva a nappaliban egészen a háló ajtajáig, lágy zene. Amint belép a szobába az ágyon a nő köntöse hanyagul az ágy szélére dobta, s utána a háta mögött megérzi Bones közelségét, majd lassan megfordul, mint aki attól fél, hogy ez az egész csupán érzéki csalódás, de nem. Mozdulatlanul áll, jobban szemügyre véve hosszú izmos combját, kerek nőis csípőjét, telt mellét..." Ábrándozásából, órájának hangos jelzése térítette vissza a valóságba, ideje lenne indulni a bárba. Kocsikulcsa után nyúlt, majd elindult.

A bárban már mindenki ott volt kivéve, Brennant. Az ott lévők bementek, majd helyet foglaltak közel a tánctérhez. Hangulatos bár volt, mediterrán berendezésű helyenként elszórva egy-egy kisebb pálmafát, amit lágyabb latin zenével egészítettek ki. Booth idegesen dobolt ujjaival asztal szélén, nem volt jellemző társára a késés, persze a férfi nyugtalansága azonnal feltűnt Angelának:

- Nyugi mindjárt itt lesz! - ahogy ezt kimondta az ügynök ledermedt, majd huncut mosolyt ejtett, Angela sejtette, hogy hirtelen döbbenet barátnőjének köszönhető. Szinte a férfi arcára volt írva, mire gondolhatott abban a pillanatban.  Temperance úgy vonult végig a bárban, mint sztárok a vörös szőnyegen. Oldalra csavar haját lágy szellő fújta meg, ami még hatásosabbá tette belépőjét, ez a jelenet szinte filmbe illő lett volna. Amint oda ért az asztalhoz, Angela nem tudta kihagyni, Seeley szekírozását:

- Látod édesem, már megérte így kicsípned magad Booth már 5 perce levegőt sem kap a sexy ruhádtól, annyira lehengerelted!  - mondta huncutul.

Az este jó hangulatban telt mindenki számára, hűsítő koktélokat, üdítőket egymás után kérték, persze Angela és Camile ezt a lehetőséget nem hagyhatták ki, hogy közelebb hozhassák egymáshoz "szerelmes párjukat". Camile jártas volt a latin zenében így a helyi zenészektől egy pörgős, de egyben összebújós számot kért barátaiknak. Bonesnak és Boothnak nem kellet könyörögni szinte kaptak az alkalma, hogy rövid időre "kettesben" lehessenek. Tudták, hogy a latin zenéhez tartozó táncok tele vannak fülledt erotikával, amiben távolságok nincsenek, hisz a párok centikre vannak egymástól. Persze ennek a váratlan helyzetnek egyszerre örültek is meg nem is. Tetszett nekik a másik közelsége, nem sok lehetőségük volt még, hogy ennyire közel lehessenek egymáshoz, ugyan akkor kicsit nehézkes is volt, mivel nem akartak ott helyben egymásnak esni. Tánc befejeztével, csatlakoztak barátaikhoz, hosszasan beszélgettek nyári terveikről, ki hol szeretné tölteni szabadságát. Beszélgetés közben a két érintett le sem vette tekintetét a másikról, attól félve nehogy szem elől veszítsék egymást. Az apró jelek eléggé észrevehetőek voltak a társaságnak, ha nem akarták volna észrevenni, akkor is szemet szúrt volna nekik, „kedvenc párjuk” közti feszültség. Ezeknek a jeleneteknek Sweets örült a legjobban, ha nem is tette közzé, titokban ő is bízott benne, hogy Booth és Bones egyszer utat engednek feltörekvő érzéseiknek. Közel éjfélhez, Tempreance elköszönt a többiketől, arra hivatkozva, hogy eléggé megbódította a sok frissítő koktél. Távozása közben sokat sejtetően Seeleyre kacsintott, jelezvén, nem bánná, ha ő is vele tartana. Amint kilépett a bárból észrevette, hogy eleredt az eső, de nem törődött vele, kicsit arrébb sétált a bejárat elől és várt...

Közben az ügynök is valami hasonlóra hivatkozott, mint Brennan és eljött. Amint kilépett az épületből, rögtön észrevette a nőt, aki először lassan, majd gyorsan lépdelt a vizes járdán egy ismeretlen utca irányába. A férfi először nem értette mi történik, ezért követni kezdte.

Rövid idő után beért egy sötét sikátor szerű utcába, ahol egy fal mögé húzódott, hogy jobban megnézhesse társát. Booth amint beért a sikátorba meglepve kereste Temperancet, de nem találta az utca sötétében. Brennan ezalatt megfigyeli a férfit. Erős nyaka és látszik az erőtől kidülledő ere, ami a feszültségtől egyre jobban pulzált. Teste jól kidolgozott izmos karja erős, kerek feneke kívánatos, aminek vonalait a vizes farmer tökéletesen kiadta. Seeleyn fehér inge teljesen rátapadt izmos, kidolgozott testére, amire a nő teljesen beindult, így előlépett rejtekhelyéről. Odaállt Booth elé, a rászűrődő fény pont rávetült, közben mélyen a szemébe nézett. Tudták, hogy feltörekvő érzelmeik ellen már nincs menekvés, itt és most megtörténik, amire már oly régen vártak. Mindketten lélegzet visszafojtva nézték egymást, a szakadó esőben. Nem hallani mást, csak, hogy az esőcseppek elérik a földet. A férfi lassan elindult Bones felé. Szemügyre veszi a nő kívánatos testét, csendben figyeli hogyan gördülnek le az esőcseppek meztelen hátán. Majd hátulról bal kezével átkarolja derekát, jobb kezével megfogja a haját és vadul kezdi csókolni a nyakát. Bal keze egyre lejjebb simítja a nő vizes testét. Szorosan öleli, közben simogatja, jobb keze lejjebb csúszik a nő mellére, amibe érzékien belemarkol. Ezek a mozdulatok egyre izgatóbban hatottak Temperancera miközben egyre gyorsabban vert a szíve. Mind két kezével hátra nyúlt, hogy ő is jobban érezze szerettet férfiját. Jobb kezével megmarkolja formás és feszes fenekét, majd bal kezével pedig az ágyékát érinti. Hirtelen ötlettől vezérelve becsúsztatja kezét Seeley nadrágjába, amire a férfi csendesen felnyögött. Ezért Bones pólója alá nyúlt, hogy érezze meztelen testét, s közben még közelebb húzta maghoz, majd csendesen a fülébe súgta:

- Ne itt! - lehengerlő mosolya közben kézen fogva sietve elindultak, Booth kocsijához, minden közlekedési szabály áthágva száguldottak a férfi lakásához. Bár Boothnak tetszett ez a szenvedélyes, vad előjáték, de mégis inkább jobban szerette volna, ha kicsit csendesebb, zártabb helyen tehetné magáévá a mellette teljes lázban égő szerelmét. Amint bezárult mögöttük a lakás ajtaja újból heves csókolózásba kezdtek, ott folytatták ahol pár perccel ezelőtt az utcán abbahagyták. Egymás iránti lelkesedésük egyáltalán nem lankadt sőt...

Sorra repültek le a vizes ruhadarabok a lakás több pontjába. Háló felé vezető rövid folyosón Booth gyengéden levette Temperance blúzát, ekkor vette észre, hogy nincs rajta melltartó. A nő keblei olyan formásak voltak, mintha körzővel rajzolták volna őket. Amint beértek a hálóba a férfi gyengéden az ágyra fektette szeremét, akin már csak egy aprócska bugyi volt. Tempi a nyaka köré fonta karjait, majd csókolgatni kezdte a férfit legérzékenyebb pontjain. Booth újra érezte azt az édeskés egyedi illatát, ami nap, mint nap bejárta irodáját, mikor Bones megjelent nála. Miközben Seeley levette róla a falatnyi ruhadarabod, megfogta a bal lábát és maga köré csavarta, majd gyengéden meg fogta a jobb lábát is és azt is maga köré csavarta, egész testével a nőre nehezedett neki szorítva az ágynak, majd ezután lejjebb engedte magát, hogy eggyé válhassanak.

Mindkettejük vére felforrt ahogy érezték a másikat...

Tudták, ha egyszer megtörténik, mind az amiről csak álmodtak az hasonló lesz, de ami  most történt-történik velük, az a legvadabb álmaikat is felülmúlta. Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek fel, Temperance gyengéd törékeny teste, szinte alig volt látható Seeley izmos, biztonságot nyújtó karjai közt. Booth egy huncut mosoly kíséretében megcsókolta szerelmét, majd feltett egy kérdését, amire jól tudta mi lesz a válasz:

- Szeretsz? - Bones nem mondott semmit, teljesen letaglózta a férfit mozdulataival, amiben egy nagyon erős "Igen" válasz volt......

THE END

New Story

Sziasztok! Holnap nap folyamán új történet várható :) annyit elárulok, bőven lesz benne romantika és "erotika" ! Remélem tetszeni fog egy hosszú részből áll majd! Várok majd minden véleményt mint, mindieg!!! ;)

Kedves Bones rajongók!
Történet írásban egy hosszab szünet fog bekövetkezni, mivel két hétig nem igen elszek gép közelben.
Végre elékerezett nekem is a pihenés és kikapcsolódás!
De viszont, amint haza érek, töltöm fel az új történetet még több izgalommal, annyit elárulok, hogy mindenki által közkedvelt bűnöző Broadsky lesz a másik "fő" szereplő az új sztoriban!
Ui: Kellemes nyarat kívánok mindenkinek, sok pihenéssel és bulizással ;)

Kárpótlás a hosszú szünetért =)

Remélem tetszeni fog :)

Keserédes Boldogság Part 8.

Keserédes Boldogság Part 8.

Booth odarohant Brennanhez, megnézte a pulzusát, amit alig tudott kitapintani, majd óvatosan megrázta a nőt, aki felébredt.

-         Booth, mit csinálsz itt? – kérdezte kicsit kábultan.

-         Nem fontos, mi történt veled? – kérdezte aggódva a férfi.

-         Semmi komoly, csak bevettem egy –két szem altatót, mivel minden zajra felébredtem. – válaszolt csendesen Temperance.

-         Gyere, elmegyünk egyet levegőzni, kapd össze magad. – parancsolt rá a férfi.

-         Hova akarsz vinni? Jól vagyok nincs semmi bajom Booth! – ellenkezett a nő.

-         Nem számít, nem hagyhatlak így magadra, ki tudja mennyi altatót vettél be. – majd társára segítette kabátját s elindultak az ügynök kocsija felé.

 Csendesen vonultak egymás mellett, ami még az autóban töltött idő alatt is tartós volt. Booth igen is tudta, hogy mit akar, úgy vélte, hogy hagy egy kis időt Bonesnak míg feleszmél az altató hatása alól. Brennan viszont nem értette miért volt olyan ideges társa, hisz nem esett baja a gyógyszertől. Ugyanakkor nem hagyta nyugodni sem a gondolat, hogy vajon hova mehetnek az éjszaka kellős közepén.

Lassan a várost is elhagyták, mire egy elhagyatottnak tűnő tisztáshoz értek, majd Booth leállította a kocsi motorját.

-         Hogy vagy? – kérdezte nyugodtabb hangvételbe az ügynök.

-         Jobban, bár nem értem, miért lettél ideges egy-két pirulától. – válaszolt Brennan, miközben az ablakon nézett ki.

-         Féltettelek. Aggódtam, hogy valami történt veled. Volt egy rémálom veled, és ezután tudni akartam, hogy mindaz, ami álmomban megtörtént az nem a valóság volt.

-         Féltettél? Aggódtál? Tudod, nem értelek, lelépsz más nővel, s utána engem féltesz?! – ezután idegesen nyitotta ki a kocsi ajtaját, kirohant a semmibe. Booth rögtön utána rohant.

-         Mit vársz tőlem? Bármit megtennék érted, hogy bebizonyítsam, hogy hülye voltam mikor Natalival leléptem nem mondtam el neked, hogy szeretlek. Igen is hallottam, akkor a kórteremben, amit mondtál. Kérlek bocsáss meg! – mondta szomorúan a férfi.

-         Volt, amikor hittem benned, bennünk, hogy lehet valami, mind abból, amit együtt megéltünk, de most már… Én szerelmesnek hittem magam. Tényleg, mitől tudod ez olyan biztosra? – kérdezte könnyes szemmel Bones.

-         Talán abból, hogy ha vele vagy, igazán önmagadat adhatod, és őszintén, nem kell megjátszani azt ami még legkevésbé sem önmagad vagy. Képtelen vagy élni a másik nélkül, és szavakban is nehéz kifejezni azt, amit a szíved érez. Vagy amikor a többiek csak értetlenkednek, de te tudod, hogy összetartoztok. Amikor egész éjjel csak rá gondolsz, reggel pedig pihentebben ébredsz. És aztán úgy érzed, meg kell kapaszkodnod valamiben, nehogy elszállj hirtelen. Ez mind érzem, mikor veled vagyok, biztos vagyok benne, hogy te is… - majd minden további nélkül megcsókolta Bonest. A nő viszont megtorpant, annak ellenére, hogy élvezte a csókot.

-         Úgy lennék veled, úgy fognám a kezed, de nem tetszett amit láttam, aznap este, akkor összeomlott, minden bennem, egy kis világot kezdtem építeni kettőnk köré, de ez mind semmivé vált. Nem tudom, hogy adhatnék-e magunknak esélyt, félnék nehogy újra összetörd a szívem.

-         Rendben, ha ezt szeretnéd én elfogadom, bár baromira nem tudom megérteni, ha azt akarod, hogy legyünk külön. –mondta Booth, majd most először fordított hátat Brennanek. Bonesban ezernyi kérdés fordult meg a folytatást illetőleg, látta, hogy a férfi megbánta amit tett, mégis tartott az újabb csalódástól, ekkor odalépett az ügynök mögé, majd óvatosan maga elé fordította:

-         Valaki egyszer azt mondta nekem „nagy bátorság kell ahhoz, hogy szeress valakit és hagyd, hogy az viszontszeressen főleg, ha ismered a rossz dolgait, hibáit, de mégis inkább elmenekülsz.” Azután felmerül benned a kérdés, hogy azután lesz- e még egy olyan valaki akiért igazán érdemes küzdeni?! – mondta szemét lesütve Bones.

-         Nem értem, hova akarsz kilyukadni? – kérdezett vissza Booth.

-         Arra, hogy én ugyan úgy szeretlek, mielőtt Natalival volt a „kalandod” történtek ellenére, el akartalak felejteni, kiverni a fejemből, de nem ment. Egy dolog mégis visszatartott – tart, hogy újra elveszíthetlek, próbálok bízni, benned… - a férfi most először látott arra esélyt, hogy vissza szerezhesse szerelmét.

-         Hidd el bármit megtennék, hogy újra bízz bennem, én sem akarnálak újból elveszíteni. – mondta Booth.

-         Tudod, jó volt veled a interneten beszélgetni, bár kicsit meglepődtem, hogy te is szoktál közösségi oldalakra látogatni. – mondta halvány mosollyal az arcán Brennan.

-         Mit is mondjak! Nem vagyok net függő, csak miattad léptem be. Kicsit bíztam benne, hogy rám ismersz majd. – válaszolt sármos mosolyával.

-         Nem volt nehéz, nem észrevenni az írásodból, plusz a szóhasználatod. Ismerlek Booth lassan hét éve társak vagyunk.

-         Társak? – kérdezett vissza.

-         Miből gondoltad, hogy mosolyoddal leveszel a lábamról?! – majd megcsókolta a férfit.

-         Minden mása megoldásra számítottam, de erre nem. Megismételhetnénk. – vigyorgott az ügynök. 

Pár perccel később nevetgélve ültek egymás mellett, végre felszabadultan egymás társaságában, nosztalgiázva mennyi mindent megéltek együtt mióta együtt dolgoznak.

-         Azt hittem az első találkozásunkkor, mikor csókolóztunk, igazából nem is hittem, hogy együtt leszünk. – fordította komolyra a szót a férfi. – Látod, ebben is benne van a sors keze, ha hiszel benne ha nem. Sors is azt akart mint mi, hogy együtt legyünk. – mondta csendesen Booth.

-         Egyet kell értenem vele, hosszú idő telt el az első csókunk után, hogy eltudjuk viselni egymás egy légtérben. Szerencsére ez megváltozott, minden különbözőségünk ellenére is vonzzuk egymást. – válaszolt nevetve Tempi, majd megborzongott.

-         Fázol? Ha gondolod, hazavihetlek! – mondta Booth, miközben átölelte a nőt, gyengéden dörzsölni kezdte a karját, hogy ne fázzon.

-         Az jó lenne, már elég későre is jár.

Brennan lakásáig ugyanúgy folytatták a beszélgetést, még egy pillanatra sem hagyták abba, nehogy kimaradjon valami a nosztalgikus hangulatukból. Hamar visszatértek a városba, szerelmes pár szerint túlságosan is hamar. Miután megérkeztek a nő lakásához, percekig csak nézték egymást, vallomásaik után cseppet sem akartak elszakadni egymástól, nagyon jól érezték magukat békülésük után. Bones habozott ugyan úgy, mint Booth nem tudták, hogyan folytassák tovább az éjszakát. Az ügynök már készült, hogy elköszönjön szerelmétől, mikor Brennan végső elhatározásra jutott.

-         Lenne kedved feljönni meginni valamit? – kérdezte huncut mosollyal arcán.

-         Ha neked nem gond, miért ne. – sietve leparkolt, majd kéz a kézben sétáltak fel Temperance lakásáig.

Miután felértek, épp, hogy becsukták maguk mögött az ajtót, úgy vettettek véget mindenféle gátlásaiknak heves csókok közepedte közelítették meg a nő hálószobáját. Vad és szenvedélyes csókcsatájuknak az ágy vetett véget, mivel nem vették észre, így mind a ketten az ágyon landoltak, Seeley szerencséjére Bones rá esett.

-         Így még jobb! – mondta kaján vigyorral arcán.

-         Miért is? – nézett rá furcsán Tempi.

-         Lehet el sem hiszed, de nem bírok betelni a látványoddal, olyan rég vártam erre a perce, hogy a karjaimban tarthassalak. Ne kelljenek hülye indokok, szituációk, hogy megöleljelek vagy megpuszilhassalak. Az utóbbi időben nehezemre esett megjátszani a bűnözők előtt, hogy mi együtt vagyunk, mivel nem tudtam  mit érzel, de ennek vége…

-         Akkor ezzel nem csak én voltam így. – majd folytatták csókjukat, már semmiért sem akarták volna elengedni a másikat.

Hosszú és nehéz időszakokon mentek keresztül, míg egymáséi lehettek, annak ellenére, hogy titokban mégis mindig erre vártak, csak épp vagy az egyiküknek nem volt alkalmas, vagy a másiknak, vagy épp féltek belépni azon az ajtón, amit már egyszer kitártak. Ajkaik mohón tapintották másikét újabb és újabb csókot keresve. A férfi kidolgozott karjaiban Temperance karcsú törékeny teste az eddigieknél nagyobb biztonságban érezte magát, tudván, hogy ettől az éjjeltől kezdve, már nem válhatnak el egymástól. Reggel boldogan ébredtek egymás karjaiban, el sem hitték, hogy mindez megtörtént, ami csak legvadabb álmukban fordult elő.

-         Jó reggel! – köszöntötte Booth, miközben gyengéden simogatta Temperance, meztelen derekát, majd megcsókolta a nő nyakát, amire már teljesen felébredt.

-         Ez több mint, jó reggel, ez csodálatos volt. Végre úgy ébredhettem, amire mindig is vágytam veled. – mondta mosolyogva. – Mi lenne, ah kivennénk, még pár nap szabadságot, túl jó így nekünk, hogy dolgozzunk, megérdemlünk egy kis pihenést ketten. Legfeljebb holnap estére, meghívnánk a többieket vacsorázni, biztos izgulnak, mire jutottunk…

Másnap este a vacsorán közölték a kis csapattal a jó hírt, amire már mind nyugtalanul vártak. Pár hónap után felgyorsultak az események, kiderült, hogy a békülést követő éjszaka nem múlt el nyomtalanul, hisz Bones hasa gömbölyödni kezdett. Perszer Angela  kíséretében megkezdődtek a találgatások vajon fiú lesz vagy lány. Booth természetesen fiút szeretett volna, mint minden leendő apuka, ugyan akkor Temperance kislányt szeretne, de mindkettőjük számára az volt a fontos, hogy egészséges kisbaba legyen. Meg is kérték a szülész orvost, hogy ne mondjak meg a baba nemét, had legyen meglepetés számukra. Közös megegyezés alapján készítettek egy „családi albumot” amibe minden fontos momentumot meg fognak őrizni. Első képnek nem is választhattak volna mást, mint:

THE END