Élve vagy halva /Tudnálak ölelni még 3.

Brennan épp a munkáját készült befejezni, hogy elindulhasson Boothoz, hogy megnézze mi van vele. Csendesen pakolgatta az asztalán szanaszét heverő tárgyakat – papírokat, amit munkavégzése közben halmozott fel. Mindig pedáns rendet hagyott maga után, sosem kedvelte az összevisszaságot, szerette tudni, másnap, hogy az előző nap aktáit, feljegyzéseit hova tette, ha netán kérték tőle. Pakolgatásában Camile szakította félbe:

-         Lassan 9 óra és te még itt vagy? Azt hittem, csak én vagyok ilyen éjjeli bagoly. – kérdezte mosolyogva.

-         Áh, már régen végeztem, csak szeretek rendet hagyni magam után. – bár Temperance cseppet sem volt, olyan mosolygós kedvében, mint Dr. Saroyan. Nagyon bosszantotta, hogy nem tud semmit a hőn szeretett társáról.

-         Seeley, hol van, úgy tudtam, mindig együtt mentek, de most nem látom sehol? – érdeklődött a férfi kiléte felöl. – ekkor megcsörrent Brennan telefonja.

-         Itt Dr. Temperance Brennan beszél… - kezdett bele a telefon beszélgetésbe, ahogy hallgatta a vonal végén lévő férfi hangját, egyre fehérebb lett arca, úgy érezte lábaiból kezd kiszállni az erő, ezért gyorsan leült asztala szélére. Amint letette telefonját, gyorsan kabátja után nyúlt, megfeledkezve kolléganőjéről.

-         Dr. Brennan valami baj van?- kérdezte aggódva Saroyan.

-         Igen, Booth…. Boothnak autó balesete volt, bent van a központi kórházban, azonnal oda kell mennem. – válaszolt, szemét lesütve ekkor egy könnycsepp gördült le arcán, borzasztó érzés fogta el, hirtelen tele lett kételyekkel, „mi van, ha súllyosak a sérülései?!” –bár próbálta elhessegetni gondolatait, több kevesebb sikerrel…

-         Elkísérem, nem vezethet ilyen állapotban. – ajánlotta fel segítségét Camile, mivel látta, hogy Brennant teljesen letaglózta a hír……

Kórházban:

Két idegességtől feszült nő sietve rohamozta meg a kórház recepciósát, aki azonnal útbaigazította őket. Egészen a kórteremig kísérte őket, ahonnan Dr. Manning jött ki, kórlappal a kezében.

-         Jó estét doktor úr! Seeley Boothhoz jöttünk. Hogy van? – kérdezte aggodalommal szemében Temperance.

-         Ön bizonyára Dr. Brennan. Booth ügynök, telefonjában az ön nevét találtuk meg vész esetén értesítendőnek.

-         Igen, én vagyok. Mondja mi van vele?

-         Szerencséje volt a barátjuknak, hogy be volt kötve, különben, már nem lenne köztünk. – jegyezte meg csendesen az utóbbi szavakat az orvos. – Könnyed sérülésekkel megúszta a féktelen száguldozását, pár zúzódás és két törött borda. Bent tartanánk éjszakára további megfigyeléseknek, de a páciens nagyon makacs, így saját felelősségére távozhat, mivel nem tudjuk jobb belátásra bírni.

-         Hála égnek! Most hol van? Beszélhetek vele? – aggodalmaskodott Brennan.

-         Lehet vele beszélni, bár igen agresszívnak tűnik, valósznüleg a baleset okozta stressz miatt. – ezután elköszönt tőlük az orvos, majd beengette Temperace-t……

-         Booth, mi történt veled? Hogy lehettél ilyen felelőtlen? – támadta le kérdéseivel.

-         Ne kezd te is kérlek. Arra emlékszem, hogy elindultam a városból, majd… hirtelen kinyílt a légzsák, ezután elvesztettem az uralmam kocsim felett utána se kép, se hang. Itt tértem, magamhoz, de már megyek is nem maradok itt. – majd kabátjáért nyúlt, de hirtelen mozdulat következtében vissza esett az ágy szélére.

-         Nem mész te, egyedül sehova sem. Velem jössz és ne ellenkezz, nem maradhatsz ilyen állapotban egyedül. – azzal elindultak Bones lakása felé…….

Amint beléptek a lakásba Bootht megcsapta az az egyedi illat, amit már oly sokszor érzett, mikor Bonesnál járt. Temperance elment, hogy előkészítse neki a vendég szobát, majd egy forró teát. A férfi egy ideig fel –alá járkált a lakásban, hiába kedvelte a társa lakását, még sem tudott megnyugodni, így hát a kabátjában elrejtett doboz után nyúlt, majd kiment az erkélyre.

Temperancet megdöbbentette a látvány, hogy Seeley-t nem találta nappalijában, majd egy lágy fuvallat csapta meg karját. Észrevette, hogy nyitva van az erkélyajtó:

-         Booth itt vagy? – kérdezte, majd kilépett az ajtón. Amint kilépett meglepő látvány fogadta. – Ugye most rosszul látok?

-         Ezt most miért kérdezed? – nézett a meglepett nőre a férfi.

-         Azt a helyedben eldobnám, a te állapotodban nem tesz jót neked. – kezdett bele Brennan. – Add ide kérlek.

-         Jaj, ne csináld már, ne légy ennyire merev, ez csak cigi. Ettől nagyobb bajom úgy sem lehet. – vágta rá ingerülten Booth.

-         Mit ne csináljak? Elhoztalak magamhoz, hogy vigyázzak rá, bár úgy néz ki, hogy tudatosan akarod tönkre tenni magad. Mi van veled? – majd kikapta kezéből a cigarettát s elbobta.

-          Ez most mire volt jó? – förmedt rá az ügynök.

-         Nem hagyom, hogy kicsináld magad. Most pedig menj be, nem az erkélyen fogok erről vitát nyitni.

-         Bent vagyunk, mit akarsz még a fejemhez vágni? Hm?! – folytatva tovább a vitát Seeley.

-         Ha elmondanád, hogy mi történt veled, hogy így megváltoztál, tudnék segíteni. Egyébként is hova tűntél el délután? – kérdezősködött tovább idegesen Brennan.

-         Az ne érdekeljen. Nem vagy te a feleségem, hogy be kelljen számolnom minden lépésemről. – kiabálta Booth. – Ekkor érezte, hogy túl lőtt  célon, mert Bones hátat fordított neki, majd könny cseppek hullottak szeméből. Booth tudta, hogy nagyon megbántotta társát, ezért óvatosan mögé lépett és megpróbálta megölelni:

-         Kérlek, hagyj békén! Talán mégis jobb lenne, ha elmennél. – mondta elcsukló hangon.

-         Bocsáss meg túl lőttem a célon, nem akartalak megbántani. – sajnálkozott a férfi. – Segíteni akartál én hülye megsértelek, pedig nem érdemled meg. Sosem tudnálak bántani, csak tudod, valami nincs rendben mostanában. Két- három napja kapok fenyegető maileket, nem tulajdonítottam komoly jelentőséget nekik egészen addig, míg nem történtek ezek a furcsaságok… - majd leült a kanapéra, mivel nem bírt tovább állni, ekkor Bones letörölte könnyeit, majd megfordult és leült a férfival szemben. – Erre jött, ma az a kígyós dolog is.

-         De Booth, te szoktad mindig a fejemhez vágni, hogy a társak mindent megbeszélnek, mivel bízhatunk egymásban. Neked ennyit érne a bizalmam? – kérdezett vissza Bones.

-         Nem, erről szó sincs, ugyan úgy bízok benned, mint 7 évvel ezelőtt. Délután el kellett, mennem, nem bírtam volna tovább ott maradni… – viszont most először hazudott a Temperancenak, nem mondta el, hogy Jennara gondolt, Lehet kicsit túlzásba estem a száguldozással, na de ki ne bírná ki egy sportkocsiban, hogy ne lépjen oda egy kicsit – próbálva mosolyt csalni a nő arcára, de nem így lett – elindultam ki a városból és akkor valamiért kinyílt a légzsák a többit már tudod. – fejezte be végül Booth, majd kérdően Bonesra nézett. Nő nem tudta, mit is mondhatna neki, hisz az előbb hozzá vágott sértő szavak, még mindig ott csengtek fülében. Nehezére esett, most bármilyen arcot is vágni, hisz pont társától nem várta volna el, hogy valaha is így megfogja bántani, de végül erőt vett magán és válaszolt:

-         Van úgy, hogy néha nem elég az, hogy egyedül próbáljuk megoldani a fennálló problémát, ezért is kell félretenni büszkeséget és hagyni, hogy a barátaid segítsenek, jelen esetben én. Épp te mondtad, hogy mi ketten legyőzhetetlen párosok vagyunk és most mégis, átléptél a mi szabályunkon, már ha mondhatom így. – hosszasan folytatták beszélgetésüket és a férfi is próbálta helyre tenni az általa okozott csalódást szerelmében. Éjfél közeledtével, nyugovóra tértek, hogy kipihenhessék a nap fáradalmait. Ahogy kialudtak a fények a lakásban és már több zajt sem hallottak a másik szobájában, egy valaki mégsem az alvás mellett döntött. Csendesen össze szedte ruháját, kabátja után nyúlt, majd halk léptekkel elindult a szobájából, nappaliban tétován megállt körbe nézett, majd egy a polcon heverő képre vettette figyelmét, amin ketten voltak, oda ment, hogy jobban szemügyre vegye. Ez a kép az első sikeres ügyük megoldását követően készült. Nézte pár percig, majd egy sóhaj közepette elhagyta a lakást….

 

Apró csúszás történt a következő részben, így csak holnap tudom feltenni délután, de addig is csipegessetek idézeteket az egyik kedvenc oldalamról, nem rég indult, de minden látogatót/Like-olni vágyót szívesen cárnak :) További Szép Napot Kívánok Mindenkinek!

Idézetek Magazin

Ui: Holnap délután kiderül, mi lett a baleset végeredménye :) remélem ennyi izgalom még belefér!

Élve vagy halva /Tudnálak ölelni még 2.

Booth és Brennan átmentek a laborba, hogy jobban teljen az idő, még Angela kideríti, ki küldhette a csomagot. Fel – alá mászkáltak a laborban, majd Dr. Saroyan megkérte őket, hogy menjenek Temperance irodájában, mivel járkálásuk közepette nem tud koncentrálni a boncolásra. Két érintett mélán kullogtak be a szobába, majd leültek a kanapéra egymás mellé, Booth átkarolta mellette ülő szerelmét, aki fejét a férfi mellkasára hajtotta, mintha számukra ez egész természetes lenne. Ahogy ültek, Brennan hallgatta az ügynök egyenletes szívdobogását, óvatosan kezét a férfi tenyerébe helyezte érezte, hogy hevesebben kezdett akkor verni a szíve. Később észrevette, hogy Booth idegesen dobolt lábával:

-         Látom nem hagy nyugodni, a délutáni incidens. – jegyezte meg csendesen.

-         Azt hiszem, nehéz lesz megtalálni az illetőt. Munkám során sok embert juttattam rács mögé, így sok ellenségem akad, aki képbe kerülhetne, hogy meg akar ölni. – mondta sóhajtva a férfi.

-         Most ne törődj vele, mi segítünk neked, ahogy te szoktál nekünk, próbálj meg kikapcsolni. – nyugtatgatva a férfit.

-         Te beszél kikapcsolódásról? – kérdezte nevetve. – Ugyan olyan vagy, mint én, ha van egy ügy, amit  nem tudsz rögtön megoldani, folyton azon kattogsz, hogy lehetne a legegyszerűbben és leggyorsabban megoldani. – ekkor lépett be Angela részeredményeivel, úgy tett, minta nem venné észre egymás karjaiban pihenő párt.

-         A csomagod, egy állatkereskedésből lett feladva, ahol illegálisan tartanak mérges kígyókat, a neve: Jimmy állat barlangja, ő adta fel a házi kedvencet, a megbízója álruhában volt az arcát sem látta, de ami biztos, hogy nő volt, aki küldte dobozt.  Itt nálunk a posta küldő szolgálat egyből a te irodádba kézbesítette a csomagot, mivel azt hitték te kérted. Szóval, minden bizonnyal egy igen agresszív exbarátnőd állhat a háttérben. – mondta el egy szuszra Angela.

-         Ez nagyon hihetetlennek hangzik. – vágta rá Temperance. – Egy nő vajon, miért akarná a halálod?

-         Nem tudom. Pedig tényleg tisztességesen bántam a volt nőimmel és ezt tényleg nem hencegésből mondom. – majd akkor hirtelen elhallgatott.

-         Mi baj Booth? – kérdezte Angela.

-         Áh semmi, most…most mennem kell, lehet nem jövök, ma már vissza. Bones holnap megyek érted. – azzal elviharzott az irodából.

-         Neked is gyanúsnak tűnik ez hirtelen elrohanás? – kérdezte Angela.

-         Igen! Biztos, ismerem már annyira, hogy tudjam, rájött ki lehet a tettes. Munka után első dolgom lesz, hogy megkeresem.

-         Mi lenne, ha felhívnád telefonon? – kérdezte Aggódva barátnőjét Angela.

-         Ilyenkor, mindig lenémítja vagy kikapcsolna, esélytelen elérni, mint mondtam……

Közben Booth idegesen száguldott végig a városon keresztül, szinte padlógázzal hajtott át a piros lámpákon, nem törődve a közlekedési szabályokkal. Talán még élvezte is egy kicsit a féktelen száguldozást, így legalább volt alkalma kipróbálni sport autóját. Nagy fékcsikorgatások közepette megállt Jenna lakása előtt, szinte rohanva futott fel a lépcsőkön, majd kopogás helyett dörömbölni kezdett az ajtón. Lány nagy meglepettségben nyitott, ajtót a csepett sem higgadt ügynöknek, aki ezrenyi kérdéssel fogadta:

-         Hol voltál ma? Mit csináltál előadás után? Minek küldted a csomagot? – förmedt rá Booth.

-         Nem tudom miről, beszélsz. Nem értelek, egyáltalán, hogy kerülsz ide? – kérdezte Jenna.

-         Ne játszd az értetlent, azt hittem, megértetted, hogy befejeztem veled, nem akarok tőled, semmit. Erre te rám akartál ijeszteni vagy mi? Válaszolj már!

-         Állj, már le, nem értelek miről beszélsz. Előadás utána a bátyámmal voltam meg a lőtéren gyakorolni, ezer meg egy tanúm van rá.

-         Most az egyszer elhiszem, amit mondasz, de ha átversz, nem állsz meg előttem többé nyugodtan. – mondta üvöltve Seley.

-         Vegyem fenyegetésnek? Mert, ha igen akár, most feljelenthetnélek. – válaszolt erélyesebb hangvételben Jenna.

-         Tudod mit? Csinálj, amit akarsz. Csak engem kerülj el. – majd elviharzott.

Amint, elhagyta a nő lakását, újabb száguldozásba kezdett, de már nem a városban, igyekezett elhagyni, a nyüzsgést, vele együtt a gondjait is. Mivel rájött, hogy teljesen kifordult önmagából, hisz sosem fenyegetett meg senkit oktalanul, pláne nem nőket, és akkor hirtelen kinyílt az autóban a légzsák…nem várt esemény hatására elvesztette uralmát a száguldó járművön, majd egy fának csapódott……

Élve vagy halva /Tudnálak ölelni még

Élve vagy halva /Tudnálak ölelni még

Helyszín főiskola:

„Eddig is tudtam, hogy nagyon magabiztos tud lenni a munkája minden területén s vele szembe kerülő akadályokat is legyőzi. De, hogy egy előadónyi hallgatót is milyen jól tud irányítani és meggyőzni őket, hogyan válhatnak olyan F.B.I ügynökké, mint ő?!  Mindig meg tud lepni, valamivel, talán ezért is kedvelem, annyira, bár mégis tisztában kellene lennem az iránta levő érzéseimmel. Munkánk miatt úgy sem lehetne köztünk több barátságnál, vagy mégis?!”

– Temperance, csak figyelte társát, a lelkes diákok közt elvegyülve. Érezte, sikerül levetnie az az áthatolhatatlan falat, amit maga köré épített, nehogy valaki, meg tudná alázni vagy támadni, érezte Boothnak sikerül közel 7 év alatt más szemmel látatni a világot. Ekkor érezte a férfi kezét a vállán:

-         Mehetünk Bones. Csak nem voltam ennyire unalmas, hogy máshol jártak a gondolataid? – kérdezte huncut mosollyal arcán.

-         Nem, dehogy is épp az lepett meg, hogy sikerült egy újabb oldaladat is megismernem. – válaszolta a nő, majd elindultak, a teremből.

Mélán, sétáltak egymás mellett, közben elgondolkodva saját főiskolai éveikről, ekkor mindkettejük arcát mosoly lepte el. Persze a különleges ügynök, már akkor is népszerű volt a lányok körében, de anno egy – két  éjszakánál nem tartottak tovább kapcsolatai, mivel, mindig is az „igazira vágyott”. Bár nem tagadta, hogy kellettek neki azok a kalandok, hogy végül rájöjjön mi is kell neki valójában.

Temperance is népszerűségnek örvendett az egyetemen, amit nem csak külsejének, hanem eszének köszönhetett, többek közt ezért is kedvelte meg annyira antropológia tanára. Mivel, csalódást okozott neki akkor, a férfi, így ő is az egy éjszakás kapcsolatokba menekült, nem akarta újból átélni az a szívfacsaró érzést, mikor valaki ott hagyja.

Ekkor egy fiatal lány lépett eléjük:

-         Nagyon tetszett a bűn üldözésről szóló előadása! Reméljük, többször jön, majd el hozzánk a gyakorlati órára is. – majd megsimította a férfi karját, sokat sejtetően szemébe nézett és tovább ment.

-         Látom nagyon kedvel téged a végzős lány. – mondta mosolyogva Bones.

-         Jah Jenna?! Bár inkább elfelejtene! – monda idegesebben a férfi.

-         Miért? Mi baj vele? Aranyosnak tűnt és eléggé csinos. – próbálva kideríteni, azokot amiért ingerülté vált a férfi.

-         Az eső előadásomon találkoztunk, akkor még nem dolgoztam veled. Lényeg, hogy előadás után elhívott kávézni beszélgettünk, tetszett, hogy nem csak csinos volt, hanem okos is. Ahogy többször jöttem órákat tartani, utána mindig találkoztunk, végül egy vizsgazáró buli után lefeküdtem vele… - majd sóhajtott. – azután azt hitte, hogy a tulajdona lettem, az a kedves – aranyos lány már rég eltűnt a képből, megmutatta milyen is valójában. Folyton féltékenykedett mindenkire, hívogatott a munkahelyemen és még sorolhatnám, majd két hét után be telt a pohár és elküldtem, hiába, hogy nem jártunk, csak úgy értette meg „elvileg”, hogy vége, hogy szakítottam vele. Később minden megszűnt, néha köszön órák után, de itt le is zártam.

Beszélgetés befejeztével vissza mentek az intézetbe, ahol már Hodgins és Wendell tovább keresték az áldozat halálának okát. Amint visszatértek a laborba Angela rögtön lecsapott barátnőjére:

-         Mesélj mi volt? – kérdezte csillogó szemekkel, annyira kíváncsi volt.

-         Semmi különös nem volt. Megnéztem, hogy milyen, amikor ő veszi át az okoska szerepet – próbálva viccelődni – és igen magabiztos volt, ott is, mint mindenben, amibe bele kezd. – válaszolta Brennan.

-         Ebből is látszik, hogy hidegen hagyott az amit mondott, inkább figyelted mint, mindig kicsit elábrándoztál arról mi lenne ha… - kacérkodott Angela.

-         Állj Ange, itt fejezzük is be, nem lesz köztünk semmi, nem adnám fel a jó baráti kapcsolatunkat egy talánért. Nem hinném, hogy ő is úgy érez irántam, mint én.

-         Na itt árultad el magad, szereted őt, és ő is szeret téged, látom rajtatok. Főleg mikor egy légtérbe kerültök, csak úgy szikrázik minden körülöttetek. Nem kellene attól félned, hogy nem szeret viszont, Booth sosem okozna neked csalódást ismered már annyira. Itt már csak egy fő probléma van féltek lépni, visszatart titeket az, hogy „mi van, ha a másik nem szeret?”. Ne tagadd barátnőm vagy, ismerlek. – mondta mosolyogva Angela.

-         Na jó visszatérünk még erre a témára nálam, de most megyek Boothhoz, előbb hozzá mentem volna, mielőtt elcsíptél.

-         Elkísérlek úgy is kérdezni akarok valamit Seeleytől.

Amint beléptek az irodájába meglepődtek, a férfi ott állt ledermedve az asztalával szemben egy nyitott dobozt bámulva. Szinte levegőt is alig mert venne, farkas szemet nézve a dobozban levő valamivel, ami sziszegő hangot ad ki. Temperance kicsit közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye doboz tartalmát:

-         Ez egy egyiptomi áspis, az egyike azon kígyóknak, akinek a mérge lassú szenvedés teli halált okoz, ha nem kap negyed órán belül ellen szert. – látta, hogy ettől az ügynök még feszültebb lett. – Ne mozdulj. – mondta halkabban Bones. – Angela ideadnád az akasztóról, Booth zakóját? – amint megkapta a ruhadarabot azonnal rádobta a doboz tetejére, majd gyorsan lezárták, hogy nehogy megszökjön az állat.

-         Ki küldte ez? – kérdezte aggódva Angela.

-         Nem tudom, fogalmam sincs. – válaszolt kicsit nyugodtabban a férfi.

-         Bárki is küldte neked a csomagot, kétségtelen volt a dolgában. Még a méreg foga sem volt kihúzva, biztosra akart menni. De mégis ki küldene neked? Egyáltalán, miért a munka helyedre küldték?

-         Nem tudom Bones, tényleg még ötletem sincs. Tuti nem a mikulás küldte a tegnap legurított whiskyért. Angela addig kiderítenéd, a csomagküldő szolgálat nevét, címét, feladóját illetve, nálunk a posta küldő szolgálatnál ki hozta fel a csomagot?

-         Természetesen, amint jutok valamire azonnal hívlak. Megpróbálok sietni vele. – azzal el is indult, hogy elvégezze feladatát.

-         Jó, hogy jöttetek, állhattam volna még itt egy darabig, totál lefagytam mikor, kinyitottam a dobozt. Nem akartam hadonászni a telefon után. Szóval köszi. – hálálkodott az ügynök.

-         Jól tetted, hogy nem mozogtál, egyiptomi áspisnak nagyon jó reflexe van, egy apró mozdulat az áldozattól, jelen esetben tőled, és rögtön meg mar. A többit már hallottad, mi lesz, ha… - fejezted be a rövid ismertetést Temperance.

-         Legalább volt, már neked is alkalmad megmenteni az életem… - próbálva elviccelni a feszültséget….

Hosszú idő után újra idnul a Bones My Mind blog!

Sajnálom a kiesést, de a fősuli második év eleje keményebbnek bizonyult, mint a tavalyi év.

De mostantól új történetekkel jelentkezem :) Remélem ugyan úgy fognak tetszeni, mint az előzőek!

Szép napot Kívánok Mindenkinek!