2011. június 28., kedd

Keserédes Boldogság Part 6.

Keserédes Boldogság Part 7.

Közel három nap telt el, mióta Brennan úgy döntött, hogy egy darabig nem találkozik Boothal. Próbálta tisztázni magában a helyzet, hogy mi tévő legyen, mégis mindig ugyan oda jutott: „most mi legyen? Meg tudom neki bocsátani a történteket és tisztalappal indulhatunk? Vagy mondjam meg neki, hogy vége, de akkor utána, hogy dolgozzak vele együtt?” Ugyanakkor Angela szavai jártak a fejében, amit pár nappal ezelőtt a fagyizós - filmezős estén mondott neki „Figyelj Bren! Nem a szerelem, vagy a vele járó csalódás fáj. A magány az, ami fáj. Valaki elvesztése fáj. A féltékenység fáj. Ezeket a dolgokat te most összekevered a szerelemmel, de valójában maga a szerelem az, ami képes lesz veled összes fájdalmat elfedni, és segít abban, hogy újra bízhass Boothban, és végre együtt lehessetek’” Már –már az „őrületbe” kergették gondolatai, kombinálásai, ezért úgy döntött, gondolatterelő hadműveletként felmegy régi chat szobájába, hátha nem kattogna folyton az agya a történteken. Közel egy órája beszélgetett, más hasonló helyzetben lévő nőkkel „közvélemény kutatás képen” na és persze álnéven, mint mindenki más. Tudta jól, hogy az ilyen chat szobában sokan nem szeretik kiadni valós nevüket, énjüket, hisz itt következmények nélkül lehetnek teljesen mások is, gátlásaikat levetkőzve. Hirtelen egy sárga villogó ablakban megjelent egy név: Agyas srác.
-         Agyas srác:  Szia! Olvastam a történteket! Segíthetek? J
-         Csodanő: Ha nem untatlak vele, akkor beszélhetünk! Bár meglepő, hogy a fali üzenetemben leírt helyzetem után rám írtál! Biztosan olvastad, hogyan jártam, épp ezért nem tudom mi tévő legyek. Mit gondolsz erről?
-         Agyas srác: Szerintem, nagy bunkó volt a pasas, hogy ezt tette veled, lehet, hogy nincs rá racionális magyarázat, lehetséges, hogy megbánta és ugyanúgy vergődik, mint te!
-         Csoda nő: Ezt nem tudom, hogy érted! Kifejtenéd?
-         Agyas srác:  Úgy, hogy nem gondolta végig mit tesz azzal akit szeret, de későn jött rá a következményekre. Szólj, ha rosszul gondolom.
-         Csoda nő: Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt?
-         Agyas srác: Biztos, hogy meglehet bocsátani, ha utána meggyőz téged arról, hogy szeret, így több év szerelem, boldogság képes feledteteni a rosszat. Mindenkinek vannak problémái. De feláldozhatjuk érte a jó pillanatokat?
-         Csoda nő: Talán igazad van. Nem voltam én még ehhez hasonló helyzetben soha. Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érinthetetlen, a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek.
-         Agyas srác: Látod, mindannyian a saját tetteink áldozatai vagyunk. Ha kételkedsz valamiben, csak a szívedre hallgass vili?
-         Csoda nő:  J - Brennan csak egy mosolygó jelet tudott küldeni. Tudta, hogy nem akárkivel beszél, minden porcikájában érezte, hogy Booth lehet a beszélgető partnere. Angela segítségével, jól kijött a férfiakkal, nagyon is megtudta értetni magát velük, de igazából az ügynökkel tudott gondtalanul, megbánások nélkül beszélgetni. Chat partnerének írásából, több olyan szóra is rábukkant, amit csakis társától hallott. Mindezek ellenére sem szeretett volna rákérdezni valós nevére a férfinak, így továbbra is megjátszotta, nem tudja ki lehet a partnere, hátha sikerül így dűlőre jutnia.
-         Agyas srác: Miért érzem úgy, hogy egy véleményen vagyunk!? Azt viszont még most is látom a beszélgetésünkben, hogy nem igazán tudod, mit akarsz és időre van szükséged, csak ne húzd el a dolgokat, hisz nálad jobban senki nem tudja milyen tünékeny is az élet!
-         Csoda nő: Mégis egy valamit nem értek. Ő mindig azt mondta nekem: Időnként a szívednek kell vezetnie, még akkor is, ha oda visz, ahová nem lenne szabad. Így Natalival folytatott egy éjszakás kalandját nem tudom megérteni.
-         Agyas srác: Úgy látszik kellett neki az a „kaland” hogy rájöjjön, mit veszíthet, ha továbbra is csajozna, de bolgdogtalanul szerelem nélkül.
-         Csoda nő: A férfiaknál a tetteik beszélnek maguk helyett. Próbáltam neki elmondani, hogy szeretem, jött ő. Ő nem olyannak látott, mint egy tudós, szavaival élve kocka. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok, még akkor is, ha néha sokat okoskodom. Ő volt az első, és most már én is elhittem, még is lelépett Natalival.
-         Agyas srác: Látom nem tudom neked bebizonyítani az ellenkezőjét, még akkor sem ha racionális bigyókkal mondanám. Inkább játszd végig újból a történetet, beillesztve a beszélgetésünket, ha lehet és ráfogsz jönni a helyes döntésre. De addig ne ítélj elhamarkodottan. Örültem, hogy beszélhettünk.
-         Csoda nő: Köszönöm, hogy meghallgattál és mondtál pár tanácsot, megpróbálok aszerint is dönteni. Szép Napot!

Booth, kicsit meglepetten dőlt hátra kanapéján, nem sejtette, hogy Bones állnéven megfogadja tanácsait, mégis titokban remélte, hogy beszélgetésükből, rájött a nő, hogy ő volt az. Délután számára izgatottan telt, nem tudta, hogyan fog dönteni „szerelme” vagy mennyi időre van szüksége, csak várt és várt, míg el nem aludt. Álmában borzasztó dolgok történtek, látta, meghlani Bonest, amint Leto és Kors szeme láttára lövik le és ő semmit sem tudott tenni, ellenük. Látta, hogy veszti eszméletét a nő, tudatában azzal a ténnyel, hogy Natali révén megbántotta és nem mondhatta el neki, hogy szereti. Tizenegy fele riadtan ébredt fel kanapéján verejtékesen, annyira  valóságosnak tűnt rémálma. Hiába tudta, hogy mindez csupán egy álom volt, idegesen mászkált fel- alá lakásában. „ Muszáj látnom, hogy jól van, nincs semmi baja! Milyen indokkal zavarjam éjjel 11kor? Tuti el fog zavarni, főleg ebben a szituban! Mind egy meg kell próbálnom! Gyorsan felöltözött, leszaladt autójához, majd a lehető leggyorsabban Bones lakásához hajtott.

Szerencséjére a bejárati ajtó lent nyitva volt, felszaladt a lépcsőkön, majd Temperance lakásának ajtajánál megtorpant, hosszú percekig csak állt, végül kopogtatott… többszöri kopogásra sem hallott semmi választ, kezdett aggódni, már neki készült, hogy betöri az ajtót, mikor meghallotta a nő nyúzottnak tűnő hangját. Megijedt, hogy valami baja lehet.
-         Booth te vagy az?
Lenyomta a kilincset, ami meglepő módon nyitva volt, amint beljebb haladt a lakásban észrevette társát foteljában feküdni mozdulatlanul….

2011. június 23., csütörtök

Keserédes Boldogság Part 6.

Keserédes Boldogság Part 6.


Camille hosszas gondolkodás után felhívta kolléganőjét, egy kitalált indokkal a Royal Dinnerbe hívta. Booth nem győzött neki hálálkodni, majd idegesen elindult törzshelyük felé, útközben megpróbálta összeszedni gondolatban a mondandóját, de nem jutott eszébe semmi, jó, hogyan kezdhetne bele. Amint belépett a kis étterem ajtaján meglátta Brent a szokott helyükön ülni. Csendesen az asztalhoz sétált, majd rekedtes hangon megszólalt:
-         Szia! – félelmében, csak ezt a köszöntést tudta kibökni.
-         Te mit csinálsz itt? Hol van Dr. Saroyan? – kérdezett vissza Temperance.
-         Én kértem meg, hogy hívjon el téged, attól tartottam, hogy ha én hívlak nem jössz. – válaszolt szemét lesütve a férfi.
-         Jól gondoltad! – válaszolt komor arccal. – Miért hivattál ide?
-         Beszélni szeretnék veled a történtekről. Kérlek hallgass meg.
-         Nem tudom, miről akarsz még beszámolni, épp eleget láttam tegnap este, a folytatásra meg pláne nem lennék kíváncsi. – mondta még mindig semmit mondó arccal.
-         Pár percet szánj rám kérlek. – győzködte az ügynök.

-         Rendben. Kapsz 10 percet se több, se kevesebb.
-         Tudom, tegnap elrontottam kettőn közt, mindent, pedig nem így akartam. Fogalmam sincs mi ütött belém. Nem akartalak megbántani, nem tudom, hogy tehetném jóvá a történteket. Nem akarlak elveszíteni. Pontosan emlékszem mit súgtál a fülembe, mikor rosszul lettem. – mondta Booth, miközben mélyen a nő szemébe nézett.
-         Booth, elbizonytalanodtam az egész helyzetben, benned, magamban is. Eleinte nem akartam ezt, a kapcsolatot, de beléd szerettem, te viszont mégsem azt mutattad meg, hogy velem szeretnél lenni. Most össze vagyok zavarodva, ami még sosem volt velem. Minden összekuszálódott, még dolgozni sem akarok menni, pedig a munkám a mindenem. Talán jobb lenne, ha egy kis időt hagynánk egymásnak, míg letisztulnak bennem a dolgok, hogy munkatársak lehessünk.
-         Bones, Bones ne mondd ezt kérlek, mindig van újrakezdés, mert soha sincs vége semminek.Óriási bak lövést követtem el, de én téged akarlak, Natali nem jelentett nekem semmit. – szólt közbe a férfi.
-         Mégis együtt távoztatok és gondolom, hogy mi lett a vége. El sem hiszem, hogy eldobtam az életem egy álomért, ami nem vált valóra.
-          Kérlek, ne dönts helyettem, helyettünk… A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Nem csak nekem lenn az, tudom neked is, bár én okoztam ezt az állapotot. Ha időre van szükséged, megpróbálom elfogadni, de akkor, ha adsz még egy esélyt kettőnknek, nem lehet ilyen vége.
-         Nem tudom Booth… - majd sírva kirohant az étteremből.
Ügynök megpróbált utána menni, megkereseni, de nem tudta melyik irányba menjen, a park felé, a lány lakása fel vagy Angelahoz. Tanácstalan volt, mégis bízott abban, hogy van esélye kettejüknek még, közben eleredt az eső, bár ezzel nem nagyon törődött, majd magányosan haza kullogott.

Közben Temperance síva sétált a park sűrűjében, nem bánta, hogy esik, így legalább az arra sétálók nem láthatták, hogy sír. Így az eső cseppek mögé bújva bolyongott a parkban, elmerülve gondolataiban vagy valami kiutat keresve, hogy mit tegyen feltörő érzései ellen.

Sosem volt még ilyen zűrzavar a szívében, mint most. Tanácstalannak érezte magát, nem tudta, hogy mit tegyen:  megbocsássak meg neki vagy próbáljam meg elfelejteni, új munkát keresni, de nem menekülhetek folyton a problémák elől, nem vall rám?!  Majd gondolataiból a valóságba zuhanva vette észre, hogy hazaért. Csurom vizes volt, a ruhája is átázott, bár ezzel cseppet sem törődött. Belépett a lakásába, elkezdte ledobálni magáról vizes ruháit, semmivel sem törődve, majd fürdő szobája indult. Engedett magának egy kád forró vizet, mivel át volt fagyva, míg engedte a vizet, keresett a Cd-i köz egy lágy jazz zenét, hogy megpróbáljon kikapcsolni, miután felrakta a zenét, beült kádjába, majd elmerült a habok közt….
Közben Booth is hazaért, szintén csurom vizesen bőrigázva, ledobálta magáról ő is a nedves ruhadarabokat, majd egy üvegsörrel és fényképpel kezében leült kanapéjára. Brennan volt rajta, a képet egy magazinban talált róla, mikor megjelent az új könyve, azóta folyamatosan őrzi, hálójában.
Ő is épp olyan tanácstalan volt, mint Temperance, ugyanakkor saját magát is hibáztatta, hogy lehetett akkora balek: „Bones végre bevallotta nekem, hogy szeret én hülye, meg lefekszem Natalival. Hogy fogom én ezt jó tenni?! Meg fog bocsátani valaha is?! Nem lennék képes kiverni a fejemből, pláne nem a szívemből.” – gondolatai közben végül elnyomta az álom.
Reggel fáradtan és nyűgösen ébredt, egy férfi számára nem egy kanapé a tökéletes hely, ahhoz, hogy kipihenje magát, kényelem szempontjából sem valami tökéletes.
Hasonlóképpen érzett, mint társa, semmi kedve nem volt a munkához, de még a társasághoz sem. Nagy nehezen összeszedte magát lement, a ház sarkán lévő, mini étel kiszolgálóba, hol vett magának reggelit. A pénztárban ugyanaz a kedves öreg hölgy volt, mint minden reggel.
-         Jó reggelt Booth ügynök! – köszöntötte Emma.
-         Szép Napot magának is! – mondta komoran a férfi.
-         Miért ilyen bánatos, ezen a szép reggelen? – kérdezte az idős hölgy.
-         Tudja, megbántottam egy olyan személyt, aki nagyon közel áll hozzám. - válaszolt szemlesütve az ügynök.
-         Csak nem azt a kedves doktornőt, akivel együtt dolgoznak?
-         Sajnos igen, egyáltalán nem vagyok erre büszke.
-         Mégis mi volt a probléma kettejük közt? – faggatta tovább Emma.
-         Röviden a történet az lenne, hogy ő bevallotta nekem mit érez, és én aznap este mégis egy másik lánnyal mentem haza. – mondta pironkodva Seeley.
-         Ha jól gondolom, nem csak haza kísérte a leányzót. Nem kis bajt okozott Temperance kisasszonynak ezzel, bizonyára, nagyon dühös lehet magára és nem szeretne találkozni sem.
-         Jól gondolja Emma. Tanácstalan vagyok, mégis furán fog hangzani, de magam sem tudom miért mentem el Natalival, a lányt így hívják.
-         Valószínűleg, nem tudatosan csinálta, lehetséges, hogy megijedt ettől a hírtelen bejelentéstől, s talán a tudatalatti válasz képen Natalival, akarta tölteni az estét. – mondta mosolyogva Emma.
-         Nah látja ez egy nagyon jó kérdés! Még sem tudom, mivel engesztelhetném ki. Próbáltam vele beszélni, meghallgatott, utána elrohant. Próbáltam utána menni, de nem találtam.
-         Annyit mondhatom, hogy próbálja meg még egyszer, bizonyítson neki, míg végleg el nem akarja felejteni magát. – javasolta az öreg hölgy.
-         Köszönöm Emma. Magával, mindig felüdülés beszélni. – majd elköszönt, hazament elfogyasztotta reggeliét, s közben bevillantak neki, azok a felejthetetlen együtt töltött percek – élmények, amit ha akarná sem tudna kiverni a fejéből.
Brennan, sem tett másként reggel, ugyanúgy elment bevásárolni reggelire, mint a férfi, majd otthon töltötte a napját. Délelőtt számára is eseménytelenül telt el, próbálva írni új könyvének folytatását, de egy-két szónál nem jutott többre, majd megelégelte, a hosszas egyedüllétet, felhívta barátnőjét Angelat.
-         Szia! Délután munka után lenne kedved feljönni hozzám? – kérdezte telefonon Bones.
-         Persze, amúgy is terveztem, hogy meglátogatlak! – válaszolt nevetve. Körülbelül egy óra múlva ott is tudok lenni, addig készíts be egy adag vanillia fagyit én meg viszek filmet.
-         Rendben! Akkor várlak! – miután letette a telefont, gyorsan rendet rakott lakásában, mivel tegnapi nap után eléggé nagy rumlit halmozott fel. Épp, hogy végzett a takarítással, Angela csöngetett. Bren, kinyitotta az ajtót, majd nappalijába invitálta vendégét, ahová jégkrém már be volt készítve.
-         Hogy vagy édesem? – kérdezte Angela, miközben helyet foglalt.
-         Többé – kevésbé jól. – válaszolt csendesen Tempi.
-         Ezt most, hogy érted?
-         Próbálom magam túl tenni Boothon. Addig sikerül is a dolog, míg valamiről eszembe nem jut. Egy tárgy, egy dal is elég, nem értem, hogy mi köze ennek az érzelmi világomhoz. Nem voltunk együtt és már sosem leszünk.
-         Jaj Tempi, ezt te sem gondolod, komolyan. Seeley elég bolond volt, de ezerszer megbánta, mit tett, hidd el nekem kérlek. Nekem elmondta, hogy, ha lehetne semmisé tenné az egészet Natalival, mert téged mindennél jobban szeret.
-         A történt, megtörtént, a múltat nem tudjuk megváltoztatni. –vágta rá Brennan.
-         Kicsim, nem tudjuk irányítani a szerelmet, hiszen a szerelem irányít minket, ezt jól jegyezd meg. Látom rajtad, hogy nem tudod magad túl tenni rajta és nem is igazán akarod, csak a történtek miatt vagy érthetően zabos.
-         Angela, nem tudom mit tegyek, nem tudom magam olyan könnyen túl tenni a dolgokon, de elveszíteni sem akarok. –mondta Bones könnyezve, majd barátnője vigasztalóan megölelte.
-         Tudod az emberi szív olyan dolgokat is érzékel, amit a szem nem lát, és olyan dolgokat is felismer amit az eszünk nem ért meg, mert ilyen a szerelem.
-         Hasonlóakat éreztem én is, mikor volt a mosoly szünet kettőnk közt.
-         Mosoly szünet? – kérdezet vissza enyhe mosollyal arcán Tempi. – Néha meglepő szópárokat használsz. Ha megkérnélek, itt maradnál velem éjszakára? Nem szeretnék újra egyedül lenni, ahogy látom elég sok filmet hoztál vegyesen….

2011. június 20., hétfő

Breaking News

--> Felkerült a Filmekből Idézetek topic, amiből a véleményeteket kértem. Remélem kedvetekre találtok benne, idézeteket. Illetve, ha van konkrét, film vagy sorozat, amiből többet szeretnétek olvasni, írjátok meg és felteszem. Minden hét elején lehet, majd számítani új idézetre.

-->Dr.Csontból származó idézetet is tettem fel!

Ui: A történet folytatása holnapi nap folyamán felkerül :) További Szép Napot Kívánok Mindenkinek!  

2011. június 18., szombat

Keserédes Boldogság Part 5.

Keserédes Boldogság Part 5.

Angela és a többiek döbbenten figyelték a váratlan fejleményt. Nem hittek a szemüknek, aznap este mindannyian másféle „meglepetésre” számítottak. Azonban a váratlan fordulatok egymást követték, amint hátat fordítottak Seeley kullogott a bárpulthoz, majd miután kikérte a két whisky-t társai felé fordult, hogy váltsanak pár szót, bár tudta jól, az előzőek után kap hideget – meleget is.
-         Veled meg mi van? – kérdezte fennhangon Hodgins.
-         Semmi közöd. – vágta rá Booth.
-         Szerintem, igen is van. – szólt  közbe Angela. – Mi a fene van veled?
-         Ne érdekeljen se téged, se senkit. – mondta dühösen a férfi.
-         Igen is van közöm. –Angela nem akarta annyiban hagyni a veszekedést. – Nem veszed észre, hogy ezzel Brennan bántottad meg a legjobban. Úgy teszel, mintha érdekelne téged, most meg mással csókolózol. Eldönthetnéd mit akarsz.  
-         Tudod, nem vagyok gyerek akit ki kell oktatni vili?! Nah én inkább léptem. – majd kiviharzott a bárból. Angela úgy érezte, hogy muszáj közbe avatkoznia, hisz a barátnőjéről van szó, aki, ha nem is ad hangot bánatának, neki meg kell tennie, ezért az ügynök után szaladt.
-         Booth, megállnál még egy percre?! El gondolkodhatnál azon, hogy tényleg egy olyan nő kell neked, aki kihasználna, csak a bank kártyád érdekelné, vagy egy olyannal lennél, aki azért szeret aki vagy, nem azért, mert az F.B.I-nál hősnek vagy kikiáltva, meg valami szexikonnak. Brennan törődött veled, mikor majdnem meghaltál, annak ellenére, hogy őt fenyegették meg, rabolták el kétszer is. Ne mondd, hogy ez neked semmiség… - fejezte be mondandóját, majd kérdően a férfira nézett.
-         Mit mondjak neki? – kérdezett vissza Booth. –  Nem kicsit vagyok összezavarodva.   
-         Ha elmondanád mi történt, tudnék segíteni. – mondta már nyugodtabb hangvételben Ange.
-         Natali, egyike az ex barátnőimnek, futó kaland volt. Most, hogy újra találkoztunk, nem gondoltam semmi komolyra vele kapcsolatban. Azt hittem, rövid ideig beszélgetünk és ennyi, de ő rám vetette magát. –majd sóhajtott. Tudom hibás vagyok, vissza kellett volna utasítanom, vagy finoman ellöknöm, de annyira meglepődtem. Kérlek, ne haragudj az előbbi beszólásaimért, kínosnak tartottam a helyzetet. – sajnálkozott Booth.
-         Nagyjából értem a szitut, tényleg hibás vagy, de ha Tempivel tisztázni akarod, nem lesz ennyire könnyű a helyzeted. Amúgy emlékszel valamire, mielőtt volt a szívinkfartusod? – faggatózott a nő.
-         Igen, emlékszem, fülembe súgta, hogy szeret. Én beszélni is … -  nem tudta már befejezni beszélgetésüket, mivel akkor jelent meg Natali, majd sétálni hívta a férfit, aki rövid gondolkodás után igent mondott. Mielőtt távozta volna, Angela még egy mondatot vágott az ügynök fejéhez.
-         Remélem tudod, mit teszel!
Valahogy még sem tudta az ügynök, hogy tett, másnap reggel álmatlanul ébredt fel Natali ágyában. Nem hitt a szemének, hogy képes volt megtenni ezt Bonesal, mikor szereti, mégis megbántotta a lány tudta nélkül. „Most mit tegyek?” suhant át a gondolat a fejében, majd nadrágja után nyúlt, hogy felöltözzön, ekkor felébredt a mellett fekvő nő:
-         Te meg hova sietsz? Ennyire rossz lettem volna? – mondta gúnyos mosollyal arcán.  
-         Ne haragudj, de részemről, ez nagy hiba volt, nem lett volna szabad, hogy megtörténjen a múlt éjszaka. – válaszolt feszülten az ügynök.
-         Vegyem úgy, hogy az a tudós ribi elsőséget élvez nálad?
-         Vedd tudomásul, hogy nem akartam tőled, soha semmi komolyat, mivel megbeszéltük, hogy nem bonyolítjuk a dolgokat. A tegnap este megtörtént, de ne csinálj belőle botrányt vili? – majd elviharzott a nő lakásából.
Egész úton a történtek jártak a fejében, hogy lehetett ekkora balek, visszaélt Brennan érzéseivel, mikor ő nyitott felé. „Most mit mondjak neki? Egyáltalán, elmondjam neki a tegnap éjjelt? Lehet meg sem fog hallgatni, azonnal elzavar. Mi lenne, ha érvekkel támasztanám alá a mondandóm? Nem tudom, sosem voltam még ilyen tétlen.” – gondolkodott a férfi, miközben lakása felé tartott. Siettet, mihamarabb be akart érni a Jeffersonba, hogy megpróbáljon beszélni társával.
Amint hazaért, siettet a zuhany alá, kimondottan élvezte, hogy egyedül lehet és most a gondolatai sem rohamozták, meg mint az úton. Élvezte, hogy a víz cseppek újra rajzolják a tetoválását a csuklóin, amit azelőtt készítetett, mielőtt mesterlövésznek állt volna. Felemelte bal kezét, amin a két jel volt „végzet és sors”.   Tetoválásáról eszébe jutott Temperance „mi van velem? Ha Bones a végzetem, csak vele lehetek boldog, ezt is alá támasztja, hogy akármerre is tévedünk a sors újból összehoz minket!”  Bár Booth teljesen megbánta, a múlt éjszakát Natalival, de még mindig nem tudta, hogy mondja el neki szereti, hogy Natali, csak tévedés volt részéről. Azzal be is fejezte a zuhanyzást, gyorsan felöltözött és a Jefferson felé hajtott. Amint megérkezett, Brennan irodája felé rohant. Viszont, nagy döbbenet érte az ajtóba érve, amin Camille jött ki:
-         Áh Seeley, te mit keresel itt? – kérdezte közömbös arccal.
-         Bones hol van? – kérdzett vissza aggodalmasan a férfi.
-         Pár nap szabadságot kért, így a héten már nem dolgozik. – válaszolt Cam.
-         Ez nem vall rá, mindene a munkája, néha könyörögni kell neki, hogy pihenjen. – dühöngött Booth.
-         Ezen miért csodálkozol? Tegnap este, bőven adtál rá neki okot, hogy most ne is akarjon látni! Ki tudja mit csináltál utána a lánnyal, bár ahogy ismerlek, sejtem mit csináltatok.
-         Nincs miért, tiltakoznom, jól ismersz. Lehet hülyének fogok tűni, de magam sem tudom miért csináltam ezt az egészet. Ezért akarok most beszélni vele, hogy valamennyire tudjam tisztázni vele a helyzetet. Kérnék egy szívességet, felhívnád, hogy találkozni szeretnél vele a Royalba? Ha én hívnám, nem biztos, hogy eljönne.

2011. június 9., csütörtök

Keserédes Boldogág Part 4.

KeserEdes Boldogsag Part. 4

Negyedórás próbálkozás után sikerült újraéleszteni a férfit. Bár, már az orvosok nem hittek benne,de mégis sikerült. Brennan és a többiek a másik elkülönítőből figyelték a történteket. Bones, nem tudott megnyugodni, hiába próbálta barátnője vigasztalni vagy pihenésre bírni.
Az éjszaka folyamán, még háromszor állt, meg az ügynök szíve, mivel egyre jobban hatalmasodott el a szervezetében a vírus. Temperance idegei nem bírták tovább elkezdett zokogni, végül a sírás és a kimerültség álomba szenderítette.
Reggel hat óra körül, nagy sürgés- forgásra ébredt, megérkezett az ellenszer. A doktorok azonnal beadták injekciót, abban a pillanatban hatásosnak tűnt. Láza is csökkeni kezdett és a köhögése is csillapodott, már fel tudott ülni anélkül, hogy újabb köhögési roham jött volna rá. A társaság végre fellélegezhetett, egy kicsit, úgy tűnt túl van az életveszélyen és végre bemehettek hozzá, már védőruha nélkül is.
-         Jó látni, hogy már van egy kis színed, nem vagy más olyan falfehér. – jegyezte meg Camile.
-         Igyekszem javulni, bár már most haza mennék, elég volt ebből a kékségből, szoliba nincsen ennyi ultra ibolya fény. – próbálva megnevettetni a táraságot.
-         Azt máris észre lehet venni, hogy a szarkasztikus humora, ugyanolyan, mint pár nappal ezelőtt. – mondta Sweets.
-         Bones hol van? – kérdezte aggódva, az ügynök, majd a többiek távolabb léptek az ügynök ágyától és akkor megpillanthatta társát.
-         Most magatokra hagyunk, egy kicsit. Elmegyünk reggeliért, hozunk nektek is valamit. – mondta Angela, aki észrevette, hogy szükségük van egy kis időre, hogy kettesben lehessenek.
Miután a többiek távozta, váratlan csend szállt a szobára. Brennan bizonytalan volt abban, hogy Booth hallotta-e tegnap éjjeli vallomását. Az ügynök igen is tisztába volt azzal, amit a társa fülébe súgott, de akkor abban a percben nem tudta, hogy felhozza –e a történteket.
-         Köszönöm, hogy itt voltál velem, sokat jelentett nekem. Ne érts félre a többieknek is örültem, de tudod, hogy benned bízok a legjobban és te vagy az akire igazán számíthatok, most már. – mondta komor arccal, eszébe jutott Jared elvesztése.
-         Társad, és a legjobb barátod vagyok… - kicsit nehezen mondta ki a „barát” szót, mivel már rég nem úgy tekintett a férfira. – ez a minimum, hogy megteszem érted.   Hogy érzed magad?
-         Most, hogy megkaptam az ellenszert jobban. Bár az orvosok szerint, maradtak szövődmények, amik egy – két hét alatt fognak teljesen felszívódni és a sportot is hanyagolnom kell, mivel a tüdőmet támadta meg ez a nyavalya, ami állítólag a sok köhögés miatt megsérült, szal kell egy kis idő még felépülök.- válaszolt Booth.
-         Ha minden leleted jól alakul, akkor két nap múlva elhagyhatod az elkülönítőt.
-         Itt leszel, ha haza engednek?!- nyúlt a nő keze után, aki távozni készült.
-         Persze! – válaszolt egy mosoly kíséretében, majd elindult a szobából.
A maradék két nap lassan telt a lábadozó ügynöknek, de látogatókból nem volt hiány. Mindig volt vele valaki, aki szóval tartotta, csak éjszakára maradt társaság nélkül, mivel az orvosok nem engedték, hogy maradjanak a barátai, azzal az indokkal, hogy nemsokára láthatja őket. Végre eljött Booth számára a „nagy nap” elhagyhatta az elkülönítő kórtermet, meglepve vette észre, hogy társa helyett Sweets fogadta a bejáratnál.
-         Hol van Bones! – követelte társát a férfi.
-         Nem, tudott eljönni, Dr. Saroyan berendelte. – válaszolt lesütött szemmel.
-         Ne hazudj, Cam nem tenne ilyet. Hol a társam? Érzem, hogy valami nincs rendben. – dühöngött Booth.
-         Sajnálom! Megkértek rá, hogy ne mondjam el, tekintettel arra, hogy most gyógyuló félben van. – mondta zavarodottan az ifjú pszichológus.
-         Nem kell a mellé duma, mondd el az igazat, mert nem lesz jó vége… - mondta ingerülten.
-         Az igazság, az, hogy Dr.Brennant, ma hajnalban elrabolták újra a maffia vezérek.
-         Ezt miért akartátok eltitkolni előlem, azonnal a helyszínre kell mennem. – ekkor elindult, hogy megkeresse az autója kulcsát, majd látta, hogy Sweets meghátrált. – Mit nem mondtál még el?
-         Hagytak egy üzenetet, amiben leírták, hogy nem lesz semmi váltság díj, semmi egyezkedés a Dr. nőt megölik, csak a hullájáról kapunk információt. –
Booth nem válaszolt semmit, a pszichológushoz vágta táskáját, majd el kezdett rohanni autója felé. Viszont megfeledkezett, az orvosok intelmeiről, miszerint, nem lehet futnia, vagy egyéb megerőltető sportot csinálni a betegsége miatt. A mellkasához kapott, mivel a futás miatt nehezen kapott levegőt, de elért az autójához, majd az intézet felé hajtott…
Feldúltan rontott be Camille irodájába, majd kérdőre vonta.
-         Mégis, hogy képzelted, hogy kihagysz Bones elrablásából?!
-         Én, csak megakartalak kímélni, nehogy újra ágynak ess, már a magán nyomozók dolgoznak az elrabláson. – próbálva megvédeni magát.
-         Magán nyomozók, azok is olyan kockák, mint… - itt elharapta a mondat végét.
-         Mint mi? – kérdezett vissza kissé ingerülten Cam. – Ugye ezt te sem gondoltad komolyan! Mi mindent megteszünk, hogy élve visszakapjuk Dr.Brennant.
-         De ez nem elég! Add ide a bizonyítékokat és az aktát. – követelőzött a férfi.
Mivel Camille nem akart tovább rontani a helyzeten átadta neki a tárgyakat és az aktát. Booth amint kézhez kapta őket, újból beült kocsijába, majd elindult a Royal Dinnerbe, hogy távol legyen munkatársaitól és át tudja tanulmányozni a dokumentumokat.
A maffia által küldött levél után Leto és Kors felbukkanási helyeit kezdte le olvasni, mire a végére ért hosszas gondolkodás után kezdte látni az összefüggéseket a két ember tartózkodását illetően. Ekkor a telefonja után nyúlt, majd tárcsázni akarta Camillet, akkor a hívás listában öccse nevével találkozott, nem volt még alkalma kitörölni a nevet a telefonjából, de nem is akarta, nagyon hiányzott neki, annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem töltöttek sok időt együtt, most mikor szüksége lett volna rá, már nem hívhatta. Végül tárcsázta Saroyant.
- Rájöttem, hogy hol rejtegethetik Bonest! Küldj erősítést, a három hónapja lebontásra váró Grand motelhez, ott van a törzshelyük a rohadékoknak. – kinyomta a telefont, meg sem várva a nő választ. Újból kocsijához rohant, majd padlógázzal, a motel felé sietett. Mire megérkezett az erősítés a bejárat előtt várta. A kommandósok vezetője, közölte vele a tényeket, hogy hány ember van az épületben, kiknek vannak fegyvereik a főnökök is bent vannak, de kellene egy csali, akire mind felkapják a fejüket….
Közben az épületben.
-         Nem hittük, volna, hogy a társa lesz olyan hülye, hogy maga helyett bontsa ki az ajándékunk. – mondta nevetve Kors.
-         Booth, bármit megtenne értem, amint megtudja, hogy maguknál vagyok… megfog találni. – kiabálta a nő.
-         Az biztos, hogy megfog találni, de már nem élve. – mondta gúnyos mosollyal arcán Leto.  –Hogy végezzünk vele? – kérdezte.
-         Nem is tudom, annyi a lehetőség, mégis oly kevés az idő. Lehetne leszámolás jellegű, véletlen baleset vagy öngyilkosság?! Áh inkább mégse legyen a leszámolás. Egy lövés a torkára, hogy lassú halál legyen, ha már a kérésünkre nem volt hajlandó lekopni az ügyünkről, aztán ha vége, akkor a hátára égethetnénk valami üzenetet a balek pasijának, hogy tűnjön el a képből. – válaszolt Kors.
-         Csak lassan a testel, ki a balek? – rontott be Booth a bejáraton.
-         Nézd már, a pióca ügynök is itt van. Társa addig emlegette, hogy megjelent. – mondta ördögi kacaj közepedte Leto.
-         Ennyire együtt akartok meghalni, hát legyen. – mondta Kors, majd fegyverét az ügynökre szegezte, ekkor a kommandósok lecsaptak a maffia vezérekre és embereikre. Booth odarohant megijedt társához, minden erejét bevetve széttépte a bilincseket, majd térdére esett, hisza betegsége újból közbe szólt a rohanásának.
-         Jól vagy? – kérdezte aggodalommal a szemében Booth.
-         Igen. –válaszolt könnyekkel teli szemében a nő. – Nem lett volna szabad kockáztatni az életed, az orvosok is megmondták, hogy tilos kapkodnod.
-         Ahogy te mondtad nekem, ez a minimum, hogy megteszem érted. – mondta mosollyal az arcán.
Az nap este, hogy a nagy ijedtséget kiverjék fejükből elmentek a kedvenc bárjukba ünnepelni. Boldogak voltak, hogy egyik munkatársuknak, barátjuknak sem esett komolyabb baja és Booth is gyógyuló félben van. Nem győzték átbeszélni a történteket, sok mindent megéltek, mióta együtt dolgoztak, de ilyen nehéz megpróbáltatásra nem volt példa. Ugyanakkor várták „szerelmes párjuk” bejelentését is, hogy bevallották érzelmeiket egymásnak, hisz az előzőnapok eseményei nagy hatással voltak mind kettőjükre. Látták miként gyötrődnek a másik hiánya miatt, vagy mit meg nem tesznek a másikért. De valahogy ez a beismerés váratott magára. Csendesen ültek egymás mellet, iszogattak, mikor magukra lettek hagyva egészen, addig, míg meg nem jelent egy szőke nő a láthatáron, aki lerohanta Booth.
-         Szia, te itt? Jó újra látni. – köszöntötte Natali, majd félrehívta beszélgetni a férfit.
Szemmel láthatón jól elvoltak egymás társaságában és feltűnően sokat mosolygott, nevetgélt az ügynök. Persze ez a momentum ugyanúgy meglepte Angelat, mint Temperancet. Barátnője gyorsan oda is ment a lányhoz.
-         Édesem, csak nincs valami baj? – bár tudta, jól, hogy mi lesz a válasz.
-         Nem, nincs. –vágta rá morcosan és egyben szomorúan Tempi.
-         Látom, hogy bánt téged, hogy mással látod Booth.
-         Én nem vagyok féltékeny, nem érdekel… - majd elhallgatott
-         Volt, már alkalmatok beszélni a kórteremben elhangzottakról? –érdeklődött Ange.
-         Mikor elmondtam neki, hogy szeretem? – kérdezett vissza Brennan.
-         Igen.
-         Nem tudom, hogy hallotta-e, akkor állt meg a szíve, kevés annak az esélye, hogy bármit is észlelt volna abból, amit mondtam. – válaszolt, majd egy könnycsepp gördült le arcán.
-         Az is lehet, hogy épp ő maga sem tudja, hogy mondja el neked, mit érez, reménykedni kell benne. Néha ott találsz reményre, ahol a legkevésbé várod. Elég nehéz ügyön vagytok túl, ő majdnem meghalt, téged meg megakartak ölni, ez nem kis apróság. Tudod, mindig ijesztő dolog megnyitni valakinek a szíved, de ha sikerül az csodálatos érzés. Ne zárkózz el előle, már csak egy karnyújtásnyira vagytok egymásnak. – mondta Angela.
-         Nem, nem hinném. – majd kabátja után nyúlt és elrohant. Barátnője értetlenül ült, mind addig, míg észre nem vette, hogy Booth, Natalival csókolózik…..

Folytatása következik...

2011. június 5., vasárnap

Keserédes Boldogság

Keserédes Boldogság Part 3.

-         Valamelyikük érintkezett a beteggel? – kérdezte az orvos.
-         Én voltam vele, mikor rosszul lett. De az irodában, Angela, és Hodgins is ott voltak – válaszolt Temeparnce.
-         Akkor maguk velem jönnek vérvételre és kivizsgálásokra, hogy nem –e lélegezték be a vírust, és, ha az ellenszer megérkezik a Califroniai orvos tudományi egyetemről, akkor megkapják.
-         De hát, több kilométerre van tőlünk, Boothnak nem lehet annyi ideje. Siettessék meg őket. –kiabált a nő.
-         Már két mentőhelikoptert is küldtünk, de a közelgő nagy vihar miatt nem tudnak elindulni, csak holnap. – hangzott a válasz. Majd elvitték őket a kivizsgálásra.
Az elkülönítő előtt Camlie és Sweeats várakoztak, de hiába semmi biztosat nem tudtak nekik mondani. Észrevették, amint barátjuk magához tér és az üveghez sétált, látták, hogy nincs valami jól léptei gyengének tűntek, de ő mégis olyan életerősnek láttatta magát, mintha nem lenne beteg.
-         Miért kellenek az ultra ibolya fények? – kérdezte Sweeats.
-         A fények megakadályozzák a vírus terjedését a levegőben, illetve elősegíti azoknak a pusztulását. – válaszolt Camile egy könnycseppel a szemében.
Tudta jól, hogy ez nem lesz egyszerű a férfinak, főleg úgy nem, hogy az ellenszer talán csak holnapra érkezik meg.  Annak idején, mikor ez a járvány pusztított sok áldozatot követelt, hosszú lejáratú, maradandó károsodást is okozható vírussal álltak szembe.
-         Ugye azt  a dobozt Dr. Brennanek szánták? – törte meg újra a csendet Sweets. – Booth ügynök tudhatta, hogy valami káros dolog lehet benne ezért nem engedte társának kinyitni igaz?
-         Igen, Booth bármit megtenne azért, hogy Brennanek ne essen bántódása.
Beszélgetésüket az F.B.I egyik munkatársa szakította félbe, mikor egy újabb aktát adott át Camilnek, Jared boncolását illetően. Saroyan döbbenten olvasta végig a dokumentumot, ami azonnal kiült az arcára.
-         Van valami fejlemény az ügyben? – kérdezte Sweets.
-         Igen van, nem is kicsi. Kiderült, hogy az előző eredményeket meghamisították. Nem Booth fegyvere ölte meg Jaredet, a maffia vezér Korsé volt a töltény. Az is kiderült, hogy Tim, aki a boncolást végezte Leto beépített embere volt.
Ekkor, megérkeztek a többiek is, a vérvételről és a kivizsgálásokról. Kicsit fájlaltál karjukat, mivel tűpárnának nézték őket, annyira siettek a vizsgálatok elvégzésével. Persze ők is észrevették, hogy valami nincs rendben ezért feszülten figyelték főnöküket.
-         Most kaptuk meg az új vizsgálat eredményét, kiderült, hogy Tim megváltoztatta az eredményt, hogy Boothre terelje a gyanut.
-         Ahogy mondod, mindjárt jobban összeállt a kép. Tim tégla volt, így könnyen tudott jelenteni rólunk a maffiának. – fejtette meg Angela a történteket.
-         Így már is érthetőbb, szét akartak minket választani, mivel rájöttek, hogy ketten együtt össze tudunk dolgozni. Ha bomlik az egységünk, akkor engem könnyebben megtudnak szerezni. – zárta le csendesen Brennan. – Talán még is folytatnunk kellene a nyomozást, hogy elkapjuk azokat a szemeteket, akik ezt tették velünk.
-         Egyetértek, előre intézkedtem, mivel én sem akartam ilyen könnyen lezárni ezt az ügyet. Felhívtam egy – két profi magán nyomozó ismerősöm, hogy segítsenek előrébb jutni és a jelenlegi akták másolatát is átküldtem, mihelyst lesz, valami szólni fognak. – válaszolt Cam.
-         Nekem máris van egy ötletem. Mivel a maffiózók rám pályáznak, el kellene velük hitetni a médián keresztül, hogy én kaptam el a vírust és ellenszer hiányában meghalhatok, és Booth is megfertőződött. Így azt hiszik, mindkettőnket kivontak az útjukból. – mondta izgatottan Brennan.
-         Ez remek ötlet, máris hívom a médiában dolgozó ismerőseimet. – csatlakozott Sweets, mivel elég sok interjút adott már a tévéseknek, ennyi szívességet adhatnak neki is.
Eközben megint megjelent az F.B.I mentő orvosa, majd megkérték, hadd maradjanak éjszakára a másik elkülönítőben, mivel nem akarják magára hagyni barátjukat. Az orvos beleegyezett, majd odaadta nekik a szobához tartozó belépőkártyát, hogy szabadon tudjanak mozogni. Megbeszélték, hogy váltásban fognak aludni, hogy tudják milyen állapotban van az ügynökük. Bones már több órája ült a foteljában, amit az ügynök ágyának irányába állított be. Elvolt foglalva gondolataival, így nem hallotta, hogy Angela, már harmadjára szól neki, hogy menjen pihenje ki magát, kicsit összerezzent mikor barátnője megérintette a vállát.
-         Édesem, jobb lenne, ha elmennél aludni. Majd én figyelek Boothra!
-         Nem, még, ha így is de vigyázok rá. – mondta könnyes szemmel, mert látta, hogy a férfi állapota egyre jobban romlott, az ellenszer hiánya miatt.
-         Jó, de akkor itt maradok veled. – jelentette ki barátnője.
-         Pár nappal ezelőtt, minden olyan békés volt, ment minden a maga kerékvágásában, most viszont azt sem tudom, hogy a társam megéli-e a holnapot. Olyan borzasztó. – már nem tudta visszatartani felszínre törő könnyeit.
-         Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz, Booth fel fog épülni, újra együtt lehettek és boldogok. – próbálva támogatni Brent.
-         Ki tudja mit jelent az, hogy boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan mellé képzelek. Hanem a meztelen terrort... A magányosok előtt álarcban jelenik meg. A legszerencsétlenebbek, mint én azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben kutatják... vagy illúziókban. – válaszolt feldúltan a lány.
-         Ez, nem így van édesem, egyáltalán nem. Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak akik azt hiszik megtalálják ha barátra lelnek. Vannak akik azt remélik megtalálják ha legyőzik a versenytársakat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek hogy mindvégig ott volt az orruk előtt. A te boldogságod Booth, és ezt nagyon jól tudod. Ha valakit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs.  –mondta Angela.
-         Előtted nincsenek titkaim. –talán az előző két napban most mosolyodott el először. – Nagyon szeretem őt, de már rég nem úgy, mint egy sima barátot, ez most több annál, amit érzek, csak nem tudom, hogy mondjam el neki. – mondta pironkodva.
-         Tudod szívem, Booth mindenki számára egy nagy rejtély, senki sem tudta megfejteni őt, milyen is igazából, még „nagy” pszichológusunk Sweets sem. De neked sikerült. Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk. A ti kapcsolatotok épp ezért különleges, neked hagyta magát „megszelídíteni”, pedig ám én nagy „lélek” szakértő vagyok, őt mégsem sikerül betörnöm. –mondta mosolyogva.
Ekkor, odalépett hozzájuk az éjjeli doktornő Jessica.
-         Ha gondolják valamelyikük be mehet a beteghez védő ruhában, sokat jelenthet ez a mostani állapotában.
-         Akkor én bemennék, ha nem baj. – mondta csendesen Temperance. – Pestis melyik mutációját kapta el? – kérdezett vissza.
-         Sajnos a tüdő pestist. Mivel a vírus bekerült a véráramba ezáltal könnyen eljut a tüdőhöz, ami köhögést, fulladást okoz magas lázzal. Illetve kék- fekete köpetet köhög fel, ami nagyon fájdalmas tud lenni. – szemét lesütve válaszolt Jessica.
A rövid felvilágosítás után, Brennan védőruhában és maszkban bement a férfihoz, lassan és halkan lépdelt z ágyhoz, nehogy felébressze, de mind hiába az ügynök megérezte jelenlétét és jellegzetes illatát.
- Bones, te vagy az? – majd erőtlenül a nőre nézett.
- Én vagyok. – majd megsimogatta a férfi kezét.
- El kell innen mennem, nem kaptam el Korst és Letot, nem hagyhatom, hogy bántsanak.
   – mondta köhögve.
- Ne aggódj ezen, Camille, már intézkedett ez ügyben, gyógyulj meg mihamarabb, utána
   kereshetünk, valami izgalmas ügyet magunknak. –próbálva jobb kedvre deríteni társát.
-         Nagyon fázom. –mondta remegő hangon Booth. Brennan kezét a férfi homlokára tette, ami szinte lángolt a láztól, annak ellenére, hogy több dózisban kapta a lázcsillapítókat, de ellenszer hiányában, más nem nagyon segíthet változtatni az állapotán.
Bones érezte, hogy társa kezének szorítása folyamatosan elgyengül, majd az ágyára zuhan a keze. Ekkor meghallotta a gépek folyamatos sípolását, vészjelzését. Rögtön az EKG készülék kijelzőjére tekintett és észrevette, hogy a Booth szíve megállt. Azonnal megnyomta a doktornő hívógombját, aki négy doktor kíséretében rohant be az elkülönítőbe, hogy megpróbálják újraéleszteni a férfit. Brennan zokogni kezdett, tétlennek érezte magát, nem tudta mit tegyen, ezért odahajolt, majd az ügynökhöz és fülébe súgta „ nem hagyj itt, tudnod kell, még nem mondhattam el neked, hogy Szeretlek!” – majd Jessica kiküldte Angelákhoz a nőt….

  
 Folytatása Következik...
Ui: A rész végére ezt a zenei videót gondoltam :)