Keserédes Boldogság Part 6.

Keserédes Boldogság Part 6.

MAROON 5 -SHE WILL BE LOVED

Camille hosszas gondolkodás után felhívta kolléganőjét, egy kitalált indokkal a Royal Dinnerbe hívta. Booth nem győzött neki hálálkodni, majd idegesen elindult törzshelyük felé, útközben megpróbálta összeszedni gondolatban a mondandóját, de nem jutott eszébe semmi, jó, hogyan kezdhetne bele. Amint belépett a kis étterem ajtaján meglátta Brent a szokott helyükön ülni. Csendesen az asztalhoz sétált, majd rekedtes hangon megszólalt:

-         Szia! – félelmében, csak ezt a köszöntést tudta kibökni.

-         Te mit csinálsz itt? Hol van Dr. Saroyan? – kérdezett vissza Temperance.

-         Én kértem meg, hogy hívjon el téged, attól tartottam, hogy ha én hívlak nem jössz. – válaszolt szemét lesütve a férfi.

-         Jól gondoltad! – válaszolt komor arccal. – Miért hivattál ide?

-         Beszélni szeretnék veled a történtekről. Kérlek hallgass meg.

-         Nem tudom, miről akarsz még beszámolni, épp eleget láttam tegnap este, a folytatásra meg pláne nem lennék kíváncsi. – mondta még mindig semmit mondó arccal.

-         Pár percet szánj rám kérlek. – győzködte az ügynök.

-         Rendben. Kapsz 10 percet se több, se kevesebb.

-         Tudom, tegnap elrontottam kettőn közt, mindent, pedig nem így akartam. Fogalmam sincs mi ütött belém. Nem akartalak megbántani, nem tudom, hogy tehetném jóvá a történteket. Nem akarlak elveszíteni. Pontosan emlékszem mit súgtál a fülembe, mikor rosszul lettem. – mondta Booth, miközben mélyen a nő szemébe nézett.

-         Booth, elbizonytalanodtam az egész helyzetben, benned, magamban is. Eleinte nem akartam ezt, a kapcsolatot, de beléd szerettem, te viszont mégsem azt mutattad meg, hogy velem szeretnél lenni. Most össze vagyok zavarodva, ami még sosem volt velem. Minden összekuszálódott, még dolgozni sem akarok menni, pedig a munkám a mindenem. Talán jobb lenne, ha egy kis időt hagynánk egymásnak, míg letisztulnak bennem a dolgok, hogy munkatársak lehessünk.

-         Bones, Bones ne mondd ezt kérlek, mindig van újrakezdés, mert soha sincs vége semminek.Óriási bak lövést követtem el, de én téged akarlak, Natali nem jelentett nekem semmit. – szólt közbe a férfi.

-         Mégis együtt távoztatok és gondolom, hogy mi lett a vége. El sem hiszem, hogy eldobtam az életem egy álomért, ami nem vált valóra.

-          Kérlek, ne dönts helyettem, helyettünk… A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Nem csak nekem lenn az, tudom neked is, bár én okoztam ezt az állapotot. Ha időre van szükséged, megpróbálom elfogadni, de akkor, ha adsz még egy esélyt kettőnknek, nem lehet ilyen vége.

-         Nem tudom Booth… - majd sírva kirohant az étteremből.

Ügynök megpróbált utána menni, megkereseni, de nem tudta melyik irányba menjen, a park felé, a lány lakása fel vagy Angelahoz. Tanácstalan volt, mégis bízott abban, hogy van esélye kettejüknek még, közben eleredt az eső, bár ezzel nem nagyon törődött, majd magányosan haza kullogott.

Közben Temperance síva sétált a park sűrűjében, nem bánta, hogy esik, így legalább az arra sétálók nem láthatták, hogy sír. Így az eső cseppek mögé bújva bolyongott a parkban, elmerülve gondolataiban vagy valami kiutat keresve, hogy mit tegyen feltörő érzései ellen.

Sosem volt még ilyen zűrzavar a szívében, mint most. Tanácstalannak érezte magát, nem tudta, hogy mit tegyen:  „megbocsássak meg neki vagy próbáljam meg elfelejteni, új munkát keresni, de nem menekülhetek folyton a problémák elől, nem vall rám?!”  Majd gondolataiból a valóságba zuhanva vette észre, hogy hazaért. Csurom vizes volt, a ruhája is átázott, bár ezzel cseppet sem törődött. Belépett a lakásába, elkezdte ledobálni magáról vizes ruháit, semmivel sem törődve, majd fürdő szobája indult. Engedett magának egy kád forró vizet, mivel át volt fagyva, míg engedte a vizet, keresett a Cd-i köz egy lágy jazz zenét, hogy megpróbáljon kikapcsolni, miután felrakta a zenét, beült kádjába, majd elmerült a habok közt….

Közben Booth is hazaért, szintén csurom vizesen bőrigázva, ledobálta magáról ő is a nedves ruhadarabokat, majd egy üvegsörrel és fényképpel kezében leült kanapéjára. Brennan volt rajta, a képet egy magazinban talált róla, mikor megjelent az új könyve, azóta folyamatosan őrzi, hálójában.

Ő is épp olyan tanácstalan volt, mint Temperance, ugyanakkor saját magát is hibáztatta, hogy lehetett akkora balek: „Bones végre bevallotta nekem, hogy szeret én hülye, meg lefekszem Natalival. Hogy fogom én ezt jó tenni?! Meg fog bocsátani valaha is?! Nem lennék képes kiverni a fejemből, pláne nem a szívemből.” – gondolatai közben végül elnyomta az álom.

Reggel fáradtan és nyűgösen ébredt, egy férfi számára nem egy kanapé a tökéletes hely, ahhoz, hogy kipihenje magát, kényelem szempontjából sem valami tökéletes.

Hasonlóképpen érzett, mint társa, semmi kedve nem volt a munkához, de még a társasághoz sem. Nagy nehezen összeszedte magát lement, a ház sarkán lévő, mini étel kiszolgálóba, hol vett magának reggelit. A pénztárban ugyanaz a kedves öreg hölgy volt, mint minden reggel.

-         Jó reggelt Booth ügynök! – köszöntötte Emma.

-         Szép Napot magának is! – mondta komoran a férfi.

-         Miért ilyen bánatos, ezen a szép reggelen? – kérdezte az idős hölgy.

-         Tudja, megbántottam egy olyan személyt, aki nagyon közel áll hozzám. - válaszolt szemlesütve az ügynök.

-         Csak nem azt a kedves doktornőt, akivel együtt dolgoznak?

-         Sajnos igen, egyáltalán nem vagyok erre büszke.

-         Mégis mi volt a probléma kettejük közt? – faggatta tovább Emma.

-         Röviden a történet az lenne, hogy ő bevallotta nekem mit érez, és én aznap este mégis egy másik lánnyal mentem haza. – mondta pironkodva Seeley.

-         Ha jól gondolom, nem csak haza kísérte a leányzót. Nem kis bajt okozott Temperance kisasszonynak ezzel, bizonyára, nagyon dühös lehet magára és nem szeretne találkozni sem.

-         Jól gondolja Emma. Tanácstalan vagyok, mégis furán fog hangzani, de magam sem tudom miért mentem el Natalival, a lányt így hívják.

-         Valószínűleg, nem tudatosan csinálta, lehetséges, hogy megijedt ettől a hírtelen bejelentéstől, s talán a tudatalatti válasz képen Natalival, akarta tölteni az estét. – mondta mosolyogva Emma.

-         Nah látja ez egy nagyon jó kérdés! Még sem tudom, mivel engesztelhetném ki. Próbáltam vele beszélni, meghallgatott, utána elrohant. Próbáltam utána menni, de nem találtam.

-         Annyit mondhatom, hogy próbálja meg még egyszer, bizonyítson neki, míg végleg el nem akarja felejteni magát. – javasolta az öreg hölgy.

-         Köszönöm Emma. Magával, mindig felüdülés beszélni. – majd elköszönt, hazament elfogyasztotta reggeliét, s közben bevillantak neki, azok a felejthetetlen együtt töltött percek – élmények, amit ha akarná sem tudna kiverni a fejéből.

Brennan, sem tett másként reggel, ugyanúgy elment bevásárolni reggelire, mint a férfi, majd otthon töltötte a napját. Délelőtt számára is eseménytelenül telt el, próbálva írni új könyvének folytatását, de egy-két szónál nem jutott többre, majd megelégelte, a hosszas egyedüllétet, felhívta barátnőjét Angelat.

-         Szia! Délután munka után lenne kedved feljönni hozzám? – kérdezte telefonon Bones.

-         Persze, amúgy is terveztem, hogy meglátogatlak! – válaszolt nevetve. Körülbelül egy óra múlva ott is tudok lenni, addig készíts be egy adag vanillia fagyit én meg viszek filmet.

-         Rendben! Akkor várlak! – miután letette a telefont, gyorsan rendet rakott lakásában, mivel tegnapi nap után eléggé nagy rumlit halmozott fel. Épp, hogy végzett a takarítással, Angela csöngetett. Bren, kinyitotta az ajtót, majd nappalijába invitálta vendégét, ahová jégkrém már be volt készítve.

-         Hogy vagy édesem? – kérdezte Angela, miközben helyet foglalt.

-         Többé – kevésbé jól. – válaszolt csendesen Tempi.

-         Ezt most, hogy érted?

-         Próbálom magam túl tenni Boothon. Addig sikerül is a dolog, míg valamiről eszembe nem jut. Egy tárgy, egy dal is elég, nem értem, hogy mi köze ennek az érzelmi világomhoz. Nem voltunk együtt és már sosem leszünk.

-         Jaj Tempi, ezt te sem gondolod, komolyan. Seeley elég bolond volt, de ezerszer megbánta, mit tett, hidd el nekem kérlek. Nekem elmondta, hogy, ha lehetne semmisé tenné az egészet Natalival, mert téged mindennél jobban szeret.

-         A történt, megtörtént, a múltat nem tudjuk megváltoztatni. –vágta rá Brennan.

-         Kicsim, nem tudjuk irányítani a szerelmet, hiszen a szerelem irányít minket, ezt jól jegyezd meg. Látom rajtad, hogy nem tudod magad túl tenni rajta és nem is igazán akarod, csak a történtek miatt vagy érthetően zabos.

-         Angela, nem tudom mit tegyek, nem tudom magam olyan könnyen túl tenni a dolgokon, de elveszíteni sem akarok. –mondta Bones könnyezve, majd barátnője vigasztalóan megölelte.

-         Tudod az emberi szív olyan dolgokat is érzékel, amit a szem nem lát, és olyan dolgokat is felismer amit az eszünk nem ért meg, mert ilyen a szerelem.

-         Hasonlóakat éreztem én is, mikor volt a mosoly szünet kettőnk közt.

-         Mosoly szünet? – kérdezet vissza enyhe mosollyal arcán Tempi. – Néha meglepő szópárokat használsz. Ha megkérnélek, itt maradnál velem éjszakára? Nem szeretnék újra egyedül lenni, ahogy látom elég sok filmet hoztál vegyesen….

FIESTA - NEM KÉSŐ MÉG