Hull a pelyhes… 5.

„El sem bírom hinni, Bones belement, hogy együtt legyünk, meg kellene csókolnom, de vajon egy ilyen őszinte vallomás után nem hátrálna meg?! Nem bírok ellenállni neki, de mi ez a hangos csipogás? – Booth nehezen, de magához tért. – Oh ne ez megint, csak egy álom volt, nem hiszem el!” – bosszankodott magában az ügynök, idegesen pólója után nyúlt, majd beviharzott a fürdőszobába. Persze ebből a hirtelen kirohanásból Temperance semmit sem értett. Férfi gyorsan ledobálta magáról ruhadarabjait, majd beállt a zuhany alá, pár percig, mozdulatlanul állt, nem hitte el, hogy ez csupán megint a képzeletének szüleménye. Borzasztó dühös volt magára, hogy ennyire tétovázik, hogy nem mer lépni a boldogsága felé. Ekkor felemelte bal karját melyen két írásjel volt, egy darabig, csak nézte, hogy rajzolják újra a vízcseppek tetoválását, aminek jelentése: végzet – sors. Ezt még akkor varratta magára, mikor összekerült Bones-al. Hosszas gondolkodás közepette végül rájött, hogy Bones az ő végzete, bárhogy is próbál ellen állni a kísértésnek, hogy egyszer az övé lehessen. Még az általa emlegetett sors is, mindig úgy akarta, hogy ne szakadjanak el egymástól, számtalanszor hozta őket össze újra és újra, ami nem lehetett véletlen. Miután lezuhanyzott  ugyan olyan feszültnek érezte magát, mint mikor bejött. Megpróbált valami elfogadható arcot festeni, hogy Bones nehogy gyanút keltesen, hirtelen félre vonlulása. Amint kilépett a fürdőből, meglepő és egyben izgató látvány fogatta, Temperance épp, akkor akarta átvenni pizsamáját, így felső teste teljes egészében fedetlen volt. Brennan, gyorsan maga elé húzta korábban levetett felsőjét, hogy eltakarja magát:

-         Bocs, nem tudtam, hogy öltözöl. – nyögte ki zavartan Booth, miközben elfordult.

-         Nem gond, nem tudhattad. – válaszolt láng vörös arccal Brennan, zavarában újból pulóverét vette fel.

-         Mész még valahova? – kérdezte incselkedve a férfi.

-         Nem, miért? – kérdezett vissza döbbenten Brennan.

-         Azt hittem a pizsidbe akarsz bújni, de talán jobb is így. – vágta rá hirtelenjében Seeley, majd óvatosan megragadta a nő karját, majd csendre intve kivezette hálójukból.

Tempi nem értette mit akar a férfi, de nem is tiltakozott, így némán követte társát, aki az előszobába érve rásegítette kabátját, majd elindultak az éjszaka sötétjébe. Távolabb Angelaák házától volt egy kisebb park, amit már Booth korábban kiszúrt maguknak, hogy elmehetnének oda sétálni. Eleinte egyikük sem szólt semmit, hangtalanul sétáltak egymás mellett. Végül Temperance törte meg a csendet.

-         Nem tudtam, hogy ilyen szép is lehet éjszaka hóval borított park.

-         Az, bár nekem nem attól különleges. – válaszolt csendesen a férfi.

-         Meg kell hagyni Angela igen arra törekszik, hogy a párnapban közelebb kerülhessünk egymáshoz. – jegyezte meg mosolyogva a nő.

-         Nem, csak ő van rajta a kettőnket érintő projekten, hanem Cam, na meg Sweets is.

-         Rájuk is gyanakodtam, de ők jól színlelték, a játékok és beszélgetések során. -  próbálva beszélgetést kezdeményezni Brennan.

-         Nem is baj, hogy ezen fáradoznak! – vágta rá Booth, miközben megállt, majd maga elé fordította Bones-t.

-         Ezt, nem tudom hogy érted. – válaszolt, miközben elveszettnek érezte magát a férfi meleg barna tekintetében.

-         Úgy értem, hogy megadják azt a kezdő lökést nekünk, hogy végre megbeszélhessük, hogy hol tart a kapcsolatunk. – hangzott az egyszerű válasz Boothtól.

-         Ha jól sejtem, nem véletlen, hogy „elszöktünk” a házból. De igazad van, ideje megbeszélnünk, hogy mit akarunk egymástól. – válaszolt Tempi, miközben a földet fürkészte zavarában, majd megpróbált kicsit távolabb lépni társától, de megcsúszott, így már csak azt érezte, hogy megállíthatatlanul zuhan a hóval borított út felé. Ösztönösen keresett valamit, amiben megkapaszkodhatna, így megkönnyebbülten vette észre, hogy Booth elkapja őt. De már késő volt…nem várt esés miatt, Brennan, magával rántotta társát is. A következő, amire emlékeztek, hogy az esés következtében Booth, Brennanen landolt. Fel kellett volna állni, hogy felsegítse társát, de az ösztönei ennél erősebbek voltak, így képtelen volt megtenni ezt a pár mozdulatot.

-         Ne haragudj! – próbálva megtaláni hangját Brennan. – El felejtettem, hogy a hőmérséklet fagypont alatt van így csúszósak az… - már nem tudta befejezni, rövid elemzését a jegesedés kialakulásáról, mert Booth megcsókolta.

Először meglepte Bonest a férfi „reagálása” de engedett elfojtott vágyainak és hosszas csókolózásba kezdtek. Hosszú percekig csókolóztak egymást simogatva, ölelve a hóban, egyáltalán nem zavarta őket, hogy újból havazni kezdett vagy a mínusz fok. Néha ajkaik elszakadtak egymástól, hogy levegőhöz juthassanak, majd folytatni kezdték csókcsatájukat. Később kipirult arccal, egymást ölelve feküdtek a hóban, s közben egymást nézték. Nem tudták elhinni, hogy végre megtették, amire oly régen vártak és most már egy pár ként térhetnek vissza Angelaák házába. A szerelmespár számára megszűnt az idő, a hideg télben, még mindig ugyan úgy ott feküdtek egymás karjaiban, mint pár percekkel ezelőtt, végre bevallották egymásnak érzelmeiket és most már semmi sem akadályozhatja meg őket, hogy együtt lehessenek. Végül Booth felsegítette szerelmét a földről, majd elindultak vissza egymás ölelésében barátaik házába, nehogy megfázzanak. Ugyan olyan csendesen osontak végig az előszobán, majd a nappalin egészen a szobájukig, mint mikor kiszöktek a kis éjszakai kalandjukba. Szobájukba érve, Seeley gyorsan bezárta maga mögött az ajtót, majd újdonsült barátnője után sietett, aki az ágyszélén ülve figyelte szerelmét. Férfi eleinte csak gyönyörködött álmai nőjében, Temperance most először látta Booth szemében szerelmet, mióta nem leplezi érzését, s ez nagy boldogsággal töltötte el. Ahogy ott ült, arra lett figyelmes, hogy Booth egyre közelebb ér hozzá, gyengéden ölébe veszi, majd az ágyra fekteti. Eleinte ugyan úgy nézték egymást, elveszve egymás tekintetében, mint a parkban, Seeley szorosabban ölelte magához, majd újból megcsókolta Tempreance-t.

-         Szerinted elmondjuk nekik? – kérdezte mosolyogva Brennan.

-         Nem! Úgy is ezen munkálkodnak, mióta itt vagyunk, had fáradozzanak még kicsit. Bár Angela hamar ki fogja szúrni, nem is értem miért nem működtet mellékesbe társkereső szolgáltatást. Tuti nem maradna pár nélkül senki karácsonyra. – jegyezte meg nevetve Booth.

-         Nahát Booth, nem tudtam, hogy képes lennél tovább színlelni vagy titkolni a kapcsolatunkat. – válaszolt még mindig mosolyogva Tempi, közben közelebb húzódott szerelméhez.

Már lassan hajnalodott, mikor már úgy érezték nem bírnak tovább fenn maradni ezért, megpróbáltak aludni egy keveset nehogy, valami gyanút keltsenek idő előtt barátaikban. Szorosan egymás karjaiba bújtak, Booth még alvás előtt egy lágy csókot ejtett Bones homlokára, majd nagy mosolygás és féktelen boldogság közepette sikerült elaludniuk. 

Hull a pelyhes… 4.

Angela persze erre a kis játékra is tervezett egy – két trükköt, hogy közelebb hozhassa egymáshoz barátnőjét és kedvenc ügynökét. Igyekezett mindent elkövetni, hogy kíváncsiságát is kielégítse, így az üveget kicsit megbuherálta, hogy a két érintetett könnyebb lehessen faggatni. Végre megérkeztek a fiúk, akik kicsit vizesek voltak nagyon beleélték magukat a mosogatásba, ami ismét egy kiadós nevetésnek adott okot a lányok körében. Angela gyorsan megragadta Booth karját, majd leültette TV mellé egy fotelba, Camille pedig Brennant, majd leültette férfival szembe a kanapéra, hogy oda- vissza is tudják egymást faggatni, ha netán belejönnének a játékba. Pár perc rendezkedés után végre mindenki helyet kapott:

-         Angela igen készülhetett erre a játékra, ha mindenkinek meg volt előre a hely. – jegyezte meg nevetve  Sweets.

-         Csak ne mosolyogj, te vártad a legjobban, úgy, hogy akár pörgethetnél is. – adta ki viccesen az utasítást Ange.

-         Rendben. – válaszolt a férfi, majd pörgetett, milyen meglepő módon Temperancenál állt meg üveg  eleje, nála kezdhették meg a kérdés dömpinget.

-         Sweets, mielőtt felteszi a kérdését, igérje meg, hogy semmi terápia jellegű dolog nem lesz benne. – szólt közbe Booth.

-         Jó-jó megígérem. Nos, hányszor volt eddigi életedben szerelmes? – erre a hosszú hétvégére megengedték neki, hogy tegezze őt és Bootht is.

-         Háromszor. – hangzott a gyors válasz, majd pörgetni szeretett volna.

-         Ácsi, nem így megy ez, valami elfogadhatóbb választ is szeretnénk. Mondjuk elmondhatnád kik voltak a szerencsések. – kíváncsiskodott Cam.

-         Először a közép iskolában, Chad egy évvel járt előttem, délutáni edzéseken találkoztunk először, fiúk és a lányok tornája egy helyen volt, akkor vettem észre. Eleinte kölcsönös volt a vonzalom, még nem szurkoló lányok csapatkapitányának szemet szúrt a kapcsolatunk, ezért felcsípte. Mivel Chad könnyen belement ebbe, így nem próbáltam visszaszerezni. Másik nagy szerelem már az egyetemen volt. Toryval évfolyam társak voltunk, együtt jártunk boikémiára, meg gyakorlatra. Vele hosszabb volt a kapcsolatom, közel négy évig jártunk, de diploma előtt, feladta a tanulást, rájött, hogy ez nem az ő világa, pedig nagyon intelligens volt, ezért is nem értettem, utazgatni szeretett volna, hogy megtudja mivel akar, majd foglalkozni. Közös megegyezéssel, szakítottunk, én nem akartam feladni az egyetemet, ő pedig nem akart maradni. Röviden ennyi. – mivel a többiek nem figyeltek, hány említett személy hangzott el, így Brennan gyorsan pörgetett nehogy be kelljen vallania a harmadik férfi akibe igazán szerelmes lett az Booth. Nagy meglepetésére sikerült „szerelmére” céloznia.

-         Halljuk! – mosolygott rá pajzánul a férfi, miközben sunyin dörzsölte össze tenyerét.

-         Biztos, hogy nem a nő ügyeidről foglak kérdezni megnyugodhatsz. – válaszolt huncut mosollyal arcán.

-         Igen-igen azokról már mindenki tud itt. – csatlakozott Hondgins.

-         Szóval, elárulhatnád, ha már ennyi nővel volt dolgod, hogy milyen is az ideális számodra, ha netán újra fejest ugranál és elvennéd feleségül. – kérdezte kíváncsian Temperance, miközben a többiek fürkésző tekinettel várták a választ.

-         Tökéletes nő olyan lenne a számomra, mint Te. – vágta rá minden gondolkodás nélkül Seeley.

-         Hogy mi? – csúszott ki a kérdés megdöbbent Sweets száján. Senki sem ilyen őszinteségre várt a játékban főleg nem Bones, de továbbra is izgatottan várták a kielégítő választ.

-         Legyen okos, ne a levegőbe beszéljen az előre bevágott statisztikákról, legyen csinos, hogy ha elmegyek vele egy rendezvényre és meglátják velem, akkor irigyeljenek kicsit, hogy de jó neki. Plusz őszinte, ami nagyon fontos. Na meg azért is fontos, hogy okos legyen, hogy néha észhez térítsen, ha netán hülyeséget csinálnék. Vili? – fejezte be Booth, ahogy körbe nézett a döbbenet kiült, mindenkinek az arcára.

-         Akkor, ha jól értem, amit most mondtál az egy az egyben Brenre illik. – furkálódott tovább Angela.

-         Igen! És?! Csak nincs valami bökkenő? – kérdezett vissza a férfi.

-         Áh, nincs. – válaszolt mosolyogva Cam. Pörgess! – az üveg ismételten Temperancet választotta.

-         Figyi, ugye nincs valami hókuszpók szórva az üvegre? – kérdezte meglepve Booth.

-         Miért lenne, szimplán ragaszkodik hozzátok. – hangzott az egyszerű válasz Angelatol.

-         Oké! – próbálva egyet érteni a fennálló helyzettel. Kérdésem: a két említett férfiben nem sikerült megtalálnod a nagy Ő-t, mostanában van olyan pasi, akivel le tudnád élni az életed, aki igazán fontos és számít neked? – kérdezte izgatottan Seeley

-         Van. – erre a válaszra újabb döbbent tekintettekkel találkozott Bren a szobában. – Igen. van most egy férfi az életemben, akire igen is számíthatok jóban-rosszban egyaránt. Szinte mindennap bebizonyítja, amit már régen megígért.

-         Mi volt az az ígért, már ha lehet tudni? – érdeklődött Sweets.

-         Azt igérte, hogy bármi is történjen vele, velem sosem fog magamra hagyni vagy csalódást okozni. – erre a mondatra Booth felkapta a fejét, jól tudta, hogy róla lehet szó ezért egyre kíváncsibban hallgatta. – Példa erre az ígéretre…- folytatta tovább Bones. – nem is olyan rég sikerült megnyugtatnia, mikor kisseb érzelmi válságban voltam, ezután úgy éreztem, hogy sikerül áttörnöm az áthatolhatatlanságom, de adódott egy váratlan szituáció. Bízom benne, hogy sikerül, megbeszélni vele a történteket.

-         Hu… nem semmi. Hogy hívják az illetőt, igen titokzatos vagy. – vágott közbe Sweets.

-         Az már másik kérdés lenne. – hangzott a gyors és egyszerű válasz Temperancetől. Pörgetett, ami ismételten Seeleyt, választotta.

-         Nem hiszem, hogy az üveg ennyire ragaszkonda hozzánk, valószínűség számítással egybe véve is esetleg harmadik körbe kerülne rám vagy Boothra sor, a létszámot tekintve. – kezdett rövid elemzésébe Brennan.

-         Ilyen ez édesem, de ha nem akarsz jöhet kérdezünk mi. Ajánlotta fel újabb ötletét Angela.

-         Jó kérdezzetek. – egyezet bele Tempi.

-         Nos, Booth, igazak-e a pletykák, miszerint pár éve csókolóztál fagyöngy alatt Brennel, na és milyen volt? – érdeklődött Ange.

-         Ez már szintén két kérdés, de ha ennyi érdekel titeket, igen csókolóztam vele. Jó volt, sőt nagyon is bejövős volt. – válaszolt mosolyogva Booth.

-         Brennan, ha nem munkahelyen lettetek volna, adtál volna esélyt Boothnak? – faggatózott Cam.

-         Na, erre a kérdésre, már nem válaszolok, Boohtnak így is nagy az egója, nem kellene tovább növelni, úgy, hogy megtartom magamnak a választ. – mondta mosolyogva Brennan. – Mégis kezdem azt érezni, hogy ez a játék és a kérdések, rám és Boothra irányultak, tőletek még nem is volt alkalmunk kérdezősködni. – próbálva a többiekre terelni a témát.

-         Háát, már szerintem, csak holnap jut ránk a sor, hogy elszaladt az idő, így délután észre sem vettük. – épp, hogy kimondta Hodgins utolsó szavait, bekövetkezett az áramszünet.

Gyorsan meggyújtották a gyertyákat, nehogy valamelyik testrészük bánja a sötétben való botladozást vagy tárgyak felismerését. Félhomályba burkolózott házban, hamar elfáradtak, pláne a karácsonyi sütemények elfogyasztása után, szobáikba indultak, hogy ott pihenhessék ki a délután”fáradalmait”. 

Szobába lépve, hatalmas kő esett le Bones és Booth szívéről, hogy nem folytatódott tovább a „nagy kivallatás” jobb szeretnék, ha ezt a kettejük közt lévő kapcsolatot ők tudnák megbeszélni, minden baráti segítség nélkül, ami néha nagy támogatás nyújtott, de a végső löketett ők szerették volna megbeszélni.

-         Végre kettesben. – hagyták el a szavak Booth száját egy nagy sóhaj közben, amint bezárta az ajtót.

-         Ezt, most, hogy érted? – nézett rá értetlenül Bones, mivel nem tudta mire gondol.

-         Hát arra, hogy, ideje volt befejezni a játékot, drága barátaink túl sok mindenre voltak kíváncsiak. – válaszolt Booth, miközben levette magát az ágyra.

-         Gondolod, hogy direkt, csinálták úgy, hogy kifaggathassanak minket?

-         Szerintem igen. Nálunk érdekesebb sztorit nem igen találnak az intézetben. Gondolod végig most kivételesen racionálisan. Egésznap együtt vagyunk, szabadidejűnk nagy részét is együtt vagyunk. Tudjuk ki hol van, vagy épp mit csinál. Ez jóval több, mint egy munkatársi viszony… - de mielőtt befejezhette volna a férfi mondandóját, Temperance félbe szakította.

-         Egyet értek ezzel. Mit tegyünk? Mi lenne helyes? – kérdezte Brennan, közben leült Seeley mellé az ágyra.

-         Talán beszélhetnénk kettőnkről, te is erre céloztál a játék során, hogy reméled, hogy a végére jutsz, majd. Szerintem ennél jobb alkalmad, alkalmunk nem lehetne. – válaszolt a férfi közben felült, hogy jobban szemügyre vegye társa arcát a félhomályban, ami alapjában is romantikusabb légkört adott a beszélgetésüknek.

-         Ma a kocsiban jól estek a biztató szavaid, megnyugtattak és tudod, ha veled vagyok felszabadulok, nagyobb biztonságban érzem magam, mint bármikor. De mikor hazaérek és nem vár már, csak az üres lakás, annál rosszabb nincs, folyton a reggeleket várom, hogy újra Angelaval és veled lehessek. Nem bírom, már ezt a nyomasztó ürességet otthon. – fejezte be mondandóját Bones.

-         Tegnap ahogy ott aludtál mellettem, egyszer csak kimondtad a nevem. Olyan tisztán, hogy azt hittem, hogy felébredtél. De utána nyugtalanul forgolódni kezdtél, magamhoz húztalak, hogy megnyugtassalak, aztán felsóhajtottál és átöleltél. És innen tudtam, hogy többé nem leszek képes megjátszani, hogy nem érzek irántad semmit. Szeretek veled lenni, minden percem veled töltetni. Muszáj tudnom, hogy merre vagy, ha nem vagy a közelemben. Tisztára olyan, minta bevésődtem volna irántad. Mikor meglátlak megváltozik minden, olyankor semmi más nem számít. És most, hogy szóba került a kettőnk közti, szeretném, ha megpróbálnánk. – mondta Booth miközben közelebb húzódott a nőhöz.

-         Igazad van, nem akarok többé én sem indokok után kutatni, hogy miért ne legyek veled vagy próbáljak ellen állni az érzésnek. Adjunk egy esélyt magunknak. – válaszolta Bones, ami kicsit bele is pirult, Booth nem is vette észre ezt az aprócska dolgot, hisz nem hitt a fülének, nem bírta elhinni, hogy Brennan meg akarja próbálni, együtt akar lenni vele…

Drága Télapó!
Kedves, öreg Télapóm!
Van számodra mondandóm! A szemed gyenge, az... eszed is kurta, ... ... Az idén már engem nem csapsz be újra! Ebben az évben, időben mondom, leírom neked, mi is a gondom! Nem kérek én tőled se diót, se csokit, hagyjuk az új biciklit, és a szép kocsit! Ha tudnál hozni nekem, és ne ...sajnáld tőlem, kitárnám a szívem, hogy férjen bele bőven. Ha, már nekem sok lesz, majd másoknak is adok, remélem, hogy cserébe majd én is, ezt kapok! Zsákodban is elfér, nem foglal sok helyet, de ha ott már nincs hely, tömd tele a zsebed!Hagyj ott belőle mindenhol egy keveset, mindenkinek jól fog esni az a kis SZERETET!

Hull a pelyhes… 3.

Persze, ami tegnap éjjel egészen normálisnak tűnt álmukban, az reggelre újabb meglepetés volt, mindkettejüknek. Még, ha nem is mondták el egymásnak érzéseiket és nem akartak tudomást szerezni a reggeli ébredésükről, mégis tudták hogy ők ketten összetartoznak. Próbáltak úgy tenni, mint ha semmi sem történt volna. Brennan elkezdett elágyazni, Booth szólt neki, hogy addig elmegy zuhanyozni, de megfeledkezett arról, hogy nem otthon van, így a fürdőbe menet, lekapta magáról pólóját, majd a fotelbe dobta. Temperance teljesen meglepődött rajta, mégis inkább az ágyazás helyett azzal foglalkozott, hogy jobban szemügyre vehesse társa kidolgozott testét. Még, ha akart volna sem talált volna hibát a férfi testén, annyira magával ragadta a látvány. Persze a férfi  megérezte Tempi fürkésző tekintetét a testén, nem akarta még nagyobb zavarba hozni a reggeli történtek után, így mosolyogva besétált a fürdő ajtaján.

Brennan még pár másodpercig állt, teljesen letaglózta a látvány, pedig volt, már alkalma így látni társát, akkor is nagy önuralmat kellett tanúsítania nehogy észre vegye, mennyire oda van érte. Érezte, hogy az az áthatolhatatlanság, már eltűnt belőle, amit Boothnak köszönhetett és a sok együtt töltött időnek. Úgy érezte készen áll vele egy kapcsolatra, csak közel sem volt benne olyan biztos, hogy a férfi, ugyanúgy akarja-e őt, mint mikor visszautasította. „ Talán beszélnem kellene vele kettőnkről, lehet, hogy még nincs minden veszve, de mi lesz, ha visszautasít, mi van, ha már csak barátként tekint rám? Sosem voltam még ennyire bizonytalan, mint most. Mindig is meg tudtam fejteni minden helyzetet – problémát, racionális gondolkodásomnak köszönhetően. Úgy tűnik ez is csődöt mondott, most. Ez lenne a szerelem, teljes káosz, folyton, csak rá tudok gondolni, hogy mit csinál éppen vagy miért nem lehetek mellette vagy, hogy órákig hallgatnám, amint épp próbál meggyőzni az igazáról?” – ábrándozásából Seeley térítette vissza, amint végig vonult a szobán a szekrényéig.

-         Igen fáradt lehetsz? – szegezte neki a kérdést mosolyogva a férfi.

-         Miért? – kérdezett vissza Bones, nem értette mire is célzott ezzel.

-         Azt hittem elágyaztál, már, de még mindig ugyan azt a párnát szorongatod, pizsiben, mint mikor bementem. – válaszolt huncut mosollyal arcán.

-         Kicsit elgondolkodtam, meg néztem, hogy még mindig esik a hó. – vágta rá ezt a furcsa indokot, mivel más hirtelenjében nem jutott eszébe…

Délelőtt, mondhatni hamar el telt számukra a lányok úgy gondolták, hogy valami finom ebéddel lepik meg a fiúkat, akik nyugodtan élvezhették, az éppen akkor vetített jégkorong mérkőzést. Lányok néha összerezdültek a fiúk lelkes és egyben hangos szurkolásain, de a végére, már megszokták.

-         Mondd Angela, Hodgins egyedül is ilyen hangos meccs nézés közben? – kérdezte viccelődve Cam.

-         Áh, dehogy is, nem mindig néz meccset. – vágta rá ördögi mosollyal arcán, amit Temperance nagyon is jól értett, mire célozhatott barátnője.

-         Ezt most, hogy érted? – érdeklődött Camille.

-         Úgy, hogy, ha van egy kis szabad időnk, nem ilyen sportokkal foglalkozunk. – válaszolt nevetve Ange.

-         Oh, így már értem, nem is csodálkozom, néha  a laborban is úgy kell rátok szólni! Jó látni, hogy ennyire kijösztök egymással! – válaszolt Cam . – Na és Brennan, hogy állsz a férfiakkal mostanság? Nem sokat tudunk a férfi ügyeidről. – érdeklődött.

-         Munka és az új könyvem mellett nem sok idő jut a magán életemre, de ha akad nekünk is kis szabad időnk, azt mindig Boothal vagy fiával Parkerrel töltjük. Aranyos kis rác, mindig meg tud nevetetni.

-         Komolyan Boothal töltöd a szabad időd és még meg sem fordult a fejedben, hogy nem, csak azért lóg veled, mert munka társak vagytok? – faggatta tovább Cam.

-         Barátok vagyunk, ennyi és a szabályzat sem engedi, hogy összejöjjünk.

-         Szóval gondoltál már rá. Minden szabályt át lehet hágni a jó ügy érdekében és ez kimondottan az lenne, én még falaznék is nektek. – próbálta tovább feszegetni a témát Camille.

-         Nem, csak egyszer gondoltál már kettőtökre valld be Bren?! – kérdezte Angela.

-         Jó – jó, többször is megfordult a fejemben, külső testi adottságai igen szemügyre méltóak és tényleg jól kijövünk egymással, de ennyi, nem hinném, hogy lehetne több köztünk munkatársi vagy baráti viszonynál. – válaszolt szem lesütve Temperance.

-         Tudtuk, mi, hogy szeretnél vele lenni, Sweets is megmondta elsőre, ha jól emlékszem, hogy ti egymás komplementerei vagytok, még ha nem is meritek felvállalni az érzéseiteket, csak néha rossz látni, mennyire „szenvedtek”. – fejezte ki rövid véleményét barátnője. De mielőtt folytathatták volna a beszélgetésüket, fiúk zavarták meg őket.

-         Van egy kis probléma? – zavarta meg őket Booth.

-         Na még is mi? Sör vagy a popcorn fogyott el? – kérdezte viccelődve Angela.

-         Egyik sem. Délután áramszünet várható egy újabb hóvihar miatt. – fejezte be Hodgins.

-         És tőlünk vártok megoldást? Áh férfiak, egyszerű problémára a megoldás, csak gyertyák kellenek. – csatlakozott  Cam.

-         Idáig mi is eljutottunk, csak nincs elég, kellene hozni a boltból még. – jegyezte meg az apró problémát Jack.

-         Oké! Akkor Bren és Booth hozhatnának is, ti srácok úgy is kellenétek, nekünk. – vetette fel az ötletét Angela.

-         Nekem mindegy, jössz akkor Bones? – kérdezett vissza a férfi.

-         Remek, mire visszaértek kész az ebéd. Nem kell annyira sietnetek, még a husi nincs kész. -  szögezte le gyorsan még Ange.

Két érintett, gyorsan összeszedte a holmiijaikat, majd elindultak a közeli szupermarketbe, oda fele vezető úton csendesen ültek egymás mellett, csak a rádióból szóló karácsonyi dalok törték meg a csendet. Közel félórás autókázás után sikerült találniuk egy szupermarketet, mivel sokan megijedtek a közelgő hóvihar miatt, igyekeztek hamar bezárni a boltokat.

Gyorsan megkeresték a gyertyákat, majd sietve a pénztár felé indultak, mivel az áruház tele volt emberekkel, akik nagy felvásárlást tartottak a zord időjárás miatt. Már indulni készültek a parkolóba, mikor Booth egyik volt barátnője lépett eléjük:

-         Szia Seeley! Hát, te hogy –hogy itt, csak nem kifosztottad az áruházat? – kérdezte mosolyogva a nő.

-         Neked is szia Amanda! Pár gyertyát vettünk, de már megyünk is! – válaszolta sietve.

-         Felnézhetnél hozzám, egyedül vagyok, elüthetnénk valamivel az időt, nehogy megfagyjunk. - ajánlkozott a nő.

-         Ööö.. nézd nem fog menni, épp a menyasszonyommal ugrottunk le, pár perce – majd gyorsan átkarolta Temperancet.

-         Mennyasszony? De hol a gyűrűtök? – kíváncsiskodott továbbá Amanda.

-         Karácsonykor lesz a hivatalos eljegyzés, de olyan jó ezt kimondani, ezért mutatom, már be így mindenkinek Brennant. – reagálta le gyorsan a helyzetet Booth.

-         Mióta is vagytok együtt? – faggatta őket a nő, akin látszott már, hogy cseppet sem nyugodt.

-         Több, mint hat éve ismerjük, egymást, pár hónapja mertük bevallani egymásnak az érzéseinket. – csatlakozott Bones a beszélgetésbe.

-         Oh, pár hónap után fejest ugrasz nem semmi. Gratulálok!- mondta ezt gúnyosan a nő.

-         De, ha megbocsátasz megyünk is, sok még a tenni valónk, nehogy megfázzunk. – azzal a férfi elköszönt Amandától, majd gyors léptekkel közelítették meg az autót nehogy utánuk mennyen a nő. Sietve bepakolták a gyertyákat, majd elindultak vissza Angelaékhoz…

-         Köszönöm, hogy kihúztál Amanda karmai közül. – hálálkodott Booth.

-         Semmiség volt. – vágta rá Brennan, bár magának sem merte bevallani, de a színjáték során jól esett neki, mikor a férfi a menyasszonyaként mutatta be őt.

Majd újbóli csend uralkodott az úton. Lassan tudtak haladni az utcákon a nagy hótömeg miatt, miközben a piros lámpánál várakoztak, Tenperance, egy családra lett figyelmes a közeli parkban. A gyerekek hóembert építettek, miközben a szüleikkel játszottak. Nagyon meghatotta ez a  látvány és egy könnycsepp gördült le az arcán, amire Booth is figyelmes lett.

-         Minden rendben Bones? – kérdezte csendes.

-         Áh, semmi. – válaszolt elcsukló hangon, majd egy újabb könnycsepp hagyta el szemét.

-         Nem, mondd, hogy semmi, látom, hogy valami bánt téged. – próbálva szóra bírni társát.

-         Az a család a parkban… ahogy láttam ott őket együtt játszani, nevetgélni… Tudod, mindig is ilyen gyerekkort szerettem volna, el sem tudod hinni, hogy milyen rossz volt, mikor karácsonykor eltűntek a szüleim. Vártam őket éjjel – nappal, még az ajándékaimat sem bontottuk ki Russal, de nem jöttek többé. Most, hogy jönnek az ünnepek egyre inkább érzem ennek a hiányát, szeretnék már egy családot én is, gyerekeket és egy gondoskodó férjet, hogy legyen miért hazamennem, hogy tudjam, hogy nem az üres lakás vár rám, hanem a családom. De semmim sincs, mást nem tudok felmutatni a sikeres szakámon kívül. – válaszolt csendesen, majd az ablak felé fordult, hogy a férfi ne lássa, hogy sír.

Booth óvatosan maga felé fordította a nő arcát, majd letörölte könnyeit:

-         Ne mondd, hogy semmid sincs, itt van a legjobb barátnőd Angela, aki tűzbe menne érted. Itt vagyok neked én is, bármit megtennék érted, hogy ne legyél szomorú, az életemet is odaadnám, hogyne essen bántódásod. Tudod, hogy megígértem, hogy soha nem hagylak magadra. – épp, hogy kimondta ezeket a szavakat megérkeztek Hodginsékhoz, de mielőtt kiszálltak volna, Booth megragadta Bones karját, majd óvatosan magához húzta és megölelte.

-         Köszönöm, hogy velem vagy. – suttogta Brennan, miközben elhúzódott, hogy társa szemébe mondhassa. Amint elhagyták a szavak a száját, közeledni kezdett a férfihoz, elérkezettnek látták az időt, hogy megcsókolják egymást, de mire megtörténhetett volna, Sweets rohant oda hozzájuk, hogy segítsen behozni a dobozokat.

Igyekeztek úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, nehogy az ifjú pszichológusuk kiforgassa a látottakat és egy rögtönzött terápiába kezdjen. Rövid idő alatt behordták a gyertyákat és még az áramszünet előtt elhelyezték őket a szobába, hogy már csak meggyújtani kelljen őket, ne kelljen utánuk kutakodni. Jó hangulatban megebédeltek, s közben ugyan úgy beszélgettek, mint mindig:

-         Booth! Azt hittem, fél óra elég, hogy megjárjátok az áruházat oda vissza? – szegezte neki a kérdést Hodgins.

-         Nehezen járhatóak az utak, meg felvásárlást tartottak az emberek sokan voltak. – válaszolt kicsit idegesen Booth.

-         Nane, akkor is meg van egy óra alatt az egész! – feszegette tovább a témát Sweets.

-         Volt egy kis gond a patkolóban, beragadt a kocsi a hóba így nehéz volt kiállni vele. – próbált hárítani Bones.

-         Ha ti mondjátok! – vágta rá Cam.

Ebéd után fiúk elpakoltak a lányok helyett, ha már olyan finom ételekkel lepték meg őket. Közben a lányok átrendezték a nappalit, hogy zavartalanul tudjanak üvegezni, még nasit is készítettek be, nehogy egy pillanatra is megszakadjon a játék. Végre minden készen állt a játékhoz, Angela igyekezett a dupla B párost úgy ültetni, hogy minél több információt csikarjon ki belőlük a kapcsolatukat illetően. Megérkeztek a fiúk, helyet foglaltak az előre kijelölt helyükön és végre megkezdődhetett Sweets és Angela által rég várt játék…. 

Hull a pelyhes… 2.

Végre megérkezett mindenki azt asztalhoz és belekezdhettek a vacsorájukba, Angela és Hodgins kitettek magukért, jobbnál –jobb ételeket szolgáltak fel barátaiknak. Igyekeztek mindenki kedvébe járni vagy főételben vagy desszertben. Vacsorájuk kimondottan jó hangulatban telt el, sokat sztorizgattak, viccelődtek, mint máskor. Persze a kiscsapat nagy része egyfolytában kiszemelt „áldozataikat” nézték, hátha történni fog valami különös kettejük közt. Beszélgetéseik közepette igyekeztek kétes kérdéseket feltenni nekik, de mind a ketten jól vették ezeket az apróbb akadályokat.

-         Most tényleg ilyen jól tudnak hárítani vagy összebeszéltek?! – súgta oda Camnek Angela.

-         Nem tudom, de ebből is látszik mennyire passzolnak egymáshoz, ha már a témáktól ilyen jól kitérnek, bár Boothnak ez a nem nehéz, kihallgatásokon is ő irányít, itt csak Sweetsel lenne esélyünk. – válaszolt csendesen Cam.

Már desszertjüket is elfogyasztották, mire Angela felvettette ötletét:

-         Mi lenne, ha Twistereznénk? Legalább lemozoghatjuk a vacsit? – kérdezte. Természetesen Sweets és Camille rögtön rábólintottak a játékra Hodginsal az élen, így Brennanek és Boothnak nem maradt más választásuk.

Amint, helyet csináltak a játékhoz a nappaliban rögtön bele is vágtak a játékba. Angela vállalta, hogy majd ő pörget, persze igyekezett csalni, barátnője érdekében, hogy mi lesz, majd a végkifejlett, így lehetetlenebbnél – lehetetlenebb mozdulatokat mondott neki és Boothnak. Dupla B párosukat leszámítva, mindenki kényelmesen el tudott helyezkedni a kis pályán, csak ők nem, szinte centik választották el őket egymástól. Booth kezein támaszkodott vele szemben Bonesal, akinek kezei a férfi köré lettek irányítva. Mindketten érezték, hogy nem lesz könnyű sokáig ebben a pozícióban maradniuk. Szinte érezték egymás szívverését, ami egyre hevesebben dobogott, ahogy közeledtek egymáshoz, Booth hosszasan fürkészte Temperance tekintetét, hogy megpróbálja kiolvasni belőle, vajon mire is gondolhat vagy érezhet most, ekkor viszont, Angela, újabb utasítást adott Sweetsnek, aki elvesztette egyensúlyát, ezért mindenki borult. Hirtelen mozdulatnak köszönhetően Brennan a férfin landolt, Booth ösztönösen átölelte a nőt, nehogy megüsse magát, amit a többiek is mosolyogva figyeltek.

-         Azt hiszem itt lett vége a játéknak, még egy ilyen huppanás és nem maradok meg holnapra! – jegyezte meg Sweets.

-         Szerintem is! – csatlakozott az ügynök is miközben felsegítette társát.

-         Azért jó volt, rég nevettem ennyit. Közép suliban is imádtam ezt, sosem lehet eléggé összegabalyodni ebben a játékban. – válaszolt nevetve Cam.

Mindannyian jót nevettek az eséseken, amiket a játéknak köszönhettek, bár arra még jobban kíváncsiak voltak vajon lesz-e folytatása ennek az éjszaka kedvenc párjuk közt. Játék befejeztével, leültek a nappaliban, beszélgetni kezdtek, de ebben most azt volt a lényeg, hogy mindenkinek meg kellett osztani egy titkát a múltjából. Hodgins poénosra vette a dolgot, ő egy fiatalkori összeesküvés elméletét mondta el, amin keresztül, majdnem halálra rémített egy barátját. Angela elmesélte, hogy mennyire szereti az édesapját, de sokszor hiányzott neki, mikor életének egyik fontos szakaszába lépett és nem tudott vele azokról beszélni. Sweets elmesélte. Hogy milyen nehéz volt feldolgoznia szülei elvesztését, és milyen jókor jött neki az új munka lehetőség az F.B.I-nál, Camille elárulta, hogy ő is szeretne, már gyereket,de nem tudja, hogyan vészelhetné át a sírós-fogfájós éjszakákat a picivel. Végül Boothra került a sor, izgatottan várták, vajon mivel fog előrukkolni. Az ügynök tétovázott kicsit, de végül belekezdett:

-         Mind tudjátok, nem volt egyszerű gyerekkorom nekem sem, úgy mint Bonesnak. Az én történetem – titkom ott kezdődik, hogy apám alkoholista volt, folyton bántotta anyánkat és gyakran minket is. Gyerekkén azt hittem ez normális dolog, még végül rájöttem, hogy nem ez az igazi család, ami nálunk volt. Zülleni kezdtem, balhékba keveredtem nem foglalkoztam azzal, hogy mik lehetnek ennek a következményei, végül, egyik este az akkori bandával, kint lófráltunk az utcán 17 vagy 18lehettem, de nem is ez a lényeg. – itt teljesen elkomolyodott a férfi arca. – Egyik sötét kis zsákutcában randalíroztunk, végül egy pár jóval idősebb pasas jött oda hozzánk, majd elkapták a legjobb barátom Danny-t, egy pisztolyt szegezett a fejéhez a pasas. Megijedtünk azt mondták jó buli lesz, ha nem pattogunk, de nem bírtuk tovább nézni, neki rontottunk a bandával a többi pasasnak, aki fegyvert fogott Dannyre elkezdett rohanni ki az utcából én és a többiek utána futottunk, majd egy elhagyatott épületbe rohant, ott elkaptuk, verekedni kezdtünk, végül már nem is tudom, hogy de az ablakhoz keveredtünk, megütöttem… - itt hirtelen elhallgatott az ügynök – megütöttem, majd kizuhant az ablakon. Mire leértünk, már alig lélegzett, majd meghalt. Átkutattuk és egy gyűrött képet találtunk a zsebében, amin egy fiatal nő és egy kisgyerek volt. Addigra megjelentek a zsaruk is, valaki bejelentette, hogy zűr van a közeli utcában, rohanni kezdtem haza felé, de végül nem oda jutottam, hanem nagyapám házához. Ott ültem a lépcsőn… folyton a férfi arcát láttam, ahogy minden egyes levegővételnél küzdött az életéért. Nagyapám észrevett behívott, nem kérdezte, mert látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem is ez a lényeg, akkor annyira padlóra kerültem, hogy majdnem megöltem magam, megtaláltam az öreg gyógyszereit bevettem az összeset egy üveg whiskyvel. Az volt a szerencsém, hogy nagyapám rögtön észrevette, mit tettem és kórházba vitt. – nagyjából ennyi lenne a titkom, eddig, csak nagyapám tudott róla és most már ti. – Booth észrevette a döbbenetet barátai arcán, úgy érezte inkább félbe hagyja ezt a beszélgetést és elindult szobájába.

Többiek pár másodpercig még döbbenten ültek, végül Brennan szólt, hogy inkább utána megy, ha nem gond, ezzel egyetértett mindenki, így elindultak, hogy kipihenhessék magukat. Temperance óvatosan nyitotta ki az ajtót, majd látta, hogy társa az ágyon ült, s közben az ablakon nézett ki. Látszott rajta, hogy feldúlták az akkori emlékek megint, bár a férfi, maga sem értette, hogy miért mondta el egészen eddig őrzött titkát.

-         Jól vagy? – kérdezte csendesen Brennan, miközben leült a férfi mellé, majd együtt érzően hátára tette a kezét, s lágyan simogatni kezdte.

-         Megvagyok, csak kicsit felkavart megint ez a dolog. – válaszolt szemét lesütve Seeley.

-         Nem lehetett egyszerű feldolgozni, de szerencsére ott volt nagypapád, aki szeretett téged és az öcsédet is Jaredet és végül jó útra terelt téged. Nekem sajnos nem adatott meg ez a lehetőség, hogy ilyen jó példa legyen előttem. – próbálva vigaszt nyújtani szerelmének.

-         Hát igen, egyikünknek sem volt egyszerű gyerekkora, lényeg, hogy túljutottunk rajta. – mosolyodott el Booth, majd megfogta Tempi kezét. – Azért egy pozitív dolog van még az életemben Parkeren kívül, és az te vagy, senkiben nem bízom ennyire, mint benned, örülök, hogy mi itt vagyunk egymásnak.

-         Én is! - tette hozzá Bones. Ha már ennyi megpróbáltatással kellet szembe néznünk gyerekként, ez a minimum, hogy ilyen „kárpótlás” jár nekem és neked. Tényleg nekem sincs, más Russon kívül, akit ennyire közel engedtem magamhoz, mint te vagy rábíznám az életemet is. – mondta halvány mosollyal arcán Brennan.

Booth nem mondott semmit, csak megölelte a nőt. Lassan ők is elkészültek a lefekvéshez, elfáradtak a nap során, még, ha nem is dolgoztak olyan sokat, mint máskor. Az éjszaka még tudatalattijuk is azt akarta, hogy egymás karjaiba kerüljenek. Így az éjszaka sötétjébe burkolózva Temperance, Booth mellkasán folytatta tovább álmát, míg a férfi szorosan átölelte, nehogy elveszítse egy percre is…...

Szavazzatok kedvenc dupla B párosunkra!!! Az alábbi linkre kattintva szavazhattok rájuk :)

Bones & Booth legyen a nyerő páros!!!

Ha kapok még 5 kommit, akkor ma este felteszem még a folytatást :D de, ha nem akkor csúszik a következő rész, amiben bepillantást nyerhettek Booth egyik féltve őrzött titkára, na meg a Twsiter játék végkifejlettjére :)

Szép Napot Mindenkinek!