Angela persze erre a kis játékra is tervezett egy – két trükköt, hogy közelebb hozhassa egymáshoz barátnőjét és kedvenc ügynökét. Igyekezett mindent elkövetni, hogy kíváncsiságát is kielégítse, így az üveget kicsit megbuherálta, hogy a két érintetett könnyebb lehessen faggatni. Végre megérkeztek a fiúk, akik kicsit vizesek voltak nagyon beleélték magukat a mosogatásba, ami ismét egy kiadós nevetésnek adott okot a lányok körében. Angela gyorsan megragadta Booth karját, majd leültette TV mellé egy fotelba, Camille pedig Brennant, majd leültette férfival szembe a kanapéra, hogy oda- vissza is tudják egymást faggatni, ha netán belejönnének a játékba. Pár perc rendezkedés után végre mindenki helyet kapott:
- Angela igen készülhetett erre a játékra, ha mindenkinek meg volt előre a hely. – jegyezte meg nevetve Sweets.
- Csak ne mosolyogj, te vártad a legjobban, úgy, hogy akár pörgethetnél is. – adta ki viccesen az utasítást Ange.
- Rendben. – válaszolt a férfi, majd pörgetett, milyen meglepő módon Temperancenál állt meg üveg eleje, nála kezdhették meg a kérdés dömpinget.
- Sweets, mielőtt felteszi a kérdését, igérje meg, hogy semmi terápia jellegű dolog nem lesz benne. – szólt közbe Booth.
- Jó-jó megígérem. Nos, hányszor volt eddigi életedben szerelmes? – erre a hosszú hétvégére megengedték neki, hogy tegezze őt és Bootht is.
- Háromszor. – hangzott a gyors válasz, majd pörgetni szeretett volna.
- Ácsi, nem így megy ez, valami elfogadhatóbb választ is szeretnénk. Mondjuk elmondhatnád kik voltak a szerencsések. – kíváncsiskodott Cam.
- Először a közép iskolában, Chad egy évvel járt előttem, délutáni edzéseken találkoztunk először, fiúk és a lányok tornája egy helyen volt, akkor vettem észre. Eleinte kölcsönös volt a vonzalom, még nem szurkoló lányok csapatkapitányának szemet szúrt a kapcsolatunk, ezért felcsípte. Mivel Chad könnyen belement ebbe, így nem próbáltam visszaszerezni. Másik nagy szerelem már az egyetemen volt. Toryval évfolyam társak voltunk, együtt jártunk boikémiára, meg gyakorlatra. Vele hosszabb volt a kapcsolatom, közel négy évig jártunk, de diploma előtt, feladta a tanulást, rájött, hogy ez nem az ő világa, pedig nagyon intelligens volt, ezért is nem értettem, utazgatni szeretett volna, hogy megtudja mivel akar, majd foglalkozni. Közös megegyezéssel, szakítottunk, én nem akartam feladni az egyetemet, ő pedig nem akart maradni. Röviden ennyi. – mivel a többiek nem figyeltek, hány említett személy hangzott el, így Brennan gyorsan pörgetett nehogy be kelljen vallania a harmadik férfi akibe igazán szerelmes lett az Booth. Nagy meglepetésére sikerült „szerelmére” céloznia.
- Halljuk! – mosolygott rá pajzánul a férfi, miközben sunyin dörzsölte össze tenyerét.
- Biztos, hogy nem a nő ügyeidről foglak kérdezni megnyugodhatsz. – válaszolt huncut mosollyal arcán.
- Igen-igen azokról már mindenki tud itt. – csatlakozott Hondgins.
- Szóval, elárulhatnád, ha már ennyi nővel volt dolgod, hogy milyen is az ideális számodra, ha netán újra fejest ugranál és elvennéd feleségül. – kérdezte kíváncsian Temperance, miközben a többiek fürkésző tekinettel várták a választ.
- Tökéletes nő olyan lenne a számomra, mint Te. – vágta rá minden gondolkodás nélkül Seeley.
- Hogy mi? – csúszott ki a kérdés megdöbbent Sweets száján. Senki sem ilyen őszinteségre várt a játékban főleg nem Bones, de továbbra is izgatottan várták a kielégítő választ.
- Legyen okos, ne a levegőbe beszéljen az előre bevágott statisztikákról, legyen csinos, hogy ha elmegyek vele egy rendezvényre és meglátják velem, akkor irigyeljenek kicsit, hogy de jó neki. Plusz őszinte, ami nagyon fontos. Na meg azért is fontos, hogy okos legyen, hogy néha észhez térítsen, ha netán hülyeséget csinálnék. Vili? – fejezte be Booth, ahogy körbe nézett a döbbenet kiült, mindenkinek az arcára.
- Akkor, ha jól értem, amit most mondtál az egy az egyben Brenre illik. – furkálódott tovább Angela.
- Igen! És?! Csak nincs valami bökkenő? – kérdezett vissza a férfi.
- Áh, nincs. – válaszolt mosolyogva Cam. Pörgess! – az üveg ismételten Temperancet választotta.
- Figyi, ugye nincs valami hókuszpók szórva az üvegre? – kérdezte meglepve Booth.
- Miért lenne, szimplán ragaszkodik hozzátok. – hangzott az egyszerű válasz Angelatol.
- Oké! – próbálva egyet érteni a fennálló helyzettel. Kérdésem: a két említett férfiben nem sikerült megtalálnod a nagy Ő-t, mostanában van olyan pasi, akivel le tudnád élni az életed, aki igazán fontos és számít neked? – kérdezte izgatottan Seeley
- Van. – erre a válaszra újabb döbbent tekintettekkel találkozott Bren a szobában. – Igen. van most egy férfi az életemben, akire igen is számíthatok jóban-rosszban egyaránt. Szinte mindennap bebizonyítja, amit már régen megígért.
- Mi volt az az ígért, már ha lehet tudni? – érdeklődött Sweets.
- Azt igérte, hogy bármi is történjen vele, velem sosem fog magamra hagyni vagy csalódást okozni. – erre a mondatra Booth felkapta a fejét, jól tudta, hogy róla lehet szó ezért egyre kíváncsibban hallgatta. – Példa erre az ígéretre…- folytatta tovább Bones. – nem is olyan rég sikerült megnyugtatnia, mikor kisseb érzelmi válságban voltam, ezután úgy éreztem, hogy sikerül áttörnöm az áthatolhatatlanságom, de adódott egy váratlan szituáció. Bízom benne, hogy sikerül, megbeszélni vele a történteket.
- Hu… nem semmi. Hogy hívják az illetőt, igen titokzatos vagy. – vágott közbe Sweets.
- Az már másik kérdés lenne. – hangzott a gyors és egyszerű válasz Temperancetől. Pörgetett, ami ismételten Seeleyt, választotta.
- Nem hiszem, hogy az üveg ennyire ragaszkonda hozzánk, valószínűség számítással egybe véve is esetleg harmadik körbe kerülne rám vagy Boothra sor, a létszámot tekintve. – kezdett rövid elemzésébe Brennan.
- Ilyen ez édesem, de ha nem akarsz jöhet kérdezünk mi. Ajánlotta fel újabb ötletét Angela.
- Jó kérdezzetek. – egyezet bele Tempi.
- Nos, Booth, igazak-e a pletykák, miszerint pár éve csókolóztál fagyöngy alatt Brennel, na és milyen volt? – érdeklődött Ange.
- Ez már szintén két kérdés, de ha ennyi érdekel titeket, igen csókolóztam vele. Jó volt, sőt nagyon is bejövős volt. – válaszolt mosolyogva Booth.
- Brennan, ha nem munkahelyen lettetek volna, adtál volna esélyt Boothnak? – faggatózott Cam.
- Na, erre a kérdésre, már nem válaszolok, Boohtnak így is nagy az egója, nem kellene tovább növelni, úgy, hogy megtartom magamnak a választ. – mondta mosolyogva Brennan. – Mégis kezdem azt érezni, hogy ez a játék és a kérdések, rám és Boothra irányultak, tőletek még nem is volt alkalmunk kérdezősködni. – próbálva a többiekre terelni a témát.
- Háát, már szerintem, csak holnap jut ránk a sor, hogy elszaladt az idő, így délután észre sem vettük. – épp, hogy kimondta Hodgins utolsó szavait, bekövetkezett az áramszünet.
Gyorsan meggyújtották a gyertyákat, nehogy valamelyik testrészük bánja a sötétben való botladozást vagy tárgyak felismerését. Félhomályba burkolózott házban, hamar elfáradtak, pláne a karácsonyi sütemények elfogyasztása után, szobáikba indultak, hogy ott pihenhessék ki a délután”fáradalmait”.
Szobába lépve, hatalmas kő esett le Bones és Booth szívéről, hogy nem folytatódott tovább a „nagy kivallatás” jobb szeretnék, ha ezt a kettejük közt lévő kapcsolatot ők tudnák megbeszélni, minden baráti segítség nélkül, ami néha nagy támogatás nyújtott, de a végső löketett ők szerették volna megbeszélni.
- Végre kettesben. – hagyták el a szavak Booth száját egy nagy sóhaj közben, amint bezárta az ajtót.
- Ezt, most, hogy érted? – nézett rá értetlenül Bones, mivel nem tudta mire gondol.
- Hát arra, hogy, ideje volt befejezni a játékot, drága barátaink túl sok mindenre voltak kíváncsiak. – válaszolt Booth, miközben levette magát az ágyra.
- Gondolod, hogy direkt, csinálták úgy, hogy kifaggathassanak minket?
- Szerintem igen. Nálunk érdekesebb sztorit nem igen találnak az intézetben. Gondolod végig most kivételesen racionálisan. Egésznap együtt vagyunk, szabadidejűnk nagy részét is együtt vagyunk. Tudjuk ki hol van, vagy épp mit csinál. Ez jóval több, mint egy munkatársi viszony… - de mielőtt befejezhette volna a férfi mondandóját, Temperance félbe szakította.
- Egyet értek ezzel. Mit tegyünk? Mi lenne helyes? – kérdezte Brennan, közben leült Seeley mellé az ágyra.
- Talán beszélhetnénk kettőnkről, te is erre céloztál a játék során, hogy reméled, hogy a végére jutsz, majd. Szerintem ennél jobb alkalmad, alkalmunk nem lehetne. – válaszolt a férfi közben felült, hogy jobban szemügyre vegye társa arcát a félhomályban, ami alapjában is romantikusabb légkört adott a beszélgetésüknek.
- Ma a kocsiban jól estek a biztató szavaid, megnyugtattak és tudod, ha veled vagyok felszabadulok, nagyobb biztonságban érzem magam, mint bármikor. De mikor hazaérek és nem vár már, csak az üres lakás, annál rosszabb nincs, folyton a reggeleket várom, hogy újra Angelaval és veled lehessek. Nem bírom, már ezt a nyomasztó ürességet otthon. – fejezte be mondandóját Bones.
- Tegnap ahogy ott aludtál mellettem, egyszer csak kimondtad a nevem. Olyan tisztán, hogy azt hittem, hogy felébredtél. De utána nyugtalanul forgolódni kezdtél, magamhoz húztalak, hogy megnyugtassalak, aztán felsóhajtottál és átöleltél. És innen tudtam, hogy többé nem leszek képes megjátszani, hogy nem érzek irántad semmit. Szeretek veled lenni, minden percem veled töltetni. Muszáj tudnom, hogy merre vagy, ha nem vagy a közelemben. Tisztára olyan, minta bevésődtem volna irántad. Mikor meglátlak megváltozik minden, olyankor semmi más nem számít. És most, hogy szóba került a kettőnk közti, szeretném, ha megpróbálnánk. – mondta Booth miközben közelebb húzódott a nőhöz.
- Igazad van, nem akarok többé én sem indokok után kutatni, hogy miért ne legyek veled vagy próbáljak ellen állni az érzésnek. Adjunk egy esélyt magunknak. – válaszolta Bones, ami kicsit bele is pirult, Booth nem is vette észre ezt az aprócska dolgot, hisz nem hitt a fülének, nem bírta elhinni, hogy Brennan meg akarja próbálni, együtt akar lenni vele…
pluhildi
VálaszTörlés"kegyetlen" játék volt, de Angela elérte vele amit akart :D és nekem is jólesett...