Itt vagyunk mi, mindannyian alapvetően magányos, önálló élőlények, keringve egymás körül, keresve a legcsekélyebb nyomát is a valódi kapcsolatnak. Néhányszor rossz helyen keresgélnek, néhányan csak feladják a reményt, mert magukban azt gondolják, "Nincs ott kint senki, aki rám vár", de mindannyian próbálkozunk, újra meg újra. Mert néha-néha, olykor-olykor, két ember találkozik és ott az a szikra.
A világunk minden vetületének feltérképezéséhez szükséges a matematika. Az egyenletek és az összefüggések csodásak, olyanok, mint egy zenei kompozíció. Általuk ismerhetjük meg az élet ismeretlen részeit.
Kettő meg kettő egyenlő néggyel. Cukrot teszek a kávémba és édes lesz az íze. A nap felkel, mert a föld forog. Ezek a dolgok gyönyörűek nekem. Vannak titkok, amiket sosem fogok megérteni, de bárhova nézek, látom a bizonyítékot, hogy minden okozatnak megvan a megfelelő oka, még ha nem is látom.
Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat.
A világban nincs olyan, ami csak egyszer történik meg, semmi. A végtelenség mindkét irányban létezik és nincs egyszeri alkalom, nincs eltűnt pillanat.
Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.
Még ha 10 vagy 15 év múlik is el, helyezd ugyanazokat az embereket ugyanabba a környezetbe, és az emberi kapcsolatok pont ugyanott folytatódnak, ahol megszakadtak.
A gyűlölettel könnyebb elbánni, mint a szeretettel, főleg ha csalódtunk abban, akit szeretünk.
Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.
Nem érzed, hogy más lenne az életed, ha gazdag lennél?
- De, persze! De... jobb is? Mondjuk, nem kellene turistaosztályon repülnöm, de amit az életünk hoz, attól leszünk azok, akik vagyunk, igaz? Attól, hogy megbirkózunk a dolgokkal. És a jó dolgok nem attól lesznek édesebbek, ha gazdag vagy.
-Szerelmes vagy...? Kövesd az oroszlánszíved! (...)
- Mondjam el, hogy, mit érzek?
- Igen, kivéve, ha nem vagy biztos az érzéseidben. Mert, ha feltöröd azt a kagylóhéjat, azután meggondolod magad, ő előbb hal bele a magányba, minthogy valaha is újra bízzon valakiben.
-Booth: Mit tudunk?
Bones: Még nem sokat. Fiatal nő volt, a kora 18-22 év között, körülbelül 160 centi magas, népcsoport ismeretlen, finom vonásai voltak.
Booth: Ennyi?
Bones: Teniszezett.
Booth: Ezt meg honnan tudod megmondani ennyi szutymókból?
-Booth: Ha egy rendőr elakad, ilyesvalakit kér meg, aki más és kancsalul látja a dolgokat.
Bones: Ááá, akiknek magas az IQ-juk és tudnak következtetni?
-Booth: Jó, mit szeretnél?
Bones: Teljes részvételt az ügyben.
Booth: Jó.
Bones: Nem csak labormunkát, hanem mindent!
Booth: Talán esküdjek is meg? Jó, mi leszünk Scully és Mulder.
Bones: Nem tudom, ez mit jelent.
Booth: Nem érdekes... Kérlek, szállj be a kocsiba!
-Booth: Egy oszló hullát találtak ma az Arlingtoni Nemzeti Temetőben.
Bones: Az arlingtoni temetőben más sincs, mint oszló hullák. Ezért temető.
- ''És miért különös, hogy meztelenül fürdök?!'' :D
-Booth: Mondd, mit akarsz?
Bones: Zsarolni téged.
Booth: Egy szövetségi ügynököt?
Bones: Igen.
Booth: Ez nem tetszik.
Bones: Ebben majdnem biztos voltam.
-Angela: A programot én magam terveztem, szabadalmaztatás folyamatban... digitális inputokat tud értelmezni, összerendezni és háromdimenziós képet alkot belőle.
Booth: Nagyszerű.
Angela: Értetted?
Booth: Ja, a szabadalmazást igen.
-Bones: Na és nekem mire kell rákancsalítanom?
Booth: Hát, olyan ez, mint a pornó. Majd rájössz, ha meglátod...
-Bones: Én nem vagyok őrült. Csak antropológus a Jefferson Intézetben.
Booth: FBI. Seeley Booth különleges ügynök, Washington, kiemelt nyomozati osztály. Bones nekünk azonosít hullákat.
Bones: Ne nevezz Bonesnak!
-Bones: Nem volt ruhában.
Booth: Mifelénk ha az áldozat meztelen, az szexuális bűntettre utal.
Bones: Énfelém meg arra is, hogy talán természetes anyagú ruhája volt.
Zach Addy: Ez az öltöny például évtizedekkel túléli majd a testedet...
-Bones: Ne légy ilyen leereszkedő!
Booth: Mi, én vagyok leereszkedő? Nem én emlegetem minden öt percben, hogy doktorátusom van... Várj!
Bones: Mert nekem van, nem neked.
Booth: Nekem meg jelvényem és fegyverem van... és nem te vagy az egyetlen törvényszéki bonctanász!
