Persze, ami tegnap éjjel egészen normálisnak tűnt álmukban, az reggelre újabb meglepetés volt, mindkettejüknek. Még, ha nem is mondták el egymásnak érzéseiket és nem akartak tudomást szerezni a reggeli ébredésükről, mégis tudták hogy ők ketten összetartoznak. Próbáltak úgy tenni, mint ha semmi sem történt volna. Brennan elkezdett elágyazni, Booth szólt neki, hogy addig elmegy zuhanyozni, de megfeledkezett arról, hogy nem otthon van, így a fürdőbe menet, lekapta magáról pólóját, majd a fotelbe dobta. Temperance teljesen meglepődött rajta, mégis inkább az ágyazás helyett azzal foglalkozott, hogy jobban szemügyre vehesse társa kidolgozott testét. Még, ha akart volna sem talált volna hibát a férfi testén, annyira magával ragadta a látvány. Persze a férfi megérezte Tempi fürkésző tekintetét a testén, nem akarta még nagyobb zavarba hozni a reggeli történtek után, így mosolyogva besétált a fürdő ajtaján.
Brennan még pár másodpercig állt, teljesen letaglózta a látvány, pedig volt, már alkalma így látni társát, akkor is nagy önuralmat kellett tanúsítania nehogy észre vegye, mennyire oda van érte. Érezte, hogy az az áthatolhatatlanság, már eltűnt belőle, amit Boothnak köszönhetett és a sok együtt töltött időnek. Úgy érezte készen áll vele egy kapcsolatra, csak közel sem volt benne olyan biztos, hogy a férfi, ugyanúgy akarja-e őt, mint mikor visszautasította. „ Talán beszélnem kellene vele kettőnkről, lehet, hogy még nincs minden veszve, de mi lesz, ha visszautasít, mi van, ha már csak barátként tekint rám? Sosem voltam még ennyire bizonytalan, mint most. Mindig is meg tudtam fejteni minden helyzetet – problémát, racionális gondolkodásomnak köszönhetően. Úgy tűnik ez is csődöt mondott, most. Ez lenne a szerelem, teljes káosz, folyton, csak rá tudok gondolni, hogy mit csinál éppen vagy miért nem lehetek mellette vagy, hogy órákig hallgatnám, amint épp próbál meggyőzni az igazáról?” – ábrándozásából Seeley térítette vissza, amint végig vonult a szobán a szekrényéig.
- Igen fáradt lehetsz? – szegezte neki a kérdést mosolyogva a férfi.
- Miért? – kérdezett vissza Bones, nem értette mire is célzott ezzel.
- Azt hittem elágyaztál, már, de még mindig ugyan azt a párnát szorongatod, pizsiben, mint mikor bementem. – válaszolt huncut mosollyal arcán.
- Kicsit elgondolkodtam, meg néztem, hogy még mindig esik a hó. – vágta rá ezt a furcsa indokot, mivel más hirtelenjében nem jutott eszébe…
Délelőtt, mondhatni hamar el telt számukra a lányok úgy gondolták, hogy valami finom ebéddel lepik meg a fiúkat, akik nyugodtan élvezhették, az éppen akkor vetített jégkorong mérkőzést. Lányok néha összerezdültek a fiúk lelkes és egyben hangos szurkolásain, de a végére, már megszokták.
- Mondd Angela, Hodgins egyedül is ilyen hangos meccs nézés közben? – kérdezte viccelődve Cam.
- Áh, dehogy is, nem mindig néz meccset. – vágta rá ördögi mosollyal arcán, amit Temperance nagyon is jól értett, mire célozhatott barátnője.
- Ezt most, hogy érted? – érdeklődött Camille.
- Úgy, hogy, ha van egy kis szabad időnk, nem ilyen sportokkal foglalkozunk. – válaszolt nevetve Ange.
- Oh, így már értem, nem is csodálkozom, néha a laborban is úgy kell rátok szólni! Jó látni, hogy ennyire kijösztök egymással! – válaszolt Cam . – Na és Brennan, hogy állsz a férfiakkal mostanság? Nem sokat tudunk a férfi ügyeidről. – érdeklődött.
- Munka és az új könyvem mellett nem sok idő jut a magán életemre, de ha akad nekünk is kis szabad időnk, azt mindig Boothal vagy fiával Parkerrel töltjük. Aranyos kis rác, mindig meg tud nevetetni.
- Komolyan Boothal töltöd a szabad időd és még meg sem fordult a fejedben, hogy nem, csak azért lóg veled, mert munka társak vagytok? – faggatta tovább Cam.
- Barátok vagyunk, ennyi és a szabályzat sem engedi, hogy összejöjjünk.
- Szóval gondoltál már rá. Minden szabályt át lehet hágni a jó ügy érdekében és ez kimondottan az lenne, én még falaznék is nektek. – próbálta tovább feszegetni a témát Camille.
- Nem, csak egyszer gondoltál már kettőtökre valld be Bren?! – kérdezte Angela.
- Jó – jó, többször is megfordult a fejemben, külső testi adottságai igen szemügyre méltóak és tényleg jól kijövünk egymással, de ennyi, nem hinném, hogy lehetne több köztünk munkatársi vagy baráti viszonynál. – válaszolt szem lesütve Temperance.
- Tudtuk, mi, hogy szeretnél vele lenni, Sweets is megmondta elsőre, ha jól emlékszem, hogy ti egymás komplementerei vagytok, még ha nem is meritek felvállalni az érzéseiteket, csak néha rossz látni, mennyire „szenvedtek”. – fejezte ki rövid véleményét barátnője. De mielőtt folytathatták volna a beszélgetésüket, fiúk zavarták meg őket.
- Van egy kis probléma? – zavarta meg őket Booth.
- Na még is mi? Sör vagy a popcorn fogyott el? – kérdezte viccelődve Angela.
- Egyik sem. Délután áramszünet várható egy újabb hóvihar miatt. – fejezte be Hodgins.
- És tőlünk vártok megoldást? Áh férfiak, egyszerű problémára a megoldás, csak gyertyák kellenek. – csatlakozott Cam.
- Idáig mi is eljutottunk, csak nincs elég, kellene hozni a boltból még. – jegyezte meg az apró problémát Jack.
- Oké! Akkor Bren és Booth hozhatnának is, ti srácok úgy is kellenétek, nekünk. – vetette fel az ötletét Angela.
- Nekem mindegy, jössz akkor Bones? – kérdezett vissza a férfi.
- Remek, mire visszaértek kész az ebéd. Nem kell annyira sietnetek, még a husi nincs kész. - szögezte le gyorsan még Ange.
Két érintett, gyorsan összeszedte a holmiijaikat, majd elindultak a közeli szupermarketbe, oda fele vezető úton csendesen ültek egymás mellett, csak a rádióból szóló karácsonyi dalok törték meg a csendet. Közel félórás autókázás után sikerült találniuk egy szupermarketet, mivel sokan megijedtek a közelgő hóvihar miatt, igyekeztek hamar bezárni a boltokat.
Gyorsan megkeresték a gyertyákat, majd sietve a pénztár felé indultak, mivel az áruház tele volt emberekkel, akik nagy felvásárlást tartottak a zord időjárás miatt. Már indulni készültek a parkolóba, mikor Booth egyik volt barátnője lépett eléjük:
- Szia Seeley! Hát, te hogy –hogy itt, csak nem kifosztottad az áruházat? – kérdezte mosolyogva a nő.
- Neked is szia Amanda! Pár gyertyát vettünk, de már megyünk is! – válaszolta sietve.
- Felnézhetnél hozzám, egyedül vagyok, elüthetnénk valamivel az időt, nehogy megfagyjunk. - ajánlkozott a nő.
- Ööö.. nézd nem fog menni, épp a menyasszonyommal ugrottunk le, pár perce – majd gyorsan átkarolta Temperancet.
- Mennyasszony? De hol a gyűrűtök? – kíváncsiskodott továbbá Amanda.
- Karácsonykor lesz a hivatalos eljegyzés, de olyan jó ezt kimondani, ezért mutatom, már be így mindenkinek Brennant. – reagálta le gyorsan a helyzetet Booth.
- Mióta is vagytok együtt? – faggatta őket a nő, akin látszott már, hogy cseppet sem nyugodt.
- Több, mint hat éve ismerjük, egymást, pár hónapja mertük bevallani egymásnak az érzéseinket. – csatlakozott Bones a beszélgetésbe.
- Oh, pár hónap után fejest ugrasz nem semmi. Gratulálok!- mondta ezt gúnyosan a nő.
- De, ha megbocsátasz megyünk is, sok még a tenni valónk, nehogy megfázzunk. – azzal a férfi elköszönt Amandától, majd gyors léptekkel közelítették meg az autót nehogy utánuk mennyen a nő. Sietve bepakolták a gyertyákat, majd elindultak vissza Angelaékhoz…
- Köszönöm, hogy kihúztál Amanda karmai közül. – hálálkodott Booth.
- Semmiség volt. – vágta rá Brennan, bár magának sem merte bevallani, de a színjáték során jól esett neki, mikor a férfi a menyasszonyaként mutatta be őt.
Majd újbóli csend uralkodott az úton. Lassan tudtak haladni az utcákon a nagy hótömeg miatt, miközben a piros lámpánál várakoztak, Tenperance, egy családra lett figyelmes a közeli parkban. A gyerekek hóembert építettek, miközben a szüleikkel játszottak. Nagyon meghatotta ez a látvány és egy könnycsepp gördült le az arcán, amire Booth is figyelmes lett.
- Minden rendben Bones? – kérdezte csendes.
- Áh, semmi. – válaszolt elcsukló hangon, majd egy újabb könnycsepp hagyta el szemét.
- Nem, mondd, hogy semmi, látom, hogy valami bánt téged. – próbálva szóra bírni társát.
- Az a család a parkban… ahogy láttam ott őket együtt játszani, nevetgélni… Tudod, mindig is ilyen gyerekkort szerettem volna, el sem tudod hinni, hogy milyen rossz volt, mikor karácsonykor eltűntek a szüleim. Vártam őket éjjel – nappal, még az ajándékaimat sem bontottuk ki Russal, de nem jöttek többé. Most, hogy jönnek az ünnepek egyre inkább érzem ennek a hiányát, szeretnék már egy családot én is, gyerekeket és egy gondoskodó férjet, hogy legyen miért hazamennem, hogy tudjam, hogy nem az üres lakás vár rám, hanem a családom. De semmim sincs, mást nem tudok felmutatni a sikeres szakámon kívül. – válaszolt csendesen, majd az ablak felé fordult, hogy a férfi ne lássa, hogy sír.
Booth óvatosan maga felé fordította a nő arcát, majd letörölte könnyeit:
- Ne mondd, hogy semmid sincs, itt van a legjobb barátnőd Angela, aki tűzbe menne érted. Itt vagyok neked én is, bármit megtennék érted, hogy ne legyél szomorú, az életemet is odaadnám, hogyne essen bántódásod. Tudod, hogy megígértem, hogy soha nem hagylak magadra. – épp, hogy kimondta ezeket a szavakat megérkeztek Hodginsékhoz, de mielőtt kiszálltak volna, Booth megragadta Bones karját, majd óvatosan magához húzta és megölelte.
- Köszönöm, hogy velem vagy. – suttogta Brennan, miközben elhúzódott, hogy társa szemébe mondhassa. Amint elhagyták a szavak a száját, közeledni kezdett a férfihoz, elérkezettnek látták az időt, hogy megcsókolják egymást, de mire megtörténhetett volna, Sweets rohant oda hozzájuk, hogy segítsen behozni a dobozokat.
Igyekeztek úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, nehogy az ifjú pszichológusuk kiforgassa a látottakat és egy rögtönzött terápiába kezdjen. Rövid idő alatt behordták a gyertyákat és még az áramszünet előtt elhelyezték őket a szobába, hogy már csak meggyújtani kelljen őket, ne kelljen utánuk kutakodni. Jó hangulatban megebédeltek, s közben ugyan úgy beszélgettek, mint mindig:
- Booth! Azt hittem, fél óra elég, hogy megjárjátok az áruházat oda vissza? – szegezte neki a kérdést Hodgins.
- Nehezen járhatóak az utak, meg felvásárlást tartottak az emberek sokan voltak. – válaszolt kicsit idegesen Booth.
- Nane, akkor is meg van egy óra alatt az egész! – feszegette tovább a témát Sweets.
- Volt egy kis gond a patkolóban, beragadt a kocsi a hóba így nehéz volt kiállni vele. – próbált hárítani Bones.
- Ha ti mondjátok! – vágta rá Cam.
Ebéd után fiúk elpakoltak a lányok helyett, ha már olyan finom ételekkel lepték meg őket. Közben a lányok átrendezték a nappalit, hogy zavartalanul tudjanak üvegezni, még nasit is készítettek be, nehogy egy pillanatra is megszakadjon a játék. Végre minden készen állt a játékhoz, Angela igyekezett a dupla B párost úgy ültetni, hogy minél több információt csikarjon ki belőlük a kapcsolatukat illetően. Megérkeztek a fiúk, helyet foglaltak az előre kijelölt helyükön és végre megkezdődhetett Sweets és Angela által rég várt játék….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése