Hull a pelyhes… 2.

Végre megérkezett mindenki azt asztalhoz és belekezdhettek a vacsorájukba, Angela és Hodgins kitettek magukért, jobbnál –jobb ételeket szolgáltak fel barátaiknak. Igyekeztek mindenki kedvébe járni vagy főételben vagy desszertben. Vacsorájuk kimondottan jó hangulatban telt el, sokat sztorizgattak, viccelődtek, mint máskor. Persze a kiscsapat nagy része egyfolytában kiszemelt „áldozataikat” nézték, hátha történni fog valami különös kettejük közt. Beszélgetéseik közepette igyekeztek kétes kérdéseket feltenni nekik, de mind a ketten jól vették ezeket az apróbb akadályokat.

-         Most tényleg ilyen jól tudnak hárítani vagy összebeszéltek?! – súgta oda Camnek Angela.

-         Nem tudom, de ebből is látszik mennyire passzolnak egymáshoz, ha már a témáktól ilyen jól kitérnek, bár Boothnak ez a nem nehéz, kihallgatásokon is ő irányít, itt csak Sweetsel lenne esélyünk. – válaszolt csendesen Cam.

Már desszertjüket is elfogyasztották, mire Angela felvettette ötletét:

-         Mi lenne, ha Twistereznénk? Legalább lemozoghatjuk a vacsit? – kérdezte. Természetesen Sweets és Camille rögtön rábólintottak a játékra Hodginsal az élen, így Brennanek és Boothnak nem maradt más választásuk.

Amint, helyet csináltak a játékhoz a nappaliban rögtön bele is vágtak a játékba. Angela vállalta, hogy majd ő pörget, persze igyekezett csalni, barátnője érdekében, hogy mi lesz, majd a végkifejlett, így lehetetlenebbnél – lehetetlenebb mozdulatokat mondott neki és Boothnak. Dupla B párosukat leszámítva, mindenki kényelmesen el tudott helyezkedni a kis pályán, csak ők nem, szinte centik választották el őket egymástól. Booth kezein támaszkodott vele szemben Bonesal, akinek kezei a férfi köré lettek irányítva. Mindketten érezték, hogy nem lesz könnyű sokáig ebben a pozícióban maradniuk. Szinte érezték egymás szívverését, ami egyre hevesebben dobogott, ahogy közeledtek egymáshoz, Booth hosszasan fürkészte Temperance tekintetét, hogy megpróbálja kiolvasni belőle, vajon mire is gondolhat vagy érezhet most, ekkor viszont, Angela, újabb utasítást adott Sweetsnek, aki elvesztette egyensúlyát, ezért mindenki borult. Hirtelen mozdulatnak köszönhetően Brennan a férfin landolt, Booth ösztönösen átölelte a nőt, nehogy megüsse magát, amit a többiek is mosolyogva figyeltek.

-         Azt hiszem itt lett vége a játéknak, még egy ilyen huppanás és nem maradok meg holnapra! – jegyezte meg Sweets.

-         Szerintem is! – csatlakozott az ügynök is miközben felsegítette társát.

-         Azért jó volt, rég nevettem ennyit. Közép suliban is imádtam ezt, sosem lehet eléggé összegabalyodni ebben a játékban. – válaszolt nevetve Cam.

Mindannyian jót nevettek az eséseken, amiket a játéknak köszönhettek, bár arra még jobban kíváncsiak voltak vajon lesz-e folytatása ennek az éjszaka kedvenc párjuk közt. Játék befejeztével, leültek a nappaliban, beszélgetni kezdtek, de ebben most azt volt a lényeg, hogy mindenkinek meg kellett osztani egy titkát a múltjából. Hodgins poénosra vette a dolgot, ő egy fiatalkori összeesküvés elméletét mondta el, amin keresztül, majdnem halálra rémített egy barátját. Angela elmesélte, hogy mennyire szereti az édesapját, de sokszor hiányzott neki, mikor életének egyik fontos szakaszába lépett és nem tudott vele azokról beszélni. Sweets elmesélte. Hogy milyen nehéz volt feldolgoznia szülei elvesztését, és milyen jókor jött neki az új munka lehetőség az F.B.I-nál, Camille elárulta, hogy ő is szeretne, már gyereket,de nem tudja, hogyan vészelhetné át a sírós-fogfájós éjszakákat a picivel. Végül Boothra került a sor, izgatottan várták, vajon mivel fog előrukkolni. Az ügynök tétovázott kicsit, de végül belekezdett:

-         Mind tudjátok, nem volt egyszerű gyerekkorom nekem sem, úgy mint Bonesnak. Az én történetem – titkom ott kezdődik, hogy apám alkoholista volt, folyton bántotta anyánkat és gyakran minket is. Gyerekkén azt hittem ez normális dolog, még végül rájöttem, hogy nem ez az igazi család, ami nálunk volt. Zülleni kezdtem, balhékba keveredtem nem foglalkoztam azzal, hogy mik lehetnek ennek a következményei, végül, egyik este az akkori bandával, kint lófráltunk az utcán 17 vagy 18lehettem, de nem is ez a lényeg. – itt teljesen elkomolyodott a férfi arca. – Egyik sötét kis zsákutcában randalíroztunk, végül egy pár jóval idősebb pasas jött oda hozzánk, majd elkapták a legjobb barátom Danny-t, egy pisztolyt szegezett a fejéhez a pasas. Megijedtünk azt mondták jó buli lesz, ha nem pattogunk, de nem bírtuk tovább nézni, neki rontottunk a bandával a többi pasasnak, aki fegyvert fogott Dannyre elkezdett rohanni ki az utcából én és a többiek utána futottunk, majd egy elhagyatott épületbe rohant, ott elkaptuk, verekedni kezdtünk, végül már nem is tudom, hogy de az ablakhoz keveredtünk, megütöttem… - itt hirtelen elhallgatott az ügynök – megütöttem, majd kizuhant az ablakon. Mire leértünk, már alig lélegzett, majd meghalt. Átkutattuk és egy gyűrött képet találtunk a zsebében, amin egy fiatal nő és egy kisgyerek volt. Addigra megjelentek a zsaruk is, valaki bejelentette, hogy zűr van a közeli utcában, rohanni kezdtem haza felé, de végül nem oda jutottam, hanem nagyapám házához. Ott ültem a lépcsőn… folyton a férfi arcát láttam, ahogy minden egyes levegővételnél küzdött az életéért. Nagyapám észrevett behívott, nem kérdezte, mert látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem is ez a lényeg, akkor annyira padlóra kerültem, hogy majdnem megöltem magam, megtaláltam az öreg gyógyszereit bevettem az összeset egy üveg whiskyvel. Az volt a szerencsém, hogy nagyapám rögtön észrevette, mit tettem és kórházba vitt. – nagyjából ennyi lenne a titkom, eddig, csak nagyapám tudott róla és most már ti. – Booth észrevette a döbbenetet barátai arcán, úgy érezte inkább félbe hagyja ezt a beszélgetést és elindult szobájába.

Többiek pár másodpercig még döbbenten ültek, végül Brennan szólt, hogy inkább utána megy, ha nem gond, ezzel egyetértett mindenki, így elindultak, hogy kipihenhessék magukat. Temperance óvatosan nyitotta ki az ajtót, majd látta, hogy társa az ágyon ült, s közben az ablakon nézett ki. Látszott rajta, hogy feldúlták az akkori emlékek megint, bár a férfi, maga sem értette, hogy miért mondta el egészen eddig őrzött titkát.

-         Jól vagy? – kérdezte csendesen Brennan, miközben leült a férfi mellé, majd együtt érzően hátára tette a kezét, s lágyan simogatni kezdte.

-         Megvagyok, csak kicsit felkavart megint ez a dolog. – válaszolt szemét lesütve Seeley.

-         Nem lehetett egyszerű feldolgozni, de szerencsére ott volt nagypapád, aki szeretett téged és az öcsédet is Jaredet és végül jó útra terelt téged. Nekem sajnos nem adatott meg ez a lehetőség, hogy ilyen jó példa legyen előttem. – próbálva vigaszt nyújtani szerelmének.

-         Hát igen, egyikünknek sem volt egyszerű gyerekkora, lényeg, hogy túljutottunk rajta. – mosolyodott el Booth, majd megfogta Tempi kezét. – Azért egy pozitív dolog van még az életemben Parkeren kívül, és az te vagy, senkiben nem bízom ennyire, mint benned, örülök, hogy mi itt vagyunk egymásnak.

-         Én is! - tette hozzá Bones. Ha már ennyi megpróbáltatással kellet szembe néznünk gyerekként, ez a minimum, hogy ilyen „kárpótlás” jár nekem és neked. Tényleg nekem sincs, más Russon kívül, akit ennyire közel engedtem magamhoz, mint te vagy rábíznám az életemet is. – mondta halvány mosollyal arcán Brennan.

Booth nem mondott semmit, csak megölelte a nőt. Lassan ők is elkészültek a lefekvéshez, elfáradtak a nap során, még, ha nem is dolgoztak olyan sokat, mint máskor. Az éjszaka még tudatalattijuk is azt akarta, hogy egymás karjaiba kerüljenek. Így az éjszaka sötétjébe burkolózva Temperance, Booth mellkasán folytatta tovább álmát, míg a férfi szorosan átölelte, nehogy elveszítse egy percre is…...