Keserédes Boldogság Part 5.

Keserédes Boldogság Part 5.

Angela és a többiek döbbenten figyelték a váratlan fejleményt. Nem hittek a szemüknek, aznap este mindannyian másféle „meglepetésre” számítottak. Azonban a váratlan fordulatok egymást követték, amint hátat fordítottak Seeley kullogott a bárpulthoz, majd miután kikérte a két whisky-t társai felé fordult, hogy váltsanak pár szót, bár tudta jól, az előzőek után kap hideget – meleget is.

-         Veled meg mi van? – kérdezte fennhangon Hodgins.

-         Semmi közöd. – vágta rá Booth.

-         Szerintem, igen is van. – szólt  közbe Angela. – Mi a fene van veled?

-         Ne érdekeljen se téged, se senkit. – mondta dühösen a férfi.

-         Igen is van közöm. –Angela nem akarta annyiban hagyni a veszekedést. – Nem veszed észre, hogy ezzel Brennan bántottad meg a legjobban. Úgy teszel, mintha érdekelne téged, most meg mással csókolózol. Eldönthetnéd mit akarsz.  

-         Tudod, nem vagyok gyerek akit ki kell oktatni vili?! Nah én inkább léptem. – majd kiviharzott a bárból. Angela úgy érezte, hogy muszáj közbe avatkoznia, hisz a barátnőjéről van szó, aki, ha nem is ad hangot bánatának, neki meg kell tennie, ezért az ügynök után szaladt.

-         Booth, megállnál még egy percre?! El gondolkodhatnál azon, hogy tényleg egy olyan nő kell neked, aki kihasználna, csak a bank kártyád érdekelné, vagy egy olyannal lennél, aki azért szeret aki vagy, nem azért, mert az F.B.I-nál hősnek vagy kikiáltva, meg valami szexikonnak. Brennan törődött veled, mikor majdnem meghaltál, annak ellenére, hogy őt fenyegették meg, rabolták el kétszer is. Ne mondd, hogy ez neked semmiség… - fejezte be mondandóját, majd kérdően a férfira nézett.

-         Mit mondjak neki? – kérdezett vissza Booth. –  Nem kicsit vagyok összezavarodva.   

-         Ha elmondanád mi történt, tudnék segíteni. – mondta már nyugodtabb hangvételben Ange.

-         Natali, egyike az ex barátnőimnek, futó kaland volt. Most, hogy újra találkoztunk, nem gondoltam semmi komolyra vele kapcsolatban. Azt hittem, rövid ideig beszélgetünk és ennyi, de ő rám vetette magát. –majd sóhajtott. Tudom hibás vagyok, vissza kellett volna utasítanom, vagy finoman ellöknöm, de annyira meglepődtem. Kérlek, ne haragudj az előbbi beszólásaimért, kínosnak tartottam a helyzetet. – sajnálkozott Booth.

-         Nagyjából értem a szitut, tényleg hibás vagy, de ha Tempivel tisztázni akarod, nem lesz ennyire könnyű a helyzeted. Amúgy emlékszel valamire, mielőtt volt a szívinkfartusod? – faggatózott a nő.

-         Igen, emlékszem, fülembe súgta, hogy szeret. Én beszélni is … -  nem tudta már befejezni beszélgetésüket, mivel akkor jelent meg Natali, majd sétálni hívta a férfit, aki rövid gondolkodás után igent mondott. Mielőtt távozta volna, Angela még egy mondatot vágott az ügynök fejéhez.

-         Remélem tudod, mit teszel!

Valahogy még sem tudta az ügynök, hogy tett, másnap reggel álmatlanul ébredt fel Natali ágyában. Nem hitt a szemének, hogy képes volt megtenni ezt Bonesal, mikor szereti, mégis megbántotta a lány tudta nélkül. „Most mit tegyek?” suhant át a gondolat a fejében, majd nadrágja után nyúlt, hogy felöltözzön, ekkor felébredt a mellett fekvő nő:

-         Te meg hova sietsz? Ennyire rossz lettem volna? – mondta gúnyos mosollyal arcán.  

-         Ne haragudj, de részemről, ez nagy hiba volt, nem lett volna szabad, hogy megtörténjen a múlt éjszaka. – válaszolt feszülten az ügynök.

-         Vegyem úgy, hogy az a tudós ribi elsőséget élvez nálad?

-         Vedd tudomásul, hogy nem akartam tőled, soha semmi komolyat, mivel megbeszéltük, hogy nem bonyolítjuk a dolgokat. A tegnap este megtörtént, de ne csinálj belőle botrányt vili? – majd elviharzott a nő lakásából.

Egész úton a történtek jártak a fejében, hogy lehetett ekkora balek, visszaélt Brennan érzéseivel, mikor ő nyitott felé. „Most mit mondjak neki? Egyáltalán, elmondjam neki a tegnap éjjelt? Lehet meg sem fog hallgatni, azonnal elzavar. Mi lenne, ha érvekkel támasztanám alá a mondandóm? Nem tudom, sosem voltam még ilyen tétlen.” – gondolkodott a férfi, miközben lakása felé tartott. Siettet, mihamarabb be akart érni a Jeffersonba, hogy megpróbáljon beszélni társával.

Amint hazaért, siettet a zuhany alá, kimondottan élvezte, hogy egyedül lehet és most a gondolatai sem rohamozták, meg mint az úton. Élvezte, hogy a víz cseppek újra rajzolják a tetoválását a csuklóin, amit azelőtt készítetett, mielőtt mesterlövésznek állt volna. Felemelte bal kezét, amin a két jel volt „végzet és sors”.   Tetoválásáról eszébe jutott Temperance „mi van velem? Ha Bones a végzetem, csak vele lehetek boldog, ezt is alá támasztja, hogy akármerre is tévedünk a sors újból összehoz minket!”  Bár Booth teljesen megbánta, a múlt éjszakát Natalival, de még mindig nem tudta, hogy mondja el neki szereti, hogy Natali, csak tévedés volt részéről. Azzal be is fejezte a zuhanyzást, gyorsan felöltözött és a Jefferson felé hajtott. Amint megérkezett, Brennan irodája felé rohant. Viszont, nagy döbbenet érte az ajtóba érve, amin Camille jött ki:

-         Áh Seeley, te mit keresel itt? – kérdezte közömbös arccal.

-         Bones hol van? – kérdzett vissza aggodalmasan a férfi.

-         Pár nap szabadságot kért, így a héten már nem dolgozik. – válaszolt Cam.

-         Ez nem vall rá, mindene a munkája, néha könyörögni kell neki, hogy pihenjen. – dühöngött Booth.

-         Ezen miért csodálkozol? Tegnap este, bőven adtál rá neki okot, hogy most ne is akarjon látni! Ki tudja mit csináltál utána a lánnyal, bár ahogy ismerlek, sejtem mit csináltatok.

-         Nincs miért, tiltakoznom, jól ismersz. Lehet hülyének fogok tűni, de magam sem tudom miért csináltam ezt az egészet. Ezért akarok most beszélni vele, hogy valamennyire tudjam tisztázni vele a helyzetet. Kérnék egy szívességet, felhívnád, hogy találkozni szeretnél vele a Royalba? Ha én hívnám, nem biztos, hogy eljönne.