2011. június 5., vasárnap

Keserédes Boldogság

Keserédes Boldogság Part 3.

-         Valamelyikük érintkezett a beteggel? – kérdezte az orvos.
-         Én voltam vele, mikor rosszul lett. De az irodában, Angela, és Hodgins is ott voltak – válaszolt Temeparnce.
-         Akkor maguk velem jönnek vérvételre és kivizsgálásokra, hogy nem –e lélegezték be a vírust, és, ha az ellenszer megérkezik a Califroniai orvos tudományi egyetemről, akkor megkapják.
-         De hát, több kilométerre van tőlünk, Boothnak nem lehet annyi ideje. Siettessék meg őket. –kiabált a nő.
-         Már két mentőhelikoptert is küldtünk, de a közelgő nagy vihar miatt nem tudnak elindulni, csak holnap. – hangzott a válasz. Majd elvitték őket a kivizsgálásra.
Az elkülönítő előtt Camlie és Sweeats várakoztak, de hiába semmi biztosat nem tudtak nekik mondani. Észrevették, amint barátjuk magához tér és az üveghez sétált, látták, hogy nincs valami jól léptei gyengének tűntek, de ő mégis olyan életerősnek láttatta magát, mintha nem lenne beteg.
-         Miért kellenek az ultra ibolya fények? – kérdezte Sweeats.
-         A fények megakadályozzák a vírus terjedését a levegőben, illetve elősegíti azoknak a pusztulását. – válaszolt Camile egy könnycseppel a szemében.
Tudta jól, hogy ez nem lesz egyszerű a férfinak, főleg úgy nem, hogy az ellenszer talán csak holnapra érkezik meg.  Annak idején, mikor ez a járvány pusztított sok áldozatot követelt, hosszú lejáratú, maradandó károsodást is okozható vírussal álltak szembe.
-         Ugye azt  a dobozt Dr. Brennanek szánták? – törte meg újra a csendet Sweets. – Booth ügynök tudhatta, hogy valami káros dolog lehet benne ezért nem engedte társának kinyitni igaz?
-         Igen, Booth bármit megtenne azért, hogy Brennanek ne essen bántódása.
Beszélgetésüket az F.B.I egyik munkatársa szakította félbe, mikor egy újabb aktát adott át Camilnek, Jared boncolását illetően. Saroyan döbbenten olvasta végig a dokumentumot, ami azonnal kiült az arcára.
-         Van valami fejlemény az ügyben? – kérdezte Sweets.
-         Igen van, nem is kicsi. Kiderült, hogy az előző eredményeket meghamisították. Nem Booth fegyvere ölte meg Jaredet, a maffia vezér Korsé volt a töltény. Az is kiderült, hogy Tim, aki a boncolást végezte Leto beépített embere volt.
Ekkor, megérkeztek a többiek is, a vérvételről és a kivizsgálásokról. Kicsit fájlaltál karjukat, mivel tűpárnának nézték őket, annyira siettek a vizsgálatok elvégzésével. Persze ők is észrevették, hogy valami nincs rendben ezért feszülten figyelték főnöküket.
-         Most kaptuk meg az új vizsgálat eredményét, kiderült, hogy Tim megváltoztatta az eredményt, hogy Boothre terelje a gyanut.
-         Ahogy mondod, mindjárt jobban összeállt a kép. Tim tégla volt, így könnyen tudott jelenteni rólunk a maffiának. – fejtette meg Angela a történteket.
-         Így már is érthetőbb, szét akartak minket választani, mivel rájöttek, hogy ketten együtt össze tudunk dolgozni. Ha bomlik az egységünk, akkor engem könnyebben megtudnak szerezni. – zárta le csendesen Brennan. – Talán még is folytatnunk kellene a nyomozást, hogy elkapjuk azokat a szemeteket, akik ezt tették velünk.
-         Egyetértek, előre intézkedtem, mivel én sem akartam ilyen könnyen lezárni ezt az ügyet. Felhívtam egy – két profi magán nyomozó ismerősöm, hogy segítsenek előrébb jutni és a jelenlegi akták másolatát is átküldtem, mihelyst lesz, valami szólni fognak. – válaszolt Cam.
-         Nekem máris van egy ötletem. Mivel a maffiózók rám pályáznak, el kellene velük hitetni a médián keresztül, hogy én kaptam el a vírust és ellenszer hiányában meghalhatok, és Booth is megfertőződött. Így azt hiszik, mindkettőnket kivontak az útjukból. – mondta izgatottan Brennan.
-         Ez remek ötlet, máris hívom a médiában dolgozó ismerőseimet. – csatlakozott Sweets, mivel elég sok interjút adott már a tévéseknek, ennyi szívességet adhatnak neki is.
Eközben megint megjelent az F.B.I mentő orvosa, majd megkérték, hadd maradjanak éjszakára a másik elkülönítőben, mivel nem akarják magára hagyni barátjukat. Az orvos beleegyezett, majd odaadta nekik a szobához tartozó belépőkártyát, hogy szabadon tudjanak mozogni. Megbeszélték, hogy váltásban fognak aludni, hogy tudják milyen állapotban van az ügynökük. Bones már több órája ült a foteljában, amit az ügynök ágyának irányába állított be. Elvolt foglalva gondolataival, így nem hallotta, hogy Angela, már harmadjára szól neki, hogy menjen pihenje ki magát, kicsit összerezzent mikor barátnője megérintette a vállát.
-         Édesem, jobb lenne, ha elmennél aludni. Majd én figyelek Boothra!
-         Nem, még, ha így is de vigyázok rá. – mondta könnyes szemmel, mert látta, hogy a férfi állapota egyre jobban romlott, az ellenszer hiánya miatt.
-         Jó, de akkor itt maradok veled. – jelentette ki barátnője.
-         Pár nappal ezelőtt, minden olyan békés volt, ment minden a maga kerékvágásában, most viszont azt sem tudom, hogy a társam megéli-e a holnapot. Olyan borzasztó. – már nem tudta visszatartani felszínre törő könnyeit.
-         Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz, Booth fel fog épülni, újra együtt lehettek és boldogok. – próbálva támogatni Brent.
-         Ki tudja mit jelent az, hogy boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan mellé képzelek. Hanem a meztelen terrort... A magányosok előtt álarcban jelenik meg. A legszerencsétlenebbek, mint én azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben kutatják... vagy illúziókban. – válaszolt feldúltan a lány.
-         Ez, nem így van édesem, egyáltalán nem. Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak akik azt hiszik megtalálják ha barátra lelnek. Vannak akik azt remélik megtalálják ha legyőzik a versenytársakat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek hogy mindvégig ott volt az orruk előtt. A te boldogságod Booth, és ezt nagyon jól tudod. Ha valakit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs.  –mondta Angela.
-         Előtted nincsenek titkaim. –talán az előző két napban most mosolyodott el először. – Nagyon szeretem őt, de már rég nem úgy, mint egy sima barátot, ez most több annál, amit érzek, csak nem tudom, hogy mondjam el neki. – mondta pironkodva.
-         Tudod szívem, Booth mindenki számára egy nagy rejtély, senki sem tudta megfejteni őt, milyen is igazából, még „nagy” pszichológusunk Sweets sem. De neked sikerült. Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk. A ti kapcsolatotok épp ezért különleges, neked hagyta magát „megszelídíteni”, pedig ám én nagy „lélek” szakértő vagyok, őt mégsem sikerül betörnöm. –mondta mosolyogva.
Ekkor, odalépett hozzájuk az éjjeli doktornő Jessica.
-         Ha gondolják valamelyikük be mehet a beteghez védő ruhában, sokat jelenthet ez a mostani állapotában.
-         Akkor én bemennék, ha nem baj. – mondta csendesen Temperance. – Pestis melyik mutációját kapta el? – kérdezett vissza.
-         Sajnos a tüdő pestist. Mivel a vírus bekerült a véráramba ezáltal könnyen eljut a tüdőhöz, ami köhögést, fulladást okoz magas lázzal. Illetve kék- fekete köpetet köhög fel, ami nagyon fájdalmas tud lenni. – szemét lesütve válaszolt Jessica.
A rövid felvilágosítás után, Brennan védőruhában és maszkban bement a férfihoz, lassan és halkan lépdelt z ágyhoz, nehogy felébressze, de mind hiába az ügynök megérezte jelenlétét és jellegzetes illatát.
- Bones, te vagy az? – majd erőtlenül a nőre nézett.
- Én vagyok. – majd megsimogatta a férfi kezét.
- El kell innen mennem, nem kaptam el Korst és Letot, nem hagyhatom, hogy bántsanak.
   – mondta köhögve.
- Ne aggódj ezen, Camille, már intézkedett ez ügyben, gyógyulj meg mihamarabb, utána
   kereshetünk, valami izgalmas ügyet magunknak. –próbálva jobb kedvre deríteni társát.
-         Nagyon fázom. –mondta remegő hangon Booth. Brennan kezét a férfi homlokára tette, ami szinte lángolt a láztól, annak ellenére, hogy több dózisban kapta a lázcsillapítókat, de ellenszer hiányában, más nem nagyon segíthet változtatni az állapotán.
Bones érezte, hogy társa kezének szorítása folyamatosan elgyengül, majd az ágyára zuhan a keze. Ekkor meghallotta a gépek folyamatos sípolását, vészjelzését. Rögtön az EKG készülék kijelzőjére tekintett és észrevette, hogy a Booth szíve megállt. Azonnal megnyomta a doktornő hívógombját, aki négy doktor kíséretében rohant be az elkülönítőbe, hogy megpróbálják újraéleszteni a férfit. Brennan zokogni kezdett, tétlennek érezte magát, nem tudta mit tegyen, ezért odahajolt, majd az ügynökhöz és fülébe súgta „ nem hagyj itt, tudnod kell, még nem mondhattam el neked, hogy Szeretlek!” – majd Jessica kiküldte Angelákhoz a nőt….

  
 Folytatása Következik...
Ui: A rész végére ezt a zenei videót gondoltam :)



3 megjegyzés:

  1. Imádtam ez a fejezetet is. Igazán jóra sikerült. De a vége eléggé meg ijesztett. Remélem nem lesz semmi baja Booth-nak és újra élesztik. Kíváncsian várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nem lesz szükség újra élesztésre, Bones szavai hozzák majd vissza! De nem biztos, azért reménykedem! :) Várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
  3. mivel csak most bukkantam az oldaladra egyszerre jutott minden és meg kell mondanom nagyon jók voltak mind egy szálig
    izgulok, remélem Booth időben megkapja az ellenszert és meggyógyul
    muszáj neki

    VálaszTörlés