Élve vagy halva /Tudnálak ölelni még

Élve vagy halva /Tudnálak ölelni még

Helyszín főiskola:

„Eddig is tudtam, hogy nagyon magabiztos tud lenni a munkája minden területén s vele szembe kerülő akadályokat is legyőzi. De, hogy egy előadónyi hallgatót is milyen jól tud irányítani és meggyőzni őket, hogyan válhatnak olyan F.B.I ügynökké, mint ő?!  Mindig meg tud lepni, valamivel, talán ezért is kedvelem, annyira, bár mégis tisztában kellene lennem az iránta levő érzéseimmel. Munkánk miatt úgy sem lehetne köztünk több barátságnál, vagy mégis?!”

– Temperance, csak figyelte társát, a lelkes diákok közt elvegyülve. Érezte, sikerül levetnie az az áthatolhatatlan falat, amit maga köré épített, nehogy valaki, meg tudná alázni vagy támadni, érezte Boothnak sikerül közel 7 év alatt más szemmel látatni a világot. Ekkor érezte a férfi kezét a vállán:

-         Mehetünk Bones. Csak nem voltam ennyire unalmas, hogy máshol jártak a gondolataid? – kérdezte huncut mosollyal arcán.

-         Nem, dehogy is épp az lepett meg, hogy sikerült egy újabb oldaladat is megismernem. – válaszolta a nő, majd elindultak, a teremből.

Mélán, sétáltak egymás mellett, közben elgondolkodva saját főiskolai éveikről, ekkor mindkettejük arcát mosoly lepte el. Persze a különleges ügynök, már akkor is népszerű volt a lányok körében, de anno egy – két  éjszakánál nem tartottak tovább kapcsolatai, mivel, mindig is az „igazira vágyott”. Bár nem tagadta, hogy kellettek neki azok a kalandok, hogy végül rájöjjön mi is kell neki valójában.

Temperance is népszerűségnek örvendett az egyetemen, amit nem csak külsejének, hanem eszének köszönhetett, többek közt ezért is kedvelte meg annyira antropológia tanára. Mivel, csalódást okozott neki akkor, a férfi, így ő is az egy éjszakás kapcsolatokba menekült, nem akarta újból átélni az a szívfacsaró érzést, mikor valaki ott hagyja.

Ekkor egy fiatal lány lépett eléjük:

-         Nagyon tetszett a bűn üldözésről szóló előadása! Reméljük, többször jön, majd el hozzánk a gyakorlati órára is. – majd megsimította a férfi karját, sokat sejtetően szemébe nézett és tovább ment.

-         Látom nagyon kedvel téged a végzős lány. – mondta mosolyogva Bones.

-         Jah Jenna?! Bár inkább elfelejtene! – monda idegesebben a férfi.

-         Miért? Mi baj vele? Aranyosnak tűnt és eléggé csinos. – próbálva kideríteni, azokot amiért ingerülté vált a férfi.

-         Az eső előadásomon találkoztunk, akkor még nem dolgoztam veled. Lényeg, hogy előadás után elhívott kávézni beszélgettünk, tetszett, hogy nem csak csinos volt, hanem okos is. Ahogy többször jöttem órákat tartani, utána mindig találkoztunk, végül egy vizsgazáró buli után lefeküdtem vele… - majd sóhajtott. – azután azt hitte, hogy a tulajdona lettem, az a kedves – aranyos lány már rég eltűnt a képből, megmutatta milyen is valójában. Folyton féltékenykedett mindenkire, hívogatott a munkahelyemen és még sorolhatnám, majd két hét után be telt a pohár és elküldtem, hiába, hogy nem jártunk, csak úgy értette meg „elvileg”, hogy vége, hogy szakítottam vele. Később minden megszűnt, néha köszön órák után, de itt le is zártam.

Beszélgetés befejeztével vissza mentek az intézetbe, ahol már Hodgins és Wendell tovább keresték az áldozat halálának okát. Amint visszatértek a laborba Angela rögtön lecsapott barátnőjére:

-         Mesélj mi volt? – kérdezte csillogó szemekkel, annyira kíváncsi volt.

-         Semmi különös nem volt. Megnéztem, hogy milyen, amikor ő veszi át az okoska szerepet – próbálva viccelődni – és igen magabiztos volt, ott is, mint mindenben, amibe bele kezd. – válaszolta Brennan.

-         Ebből is látszik, hogy hidegen hagyott az amit mondott, inkább figyelted mint, mindig kicsit elábrándoztál arról mi lenne ha… - kacérkodott Angela.

-         Állj Ange, itt fejezzük is be, nem lesz köztünk semmi, nem adnám fel a jó baráti kapcsolatunkat egy talánért. Nem hinném, hogy ő is úgy érez irántam, mint én.

-         Na itt árultad el magad, szereted őt, és ő is szeret téged, látom rajtatok. Főleg mikor egy légtérbe kerültök, csak úgy szikrázik minden körülöttetek. Nem kellene attól félned, hogy nem szeret viszont, Booth sosem okozna neked csalódást ismered már annyira. Itt már csak egy fő probléma van féltek lépni, visszatart titeket az, hogy „mi van, ha a másik nem szeret?”. Ne tagadd barátnőm vagy, ismerlek. – mondta mosolyogva Angela.

-         Na jó visszatérünk még erre a témára nálam, de most megyek Boothhoz, előbb hozzá mentem volna, mielőtt elcsíptél.

-         Elkísérlek úgy is kérdezni akarok valamit Seeleytől.

Amint beléptek az irodájába meglepődtek, a férfi ott állt ledermedve az asztalával szemben egy nyitott dobozt bámulva. Szinte levegőt is alig mert venne, farkas szemet nézve a dobozban levő valamivel, ami sziszegő hangot ad ki. Temperance kicsit közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye doboz tartalmát:

-         Ez egy egyiptomi áspis, az egyike azon kígyóknak, akinek a mérge lassú szenvedés teli halált okoz, ha nem kap negyed órán belül ellen szert. – látta, hogy ettől az ügynök még feszültebb lett. – Ne mozdulj. – mondta halkabban Bones. – Angela ideadnád az akasztóról, Booth zakóját? – amint megkapta a ruhadarabot azonnal rádobta a doboz tetejére, majd gyorsan lezárták, hogy nehogy megszökjön az állat.

-         Ki küldte ez? – kérdezte aggódva Angela.

-         Nem tudom, fogalmam sincs. – válaszolt kicsit nyugodtabban a férfi.

-         Bárki is küldte neked a csomagot, kétségtelen volt a dolgában. Még a méreg foga sem volt kihúzva, biztosra akart menni. De mégis ki küldene neked? Egyáltalán, miért a munka helyedre küldték?

-         Nem tudom Bones, tényleg még ötletem sincs. Tuti nem a mikulás küldte a tegnap legurított whiskyért. Angela addig kiderítenéd, a csomagküldő szolgálat nevét, címét, feladóját illetve, nálunk a posta küldő szolgálatnál ki hozta fel a csomagot?

-         Természetesen, amint jutok valamire azonnal hívlak. Megpróbálok sietni vele. – azzal el is indult, hogy elvégezze feladatát.

-         Jó, hogy jöttetek, állhattam volna még itt egy darabig, totál lefagytam mikor, kinyitottam a dobozt. Nem akartam hadonászni a telefon után. Szóval köszi. – hálálkodott az ügynök.

-         Jól tetted, hogy nem mozogtál, egyiptomi áspisnak nagyon jó reflexe van, egy apró mozdulat az áldozattól, jelen esetben tőled, és rögtön meg mar. A többit már hallottad, mi lesz, ha… - fejezted be a rövid ismertetést Temperance.

-         Legalább volt, már neked is alkalmad megmenteni az életem… - próbálva elviccelni a feszültséget….