Küzdj az álmodért Part3.

Küzdj az álmodért Part3.

-         Csak nincs valami baj Booth?

-         Áhh… semmi – visszatérve a valóságba, gondolataiból. – úgy érzem jó itt most, rég voltam már, szabin épp itt volt az ideje, egy kis kikapcsolódásnak, majd  a tüzifa gyűjtés után visszatértek táborhelyükhöz. A vacsora kellemesen telt jó hangulatban, főleg, hogy a témájuk, gyerekkoruk legcikisebb illetve legextrémebb helyzete volt. Mint mindig ez az ötlet is Angetől származott, amihez Cam és a többiek is izgatottan kapcsolódtak be. Beszélgetésük késő éjjelig húzódott, mikor már úgy érezték tényleg jó lenne pihenni, elköszöntek egymástól és sátruk felé indultak.

-         Bones, ha gondolod kinn maradok még átveszed a pizsid!

-         Oké, majd szólok, ha bejöhetsz!

-         De ha gondolod segíthetek valami lenge sexy pizsit keresni!

-         Na,de Booth, mi van veled? – kérdezett vissza a nő. Boothban ekkor tudatosult, mit is kérdezett. „Csak gratulálni tudok magamnak, mint egy gyerekes tini! Most mit képzelhet rólam!” – gondolataiból Bones hangja térítette vissza.

-         Most már bejöhetsz! – mikor belépett a sátorba leesett az álla.

-         Kicsit lejjebb adtam, amit a sexy alatt értettél, kicsit hűvösek erre az éjszakák! – Boneson egy fehér sztreccs nadrág volt zöld atléta trikóval.

„úristen…elképesztően jól néz ki – rohanták meg ismét gondolatai – ez a feszülős ruha remekül kiadja Bones remek vonalait, na és a trikóban de jól mutatnak a… Booth térj már észhez úgy se lehet köztünk semmi. Társak vagyunk, nem hiszem, hogy több lehetne  köztünk, mint munkatársi vagy baráti viszony” 

Bones érezte a férfi tekintetét a testén, ami tetőtől talpig végigjárja, úgy érezte ha most nem mond, valamit Boothnak könnyen észreveszi, hogy elpirul.

-         Melyik részén szeretnél, aludni a matracon?

-         Nekem, mind egy lényeg, hogy együtt alszunk! – vágta rá kaján mosollyal. Bones nem tudott semmit, mondani szinte azonnal elpirult, amit társa észre is vett, de úgy gondolta, jobb nem tovább feszíteni a húrt, nehogy elijessze magától „szerelmét”, így elég sok kétértelmű megjegyzést tett számára.

-         Tudod mit, nekem jó lesz a jobb oldal! – majd lefeküdtek a helyükre próbálva elaludni, de egyiküknek sem sikerült. „ te jó ég itt fekszem a férfi mellet, akire már régóta nem tudok barátként tekinteni, vajon tényleg igaz amit Ange mondott, vajon tényleg csak engem akar? Miért blokkolok le, hogy ha kétértelmű megjegyzést tesz felém? Miért pirulok el ha csak ránézek vagy ha csak hozzám szól? Tényleg ez lenne a szerelem, hogy minden nap rá gondolok, egésznap hallgatnám, kellemes hangját és ha tehetném el sem engedném! – ábrándozott Brennan, majd érezte, hogy Booth óvatosan simogatja a kezét.

-         Te sem tudsz aludni? – kérdezte halkan a nő, de nem húzta el a kezét.

-         Nem igazán, pedig már elég álmos vagyok, kicsit nyomja a hátam ez a matrac.

-         Ha gondolod, megmasszírozhatom a hátad, hátha eltudsz aludni?

-         Szép is lenne masszírozod a hátam én meg elalszok, akkor téged ki „kényeztetne”?

-         Nyugi megoldjuk, hogy mindketten jól járjunk. - mondta mosolyogva a nő. – nah mutasd a hátad. Ahogy elkezdte masszírozni a férfi hátát, érezte kidolgozz izmait, amitől egy kicsit megremeget, amin maga is meglepődött.

-         Köszi, most már jó lesz! – szólt Booth. – Holnap megígérem viszonzom ezt a kényeztetést.   

-         Úgy legyen! – mosolygott Bones. – majd újból lefeküdtek aludni, de most már mindkettőjüknek sikerül álomba zuhanni. 

Az éjszaka közepén Booth arra ébredt, hogy Bren reszket, ahogy fázott. „ Itt az ideje, hogy törlesszem a kényeztetést” –gondolta, majd óvatosan magához húzta szerelmét, átölelte, simogatni kezdte, hogy ne fázzon, majd visszaaludt. Reggel, egyre erősödő hangra ébredtek.

-         Bren, Bren felvagytok már? Lassan fél 10 mehetnénk a tóhoz, ébrezgette őket Ange.

-         Megyünk, csak még összeszedem a ruhám, addig készítenél légyszi kávét nekem és Boothnak?

-         Persze! Csak siessetek! – Brennan, ekkor vette észre, hogy Booth karjaiban kelt fel, rég érezte már magát ennyire kipihentnek. Ahogy megmozdult Booth is felébredt.

-         Oh Szia! Remélem nem volt gond, hogy így aludtál, éjjel fáztál, gondoltam felmelegítelek egy kicsit, de elaludtam!

-         Nem gond, rég aludtam ilyen jól! – vágta rá Brennan. –De most már mennyünk a többiek várnak ránk! – ezután egyenként átöltöztek és csatlakoztak a többiekhez.

Ange odaadta nekik a kávét. A késői reggeli után elindultak a tóhoz. Bones és Booth mentek elől, csendesen egymás mellet, közben folyton egymást nézték mosolyogva.    

-         Angela, magának, igaza volt, abban amit tegnap mondott! – mondta elégedetten Sweets.

-         És miben is…?  Sok mindent mondtam róluk tegnap.

-         Abban, hogy kiváló lehetőség őket megfigyelni a munkaterületükön kívül, meglepő, hogy mennyit változott, kettejük érzelmi világa. Csendesen, mosolyogva sétálnak egymás mellett, mint azelőtt soha és folyton egymás nézik. Végre, hagyják elszabadulni, mélyen elfojtott vágyaikat egymás iránt! Most már nem csak Booth van tudatában érzéseivel, hanem Dr. Brennan is lassan kezd rájönni, mit is érez.

-         Vow… ezt mind egy sétából szűrte le? Még is csak tud valamit! –csatlakozott a beszélgetésbe Hodgins.

-         Nézze több évig tanultam pszichológiát és számos kitüntetést is felmutathatok, minimum, hogy a köztük levő elég mély érzelmi kapcsolatot kiszúrom.

-         A mamája biztos büszke magára, de ne legyen ennyire felvágós! – mondta Cam.

Amint befejezték a beszélgetést megérkeztek a tóhoz, a látvány fantasztikus volt, főleg, hogy a napsugarai tükröződtek a víz felszínén, ami kicsit a szivárvány színeinek hatásában tetszelgett.  Kerestek maguknak egy helyet, ami közel volt a parthoz, de egyben árnyékos is volt, majd helyet foglaltak.

-         Ha nem bánjátok, elmegyek úszni. Valaki csatlakozik még?

-         Majd én. – mondta Hodgins.

-         Inkább mi később megyünk, még hideg a víz. – válaszolt a lányok nevében Cam. Booth és Hodgins  a tó felé vették az irányt, majd beúsztak a közepéig ott megálltak pihenni.

-         Lehet egy kérdésem?

-         Mondd, mi lenne az. – nézett kérdően Booth.

-         Mi van köztetek Brennanel?

-         Bocs, de ezt nem egy kancsival fogom megbeszélni.

-         Na ne háríts már, évek óta együtt dolgozunk és ez bőven belefér részemről egy beszélgetésbe.

-         Hát jó… Szeretem őt, bármit megtennék, hogy a magaménak tudhassam és nem csak egy éjszakára, hanem örökre… de amit most mondtam, arról egy szót se senkinek vili?

-         Nyugi haver, egy szót se szólok. De jó lenne, ha minél hamarabb beszélnétek erről, nem kéne ennyire húzni egymást.

-         Tudom, ha lesz rá alkalmam vagy egy megfelelő pillanat elmondom neki .- majd kiúsztak a partra.

Brennan épp, akkor nézett Boothra, mikor Hodginsal jöttek ki a vízből, nem tudta levenni tekintetét a férfi izmos testéről. Persze már volt alkalma látni meztelenül, de akkor nem tudta ennyire tüzetesen végig mérni. Ábrándozásából, Angela hangja rázta ki.

-         Édesem, Booth már harmadjára kérte tőle a törölközőjét, ha alaposan „felmérted” akkor talán odaadhatnád neki.

-         Persze, persze, de én nem őt néztem… - próbálva terelni a témát. Mindenki mosolyogva nézte őket, végül a csendet, Swees törte meg.

-         Mi lenne, ha fociznánk, lenne hely legalább az ebédnek!?

-         Én benne vagyok! -  válaszolt elégedetten Booth.

-         Máris gondoltam Booth ügynök, hogy maga benne lesz, az amerikai foci, azon sportok közé tartozik, ahol „kiélheti alfahím” szerepét.

-         Na jó ezt most fejezze be vili? Nem vagyunk terápián!

-         Ha befejeztétek a vitátokat akár neki is kezdhetnénk! – szakította félbe őket Cam.  Angela, Brennan és Hodgins ti lesztek az egyik csapat mi hárman pedig a másik. – majd beálltak a játékhoz, ahogy kell.

Már több órája játszottak, észre sem vették, hogy már rég elmúlt három óra is.

-         Nem kéne befejezni, kezdek éhes lenni!? – szól szünetet kérve Cam.

-         Ne maradjunk már döntetlenbe! Épp kezdek belejönni! – válaszolt Bones.

-         Jó legyen, még egy félórát várhat az ebéd! – Folytatták tovább a játékot, épp Bren kapta az egyik paszt, majd elindult, hogy pontot szerezzen a csapatnak, Booth megpróbálta kicselezni, de a cselezés vége az lett, hogy egymáson „landoltak”.

-         Booth, te aztán tudod, hogy kell levenni a lábukról a nőket! – mondta nevetve Hodgins.

-         Talán még is csak jobb lenne kiegyezni egy döntetlenben, mielőtt, összetöritek egymás! – fűzte hozzá Ange.

-         Igazatok van! – felsegítette társát, majd elindultak, hogy elfogyasszák késő ebédjüket. Nagyon jól érezték magukat a szabadban, sokat viccelődtek és még Sweets is megfeledkezett a folytonos megfigyeléséről és ellazult a többiekkel. Már későre járt, mikor elindultak táborhelyük felé. Útközben Sweets egyfolytában beszélt.

-         Köszönöm, hogy elhívtak kikapcsolódni magukkal! Rég éreztem ilyen jól magam!

-         Mi sem jöttünk volna, kedvenc pszichológusunk nélkül! – mondta Cam.

-         Így igaz, hiszen már a csapatunk oszlopos tagjává vált! – csatlakozott a beszélgetésbe Bren.

-         Meg hát jó a mamájának is egy kis szabit, adnia! – poénkodott Booth.

-         Tudatom önnel, hogy már rég elköltöztem otthonról!

-         Mióta is kb. 1-2 hónapja? – kérdezte Hodgins. Erre a kérdésre már nem tudott válaszolni, amin a többiek elkezdtek nevetni, de még Sweets is. Egy órás séta órás megérkeztek sátraikhoz, mivel elfáradtak, nem volt már kedvük vacsorázni, így elindultak aludni. Már, mindenki aludt, kivéve Bootht. Valahogy aznap éjjel nem jött álom a szemére, de ha fáradt is lett volna, akkor sem tudott volna elaludni, hisz folyton Brenen gondolkodott. Az egyik pillanatban arra lett figyelmes, hogy a nő odabujt mellé és átölelte. Hirtelen, Hodgins mondatai rohanták meg „nem kellene húzni egymást, mondd el neki minél hamarabb! – „Meg akarom csókolni, azt akarom, hogy… hmm már megint min jár az eszem, nem kéne ezután a jó nap után elszúrnom mindent, de itt sem tudok maradni, inkább visszamegyek a tóhoz” – gondolta a férfi. Óvatosan kibújt Brennan öleléséből, nehogy felébressze, majd elindult. De azt még ő sem sejtette, hogy valaki követni fogja.