Küzdj az álmodért Part7.

Küzdj az álmodért Part 7.

Másnap reggel, Seeley elmondta a többieknek, hogy az őrült rajongó megszökött a börtönből és több, mint valószínű őt és Temperancet fogja keresni. Ezrét jobb lenne, most félbeszakítani a szabadságukat, mivel ez a környék remek búvóhelyet biztosít az ilyen „beteg” embereknek, mint Pam. Ezzel a gondolattal, mindenki egyetértett, majd Booth elindult a parkőrhöz,szólni, hogy távoznak a campinből. El is indult autója felé, de akárhányszor próbálta beindítani, a jármű meg sem mozdult.

-         Cam a te kocsid jó? – érdeklődött a féri.

-         Pillanat, megnézem. – de a nőé sem indult.

Booth felnyitotta autóján a motorháztetőt, meglepve fogadta a tény, hogy valaki elvágta az ékszíjat. Probléma hasonló volt Camile kocsijában is. 

-         Van egy sejtésem, hogy ő volt az. Megtalált és talán most is figyel. – jelentette ki komoly arccal az ügynök.

-         Akkor most mit tegyünk? – kérdezte Hodgins.

-         Azt akarja, hogy maradjak ill. maradjunk. – válaszolt idegesen a férfi.

-         Nagy valószínűséggel már kész tervvel készült, hogy magát behálózza. Az ilyen emberek többnyire kiszámíthatatlanok, egyik pillanatba elhintetik a világgal, hogy ők a kedvesek a jók, a másik pillanatba, ha meg lettek sértve bármit elkövetne, hogy bosszút állhassanak. – összegezte Pam profilját az ifú pszichológus.

-         Először is muszáj ékszíjat szerezni a kocsikba, hogy eltudjunk menni, ami biztos, hogy csak holnapra fog megérkezni az alkatrész. Tehát ma éjjel még itt maradunk. A sátrakat rendezzétek be egy köralakba, mert ha éjjel netán körülöttünk ólálkodna, azt meghalljuk. Míg megteszitek amit kérek, addig én elsétálok a parkőrhöz, megrendeltetni a szíjakat. – jelentette ki Booth, majd elindult a kijelölt úton, de egy kéz hirtelen elkapta karját és visszahúzta.

-         Ne mennyek veled? – kérdezte aggódva Bren.

-         Most ne kérlek, szeretném kisszellőztetni a fejem, hogy átlássam a dolgokat. – marsztalva ezzel is a többiekkel szerelmét.

-         Vigyázz magadra, tudod milyen indulatos.

-         Megígérem, egy óra és újra együtt leszünk. – mosolyodott el a féri, majd elindult.

Útón az őr háza felé, folyton olyan gondolatok szállták meg, amiket a kiképzésen tanult, mit kell tenni  az ilyen váratlan helyzetekben. Félúton járt, mikor az egyik pillanatban hirtelen jött fáradtságot érzet, léptei egyre nehezebbek lett, homályosan látva maga körül mindent, majd térdre rogyott. Mikor felnézett Pam Nonnat látta maga előtt, mielőtt elájult volna….

A többiek, berendezték köralakba a sátrakat, ahogy Booth kérte miután készen lettek, leültek beszélgetni, majd a parkőr autójára lettek figyelmes, azt hitték vissza hozta a férfit táborhelyükre, de nem látták őt a járműben. Hodgins leintette az őrt, hogy megkérdezze tőle, találkozott-e az ügynökkel.

-  Ma még nem találkoztam a társukkal, most indultam el a szokásos terepszemlére, de az úton sem láttam. Csak nincs valami baj?

- Több, mint egy órája indult el magához, hogy ékszíjat rendeljen az autókba, mert valaki elvágta a miénket. – majd Hodgins tőmondatokban elmondta, miért kellenek az alkatrészek és hogy miért lettek elvágva.

- Elvihetem önöket azon az úton, amelyen Booth ügynök elindult, hátha találnak valami nyomot. – ezután a többiek összepakoltak táskájukba pár fontos dolgot, ami segíthet a nyom keresésben….

 Közben Booth magához tért egy elhagyatott, romos faházban. Nem tudott megmozdulni még, ha akart volna is nem tudta megmozdítani a karját sem a lábát, mivel még kába volt és székhez is volt kötözve.

-         Üdvözlöm Booth ügynököm! – köszöntötte széles mosollyal arcán az eszement nő. – Muszáj voltam nyugtató lövedéket használni, hogy probléma nélkül elhozhassam a társaitól,de legfőképpen Dr.Brennantól. Így már gondtalanul együtt lehetünk és belátja majd, hogy nem az a gebe nő kell magának hanem én.

-         Sooha nem leszek magába szerelmes de…de Brennant sem bánthatja, amíg itt vagyok. –a nyugtató miatt nehezen tudott beszélni.

-         Ugyan már, nem volnék én annyira vérengző, mint ahogy az elején bemutatkoztam. Több féleképpen is meglehet szabadulni a nem kívánatos személyektől. Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye. – tört ki gúnyos nevetésbe mondata végén a nő.

Észrevette, hogy a férfi kezd rátalálni erejére, próbálkozva kiszabadulni, ezért egy újabb adagot szúrt a férfi nyakába…..majd magára hagyta a férfit.

Közel félórás autózás után sikerült nyomot találniuk az erdőben. A parkőr rádión beszólt a központba, erősítést kérni, hogy mihamarabb megtalálják az elveszett férfit.

-         Nézzétek! – térdelt a nyom fölé Bones.

-         A növények itt több helyen is el vannak törve is ki vannak taposva, ott pedig vonszolásra utaló jeleket lehet látni. – próbálva elemezni a hátra maradt nyomokat, majd könnyek gyűltek a szemébe, amit Angela észrevett.

-         Nyugodj meg édesem nem kell a legrosszabbra gondolni. Tudod, hogy Booth erős férfi és bármit képes elviselni, hogy újra láthasson. – nyugtatgatta barátnőjét.

Hodgins elindult a nyomokat követve, ami egy földútnál véget ért, ahol keréknyomokra lett figyelmes.

-         Ez az út hová vezet? – kérdezte a parkőrtől.

-         Ha jól emlékszem egy régi erdészházhoz, körülbelül másfél óra az út kocsival. – válaszolt az őr. – Kellene, egy előző kiadású térkép, mivel azon pontosan rajta van azaz út ami a házhoz vezet, de olyan, most nincs nálam. Vissza kellene mennem érte vagy a társammal Jamesel idehozatom.

-         Figyeljetek, megvárjuk amíg James ideér a térképpel, addig én szólok az F.B.I-nak a történtekről és kérek erősítést is, de addig itt kell maradnunk. Nem mehetünk oda felkészületlenül, nehogy valami baj történjen Boothal….

A férfi még mindig, homályosan látott és a feje is egyre jobban fájt, de nem akarta elhagyni magát. Minden percben próbált megszabadulni a kötelek szorításából. Nagy nehezen sikerült kiszabadulnia fogságából, mielőtt elindult volna megpróbálta felmérni a helyzetet és Pam kilétét. Miután meggyőződött arról, hogy senki sincs a házban, elvánszorgott az ablakig körülnézve, de kint sem látta a nőt. A nyugtató erős hatással volt még rá most is, ezért minden erejét összeszedte,majd elindult az göröngyös úton, ami a romos épülethez vezetett…..

Órákon át bolyongott az erődben, mígnem halvány fényeket vett észre ami egyre csak közeledett felé és nem akart megállni. Pam volt az, épp akkor tért vissza autójával, ahogy meglátta, hogy a férfi megszökött, harag és bosszú vágy öntötte el, ezért a Selleyre irányította kocsiját. Booth maga elé emelte kezét próbálva védekezni, a nő elütötte autójával. Miután kitisztult a nő feje, rájött mit tett gyorsan az ügynökhöz sietet. Egész addig nem tudta, hogy él-e még a férfi, mígnem felnyögött fájdalmában, majd Pamre nézett.

-         Tudja , nagyon feldühített a szökésével, így nem hagyott más választást. Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs. – hosszas vonszolás után betette a sérült Booth autója hátsó ülésére és visszavitte az elhagyatott épületbe.

Látta, hogy nincs túl jó állapotban az ügynöke, akinek homloka erősen verejtékezik. Odament megnézni mi lehet a baja, majd miután megérintette a Seeley homlokát észrevette, hogy tűz forró volt a láztól. Úgy érezte ez kellő büntetés a férfi számára, ha már elakart őt hagyni, utat engedve újra bosszúvágyának. Ott ülve lassan rájött bármit is tehet, Seekey Booth nem lehet az övé. Újra és újra meg fog szökni mivel azt a ribancot szereti. Így ha már nem lehet az enyém, akkor senkié sem lesz, holnap közli is Brennanel a tervét… majd leszállt az éj.