Küzdj az álmodért Part 6.

Küzdj az álmodért Part6.

Amilyen hamar jött a nyári zápor olyan gyorsan el is ment. Bár ebből a változásból már, csak a nap sugaraira lett figyelmes a szerelmes pár. Minden olyan tökéletes volt, mintha, csak velük történhetett meg az a csoda, amit az elmúlt órában átélhettek. Booth egyfolytában mosolygott, ami Tempinek rögtön feltűnt.

-         Miért érzem úgy, hogy ezt a mosolyt most egy hurrikán sem tudná elsöpörni?

-         Szerinted???... Az öledben fekszem,  közben nézem a felleget, bámulom a felhőket a mozdulatlan kék eget. Most minden olyan tökéletes, nem számít a gond a bú, most semmi nem olyan lényeges. – majd megcsókolta szerelmét.

-         Nem szeretnék ünneprontó lenni, de lassan vissza kellene mennünk, mielőtt beesteledik, nehogy Angeláék kiküldjék a parkőröket ránk!

-         Szerintem is, de mielőtt elindulunk, ígérj meg valamit!

-         Még is mit szeretnél? J

-         Több ilyen csodás napunk legyen, de együtt és nem külön. Már végképp nem tudnám elviselni, ha nem lennél velem.

-         Valami hasonlót szerettem volna én is kérni. – majd elindultak vissza barátaikhoz.

Miután megérkeztek ezernyi kérdés fogadta őket.

-          Jól vagytok? – kérdezte aggódást színlelve Ange.

-         Persze, mi bajom eshetne egy jól képzett F.B.I ügynökkel az oldalamon. – válaszolt Brennan.

-         Meséljetek, mi JÓ történt veletek? – gondolkodás nélkül rákérdezet Cam.

Booth mellette álló nőre nézet, ezzel is jelezve, hogy had mondja el ő a történetükből, amit szeretne.

-         Na jó, nem is tudom hol kezdjem… - kezdet bele Bones.

-         Mondjuk elejétől a végéig, hallani akarjuk. – csatlakozott Hodgins, Sweetsel az élen.

-         Mindenrészletre kíváncsiak vagyunk! – vágott közbe Angela.

-         Talán kezdhetném azzal is, hogy eleredt az eső, behúzódtunk a barlangba, bár szerintem ezek most felesleges tények, de a lényeg, ami titeket érdekelhet, hogy igen összejöttünk Boothal.

-         Nah végre, már épp itt volt az ideje. – tört ki örömmámorában Sweets.

-         Gratulálunk. – szólt Hodgins.

-         Pszt..pszt… ez még nem minden! Mi volt még? – kérdezősködött tovább Ange.

-         Szerintem ennyi információ bőven elég mára! – mosolyodott el Bones.

Ekkor, Booth telefonja csörgésére lett figyelmes, a kijelzőre tekintett, majd látta, hogy Caroline keresi, ezért félre vonult.

-         Igen, itt Seeley Booth, különleges ügynök.

-         Üdvözlöm! Nagyon sajnálom, hogy most zavarom, de muszáj volt, hogy felhívjam.

-         Mi történt? Csak nincs valami baj? – vágott közbe a férfi.

-         Sajnos baj van. Az F.B.I csak, akkor akart szólni miután visszatértek volna szabadságukról. De úgy éreztem, jobb lesz figyelmeztetnem önt, miss Pam Noonan a „rajongó”  megszökött a börtönből és magát fogja keresni.

-         Ez, hogy lehet?! Kérdezte dühösen az ügynök.

-         Kijátszotta az őrséget az álcázott kedvességével. Szóval nagyon figyeljen magára és különösen Dr.Brennanre. Tudja mennyire nem szereti. Még egyszer sajnálom, hogy elrontottam a kellemes időtöltésüket, de tudniuk kellet erről. – majd letette a telefont.

      -         Francba!- Booth ezután belerúgott, a mellette levő vizes flakonba.

-         Mi a baj Booth? – a férfi nem akarta elrontani szerelme kedvét, ezért hazudott.

-         Nem hoztunk pezsgőt, úgy gondoltam illene az alkalomhoz! – kényszer mosolyt vágott, leplezve dühét és idegességét.

A nap hátralevő részében a többiek próbálták „befejezni” az elmesélt történet végét, vajon, hogyan is zárulhatott a nagy szerelmi vallomás. A sok találgatás végül el álmosította a kis társaságot, ezért nyugovóra tértek. Már mindeni békésen aludt, csak Booth-t nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy az - az őrült újra szabadlábon van. Sokat forgolódott, de nem tudott elaludni így kiment, nehogy Bones észrevegye, hogy nem alszik. Kiment, majd leült a sátor mellet álló autó motorháztetejére, kezében egy konyakos üveggel, amit az autóban talált. Az egyik pillanatban megjelent Brennan.

- Mit csinálsz itt egyedül? Ugye nem iszol?

- Akartam, de nem tudtam rávenni magam.

- Jól tetted, hogy nem ittál, tudod jól, hogy az a gyengeség jele. Mégis miért nyúltál hozzá?

- Áhh… semmiség, csak aludni akartam, hátha elnyom.

- Booth, ezt te sem hiszed el, amit mondtál. Az alkohol nem fog segíteni elaludni. Tudom, hogy valami baj van látszik rajtad, már ismerlek annyira, hogy észrevegyem, ha valami nincs rendben. Booth vett egy nagy levegőt, majd belekezdett.

- Háát jó… felejteni akartam. Ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte vagy felejteni tud. Kijózanodva persze az ember rádöbben a tényre, felejteni nem megy olyan könnyen. Ma felhívott Caroline és közölte, hogy Pam Noonan megszökött a börtönből, nagy valószínűséggel engem fog keresni és ha látja, hogy együtt vagyunk bántani akar újból.

- Miért nem mondtad el rögtön? Már akkor láttam, hogy baj van.

- Nem akartam elrontani a Te és a többiek kedvét, olyan szép volt a tegnapi és főleg a mai nap.

- Nem szeretném, ha bujkálnunk kellene, de itt a táborhelyen nyílt a terep, a körülöttünk lévő erdőben  jól eltud rejtőzni. Jobb lenne, ha vissza mennénk a városba ott még is jobban boldogulnánk, a többiek is megértik, ha beszélünk velük holnap.

- Igazad van, jól látod a dolgokat, mint mindig – mosolyodott el. – Gyere mennyünk pihenni, holnap korán kell kelnünk….

Nem is sejtették, hogy már aznap éjjel rájuk talált az őrült rajongó. Az erdő sötétsége remek búvóhelyet biztosított a számára, ahonnan kiválóan tudta figyelni Bootht és Brennant.

- Egyik nap Seeley Booth úgy is az enyém leszem, bármi áron,de megszerezlek. Azt a gebét pedig, eltávolítom mellőled, túl sokat rontott már a kapcsolatunkon. Mi leszünk az álom pár, ha az a nő nem zavar be többé….. – ezek a „beteges” gondolatok szállták meg Pam Noonant, az előző jelenet láttán. Alig várja, hogy bosszút állhasson, amiért elvették tőle a férfit, akit az énekes Tomi halála után újra szerettet volna férjének.