Küzdj az álmodért Part5.

Küzdj az álmodért Part5.

A sátor előtt várakoztak a többiek, mikor megjelent a „szerelmespár”.

- Épp ideje volt, hogy előbújjatok! – mondta mosolyogva Camile. – Mi legyen a mai program?

- Nekem lenne egy ötletem! – vágott közbe Hodgins.

- Ha nem gond, mi most nem csatlakoznánk! – kacsinott Angre Booth.

- Miért lenne gond? Épp javasolni akartam, hogy nézzétek meg a forrásnál lévő barlangszerűséget. Elég, sötét ha netán kalandra vágytok. – mondta Angela. Ezt már Sweets sem tudta megállni mosolygás nélkül, majd pár perc „búcsúzás” után elköszöntek egymástól, majd elindultak útjukra. Útközben Booth és Bren némán sétáltak egymás mellet néha – néha váltottak pár szót, de semmi lényegesről nem esett szó. Közben az erdő másik felén:

- Vajon megtörténik a „csoda” amire várunk? – kérdezte Cam.

- Ha Booth megfogadta a tanácsom, akkor igen! – válaszolt Hodgins.

- Mi okosat javasoltál édesem?

- Mikor úszni voltunk, mondtam neki, hogy ne húzzák tovább egymást, mert ez neki se de Brennanek sem jó.

- Csak nem egy újabb pszichológust köszönthetünk benned is? – kérdezte viccelődve Camile.

- Tudják, magam is meglepődtem, hogy Booth ügynök mennyire elfolytja vágyait. Holott terepen és más nők társaságában igen is tudja irányítani a helyzetet és nagyon is szókimondó. De Dr.Brennan társaságában néha habozik, hogy mit tegyen vagy mit is mondjon, nehogy „lelepleződjön” mit érez. – fejezte rövid elemzését Sweets. Hirtelen eleredt az eső.

- Ohh… most mehetünk vissza! –sajnálkozott Hodgins.

- Van egy sejtésem, hogy te nem a túrát sajnálod, drágám!

- Mire gondolsz? – kérdezte kaján vigyorral.

- Például, hogy nem lesz újabb „darab” a rovar gyűjteményedben???

Közben Tempiék kénytelenek voltak behúzódni a barlangba, nehogy bőrig ázzanak.

-         Ahogy  látom jóó darabig itt leszünk! – törte meg a csendet Bones.

-         Az biztos. – Bootht hidegen hagyta a nyári zápor, egyfolytában egy kérdés járt a fejében „ hogy mondjam el neki mit érzek?”.

-         Kérdezhetek valamit, bár ha túl személyes akkor nem kell válaszolnod?

-         Persze. – zuhant vissza gondolataiból Booth.

-         Egyszer említetted, hogy, ha nem lett volna a nagyapád. Akkor gyerekkén megölöd magad. Ez apukád alkoholizmus miatt lett volna? – a férfi vett egy sóhajt, mielőtt belekezdett volna.

-         Meg kell hagyni ,nem volt egyszerű gyerekkorom. Miután kiderült,hogy apám alkoholista … Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök,
a szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök. Ha bántott az élet okkal tette, mert ami nem öl meg csak erősít. De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre,
csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre, elkezdtem zülleni. De, akkor jött nagyapám és kihúzott a „rosszból” ö nevelt fel engem és Jaredet már amennyire engedte.

-         Tudnod kell, hogy a nagyapád nagyon jól tette, hogy segített neked, nézd meg most mi lett belőled. Sikeres F.B.I ügynök, mesterlövész és egy büszke apa, akire a fia felnéz. – közben együtt érzően simogatta a férfi hátát.

-         Mielőtt bekerültél a Jeffersonba, nehezen boldogultam bent főleg, hogy a főnököm nő volt… minden női munkatárs lexikonjában nagy szex ikonná avattak. Azért hogy megszerezzenek, mi mindent bevetnek.Féltem, hogy nem azért ismerik el a munkám, mert jól teljesítettem, hanem mert ilyen vagyok. Igen régen csajoztam, gyűjtöttem a trófeákat,de akkora lenyugodtam és most már tudom, mi és ki kell nekem.

-         Csak nem szerelmes vagy?

-         De és nem is akár kibe. –mosolyodott el Booth, végre beszélgetésük közbe. Amit mondok az nem csak egy mese, nem csak egy álom. Egy történet, melynek, már a végét látom. Tudnod kell, hogy régóta Szeretlek és bármit megtennék érted. – Tempi hirtelen elpirult, majd belekezdett.

-         Én is szeretlek, bár eleinte kétségeim voltak, magamat illetően, hisz még új volt nekem ez az érzés, de az itt töltött pár nap 100%-osan bebizonyosodott, hogy nem tudok „szabadulni” ettől az érzéstől és nem is akarok.  Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, tegnap meg jó reggelt kívántam, édesen ott feküdtél mellettem. Sosem éreztem ennyire boldognak magam, mint most vagy tegnap – tegnap előtt. Történtek velem jó dolgok, de egyik sem ért fel ezzel az érzéssel.

Miután bevallották egymásnak érzéseiket percekig nézték egymást, elveszve egymás tekintetében, miközben folyamatosan közeledtek egymáshoz, végül Booth megcsókolhatta szerelmét. Booth csókja egyszerre volt vad és szenvedélyes, ami Tempit lenyűgözte. Majd szép lassan engedtek felszabaduló vágyaiknak és átadták magukat a pillanat hevének. Nem törődve a kint zuhogó esővel és az égen cikázó villámokkal. Ott akkor, abban a pillanatban csak ők léteztek, semmi és senki nem vehette el tőlük azt az érzést…….

Közben Hodginsék sátrában:

- Vajon Brennanék jól érzik magukat???

Folytatása következik!!!! J