2011. december 18., vasárnap

Hull a pelyhes… 5.


El sem bírom hinni, Bones belement, hogy együtt legyünk, meg kellene csókolnom, de vajon egy ilyen őszinte vallomás után nem hátrálna meg?! Nem bírok ellenállni neki, de mi ez a hangos csipogás? – Booth nehezen, de magához tért. – Oh ne ez megint, csak egy álom volt, nem hiszem el!” – bosszankodott magában az ügynök, idegesen pólója után nyúlt, majd beviharzott a fürdőszobába. Persze ebből a hirtelen kirohanásból Temperance semmit sem értett. Férfi gyorsan ledobálta magáról ruhadarabjait, majd beállt a zuhany alá, pár percig, mozdulatlanul állt, nem hitte el, hogy ez csupán megint a képzeletének szüleménye. Borzasztó dühös volt magára, hogy ennyire tétovázik, hogy nem mer lépni a boldogsága felé. Ekkor felemelte bal karját melyen két írásjel volt, egy darabig, csak nézte, hogy rajzolják újra a vízcseppek tetoválását, aminek jelentése: végzet – sors. Ezt még akkor varratta magára, mikor összekerült Bones-al. Hosszas gondolkodás közepette végül rájött, hogy Bones az ő végzete, bárhogy is próbál ellen állni a kísértésnek, hogy egyszer az övé lehessen. Még az általa emlegetett sors is, mindig úgy akarta, hogy ne szakadjanak el egymástól, számtalanszor hozta őket össze újra és újra, ami nem lehetett véletlen. Miután lezuhanyzott  ugyan olyan feszültnek érezte magát, mint mikor bejött. Megpróbált valami elfogadható arcot festeni, hogy Bones nehogy gyanút keltesen, hirtelen félre vonlulása. Amint kilépett a fürdőből, meglepő és egyben izgató látvány fogatta, Temperance épp, akkor akarta átvenni pizsamáját, így felső teste teljes egészében fedetlen volt. Brennan, gyorsan maga elé húzta korábban levetett felsőjét, hogy eltakarja magát:
-         Bocs, nem tudtam, hogy öltözöl. – nyögte ki zavartan Booth, miközben elfordult.
-         Nem gond, nem tudhattad. – válaszolt láng vörös arccal Brennan, zavarában újból pulóverét vette fel.
-         Mész még valahova? – kérdezte incselkedve a férfi.
-         Nem, miért? – kérdezett vissza döbbenten Brennan.
-         Azt hittem a pizsidbe akarsz bújni, de talán jobb is így. – vágta rá hirtelenjében Seeley, majd óvatosan megragadta a nő karját, majd csendre intve kivezette hálójukból.
Tempi nem értette mit akar a férfi, de nem is tiltakozott, így némán követte társát, aki az előszobába érve rásegítette kabátját, majd elindultak az éjszaka sötétjébe. Távolabb Angelaák házától volt egy kisebb park, amit már Booth korábban kiszúrt maguknak, hogy elmehetnének oda sétálni. Eleinte egyikük sem szólt semmit, hangtalanul sétáltak egymás mellett. Végül Temperance törte meg a csendet.

-         Nem tudtam, hogy ilyen szép is lehet éjszaka hóval borított park.
-         Az, bár nekem nem attól különleges. – válaszolt csendesen a férfi.
-         Meg kell hagyni Angela igen arra törekszik, hogy a párnapban közelebb kerülhessünk egymáshoz. – jegyezte meg mosolyogva a nő.
-         Nem, csak ő van rajta a kettőnket érintő projekten, hanem Cam, na meg Sweets is.
-         Rájuk is gyanakodtam, de ők jól színlelték, a játékok és beszélgetések során. -  próbálva beszélgetést kezdeményezni Brennan.
-         Nem is baj, hogy ezen fáradoznak! – vágta rá Booth, miközben megállt, majd maga elé fordította Bones-t.
-         Ezt, nem tudom hogy érted. – válaszolt, miközben elveszettnek érezte magát a férfi meleg barna tekintetében.
-         Úgy értem, hogy megadják azt a kezdő lökést nekünk, hogy végre megbeszélhessük, hogy hol tart a kapcsolatunk. – hangzott az egyszerű válasz Boothtól.
-         Ha jól sejtem, nem véletlen, hogy „elszöktünk” a házból. De igazad van, ideje megbeszélnünk, hogy mit akarunk egymástól. – válaszolt Tempi, miközben a földet fürkészte zavarában, majd megpróbált kicsit távolabb lépni társától, de megcsúszott, így már csak azt érezte, hogy megállíthatatlanul zuhan a hóval borított út felé. Ösztönösen keresett valamit, amiben megkapaszkodhatna, így megkönnyebbülten vette észre, hogy Booth elkapja őt. De már késő volt…nem várt esés miatt, Brennan, magával rántotta társát is. A következő, amire emlékeztek, hogy az esés következtében Booth, Brennanen landolt. Fel kellett volna állni, hogy felsegítse társát, de az ösztönei ennél erősebbek voltak, így képtelen volt megtenni ezt a pár mozdulatot.
-         Ne haragudj! – próbálva megtaláni hangját Brennan. – El felejtettem, hogy a hőmérséklet fagypont alatt van így csúszósak az… - már nem tudta befejezni, rövid elemzését a jegesedés kialakulásáról, mert Booth megcsókolta.
Először meglepte Bonest a férfi „reagálása” de engedett elfojtott vágyainak és hosszas csókolózásba kezdtek. Hosszú percekig csókolóztak egymást simogatva, ölelve a hóban, egyáltalán nem zavarta őket, hogy újból havazni kezdett vagy a mínusz fok. Néha ajkaik elszakadtak egymástól, hogy levegőhöz juthassanak, majd folytatni kezdték csókcsatájukat. Később kipirult arccal, egymást ölelve feküdtek a hóban, s közben egymást nézték. Nem tudták elhinni, hogy végre megtették, amire oly régen vártak és most már egy pár ként térhetnek vissza Angelaák házába. A szerelmespár számára megszűnt az idő, a hideg télben, még mindig ugyan úgy ott feküdtek egymás karjaiban, mint pár percekkel ezelőtt, végre bevallották egymásnak érzelmeiket és most már semmi sem akadályozhatja meg őket, hogy együtt lehessenek. Végül Booth felsegítette szerelmét a földről, majd elindultak vissza egymás ölelésében barátaik házába, nehogy megfázzanak. Ugyan olyan csendesen osontak végig az előszobán, majd a nappalin egészen a szobájukig, mint mikor kiszöktek a kis éjszakai kalandjukba. Szobájukba érve, Seeley gyorsan bezárta maga mögött az ajtót, majd újdonsült barátnője után sietett, aki az ágyszélén ülve figyelte szerelmét. Férfi eleinte csak gyönyörködött álmai nőjében, Temperance most először látta Booth szemében szerelmet, mióta nem leplezi érzését, s ez nagy boldogsággal töltötte el. Ahogy ott ült, arra lett figyelmes, hogy Booth egyre közelebb ér hozzá, gyengéden ölébe veszi, majd az ágyra fekteti. Eleinte ugyan úgy nézték egymást, elveszve egymás tekintetében, mint a parkban, Seeley szorosabban ölelte magához, majd újból megcsókolta Tempreance-t.

-         Szerinted elmondjuk nekik? – kérdezte mosolyogva Brennan.
-         Nem! Úgy is ezen munkálkodnak, mióta itt vagyunk, had fáradozzanak még kicsit. Bár Angela hamar ki fogja szúrni, nem is értem miért nem működtet mellékesbe társkereső szolgáltatást. Tuti nem maradna pár nélkül senki karácsonyra. – jegyezte meg nevetve Booth.
-         Nahát Booth, nem tudtam, hogy képes lennél tovább színlelni vagy titkolni a kapcsolatunkat. – válaszolt még mindig mosolyogva Tempi, közben közelebb húzódott szerelméhez.
Már lassan hajnalodott, mikor már úgy érezték nem bírnak tovább fenn maradni ezért, megpróbáltak aludni egy keveset nehogy, valami gyanút keltsenek idő előtt barátaikban. Szorosan egymás karjaiba bújtak, Booth még alvás előtt egy lágy csókot ejtett Bones homlokára, majd nagy mosolygás és féktelen boldogság közepette sikerült elaludniuk. 

3 megjegyzés:

  1. nagyon nagyon tetszett, bírom az ilyen romantikus megoldásokat :) kíváncsi vagyok, hogy a többieket hogyan tudják majd megvezetni... mókás lesz, persze ha folytatod és még nincs itt a vége

    VálaszTörlés
  2. remélem folytatod,mert nagyon jó volt ez a rész!ebből a történetből nekem ez tetszett a legjobban :) szuper volt!
    FOLYTATÁST AKARUNK!FOLYTATÁST AKARUNK!FOLYTATÁST AKARUNK!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó! Gratulálok! Szeretem a Dr. Csontot. És nagyon nagyon jó! Ügyes írások. És én is FOLYTATÁST KÖVETELEK!! :DDD

    VálaszTörlés