Lassan beköltözött a fagyos hideg Washington városába, sűrű nagy pelyhekben hullott a hó. Bárki is próbált kinézni Jefferson intézet ablakain semmit sem látott a hóeséstől. Hosszú és hideg tél elébe néztek az emberek, ritka pillanatok egyike volt, mikor ünnepek előtt így havazott volna, már - már az is csodának számított, ha karácsony előtt pár nappal esett egy pár centit. Angela és férje Hodgins átfagyva érkeztek meg, hiába, hogy kocsival jöttek munkahelyükre, még a parkolóházból elértek az épület liftjéig csontig fagytak. Meglepetésükre bent sem volt jobb a helyzet ugyanis a fűtés rendszer meghibásodott, így odabent is az a fagyos, zord hangulat uralkodott. Dolgozók kabátban és sálban próbálták végezni feladataikat, több – kevesebb sikerrel, de a nagy hidegben nehezen haladt mindenki. Az akkor érkező párt Dr. Saroyan fogadta, aki Brennan irodájába invitált mindenkit:
- Örülök, hogy mindenki megérkezett! – köszöntötte ismét a már teljes létszámban levő csapatot Camille.
- Mi kevésbé örülünk, hogy itt kell lenni! – fűzte hozzá morcosan az ügynök.
- Jó, most nem azért hívtalak össze titeket, hogy kifejtsétek nem tetszéseteket az időről. Egészen másról van szó. – kezdett mondandójába, de Hodgins is belefojtotta a szavakat.
- Csak nem túlórázni kell?! Mert akkor beteget jelentünk és sarkon fordulunk!
- Ha engednétek, hogy befejezze Dr. Sraoyan, akkor mehetne mindenki a dolgára. – tronfolta le a kis társaságot Temperance.
- Köszönöm! Most, hogy már csendben befejezhetem a mondandóm, a lényeg az lenne, hogy a fűtés rendszer meghibásodott, mint azt ahogy lehet észlelni, ezért a főnökség a rendszer megjavításáig, kényszer szabadságot rendelt el a mai naptól. – fejezte be Cam, a hír hallatára szemmel láthatóan mindenki örült. De mielőtt távoztak volna Angela megállította őket.
- Mit szólnátok, ha ezt a pár napot együtt tölthetnénk, ha már ünnepekkor nem tudunk együtt lenni?
- Jól hangzik drágám, de mit forgatsz a fejedben? – kérdezte mosollyal arcán férje, bár sejtette mire is gondolhat kis felesége.
- Mi lenne, ha Jack édesem lakásán töltenénk ezt a könnyen kapott időt? Szoba és hely van elég, bőven elférnénk, feltéve, ha van kedvetek és még nem tervezetek semmit. – majd kérdően körbe nézett.
- Úgy látszik nincs ellenvetés! – válaszolta mosolyogva Booth.
- Rendben akkor 6kor találkozunk nálunk, mindenki legyen ott. – zárta le a beszélgetést Angela, majd szét széledtek, kivéve Brennant és Booth-t.
- Ha gondolod elmegyek érted, hogy ne menjünk két kocsival?! – ajánlotta fel a segítségét Booth.
- Azt megköszönném, fél6 fele jó neked? – kérdezett vissza Bones.
- Akármikor megfelel. – mosolyodott el Booth. – majd elköszönt ő is, majd elnidultak hazafelé, hogy összepakoljanak erre a párnapra.
Eközben Angela és Hodgins programokat tervezték, hogy mivel is üthetnék el az itt töltött időt. Jobbnál –jobb dolgok jutottak Ange eszébe hisz teljesen felvillanyozta a dolog, hogy barátaival és legjobb barátnőjével tölthetnek pár napot. Nagy gondolkodása közepedte huncut mosoly jelent meg arcán, ami Jacknek azonnal feltűnt:
- Látom, hogy valami sunyi kis dolgon töröd a buksid. – nevette el magát Hodgins.
- Oh, ez cseppet sem sunyi édesem. Sőt, ha beválik, akkor nagyon is jól jöhetünk ki ebből a kis összejövetelből. – válaszolta még mindig azzal a huncut mosollyal az arcán.
- El is árulod mi lesz az vagy megtartod magadnak? – kérdezett vissza Hodgins.
- Persze! Ez egy remek lehetőség, hogy Bren és Booth közelebb kerüljenek egymáshoz vagy esetleg össze is jöhetnének.
- Na de édes nem játszhatsz mindig kerítő nőt!
- Nem játszom, csak adok nekik egy kis löketet az alap szikrához, ami idestova 6 éve meg van köztük. Bár Booth nem értem, ő olyan vad és érzéki, na meg céltudatos még sem lépett még semmit. – folytatta tovább gondolat menetét Ange, de látta, hogy férje ebből nem sok mindent értett.
- Ha netán az ifjú pszichológusunk felmondana, nyugodtan átvehetnéd a helyét. – válaszolt Hodgins, majd megcsókolta szerelmét, tetszett neki, mikor felesége ilyen furmányos volt.
Fél hatott ütött az óra, mikor Brennan kopogásra lett figyelmes, gyors léptekkel közelítette meg az ajtót, miután kinyitotta mosoly lepte el arcát, társa ott állt vele szemben píros arccal az ajtóban.
- Ha nem tudnám, hogy kocsival jöttél, azt hinném, hogy idáig rohantál: - próbálva viccelődni.
- Bones, fejlődsz, egyre többet poénkodsz. – viccelődött továbbá Booth. – Kész vagy, mehetünk?
- Persze! – majd a földön heverő táskájáért nyúlt, pont ahogy a férfi is, egyszerre értek a táskához és ugyanakkor egymás kezéhez, nem várt esemény hatására Brennan teljesen elpirult, de még maga sem értette miért, pedig már nem először történt ez velük. Természetesen Boothnak is feltűnt ez az apróság, de nem szerette volna kellemetlen helyzetbe hozni, ezért úgy tett mintha észre sem vette volna.
- Hagy hozom én, te csak zárd be az ajtót. – próbálva semmisé tenni a helyzetet.
Kisebb késéssel, de Sweets is megérkezett Hodginsék házához, ahonnan, már csak ő hiányzott, mindenki ott volt és őt várták, mivel Angela addig nem akarta felosztani a szobákat.
- Bocsánat a késésért! – mentegetőzött kedvenc pszichológusuk.
- Nincs elnézve! Ami nálunk 6óra, az 6 és nem 7. – szúrta le viccelve Angela.
- Jaj, csak egy órát késett úgy is előttünk áll még a hét vége. – csatlakozott Cam.
- Nem mindegy?! – szólt közbe Booth.
- Nem! Na szóval, kezdjük mindjárt a szoba osztásnál. – tért a lényegre Angela.
- Huu… úgy látszik előre tervezett miss. Monteegro. – jegyezte meg Sweets.
- Szóval, Dr. Saroyan… - kezdett bele Ange, de félbeszakították.
- Jeffersonon kívül, maradjunk Cam-ben vagy Camilleben, ahogy szeretnétek.
- Köszönöm, akkor Cam lehet tiéd az emeleti hálónk melletti szoba, Sweetsé pedig a leendő gyerekszoba, ami még Jack kis zuga egyenlőre, ha jó. – Angelanak ennek a mondatára, mindenki elnevette magát. – Jaj és ti ketten, kapjátok meg a földszinti franciaágyas vendég szobát. – fejezte be mondandóját Angela.
- Mi? – kérdezte egyszerre a két érintett.
- Úgy is régóta együtt vagytok, gondolom nem okoz gondot, hogy egy szobában lesztek. – mondta mosolyogva Angela. – Ha gondoljátok, foglaljátok el a szobátokat és negyed óra múlva jöhet a vacsi. – miután befejezte, elindult mindenki a saját szobája felé.
Booth és Brennan eleinte nem is tudták, mit is mondhatnának a még furcsább helyzetről, így némán közelítették meg a vendég szobát. Amint beléptek lenyűgözte őket a látvány, tudták, hogy Hodgins szemtelenül gazdag, dehogy ennyire figyel a szobák berendezésére is, nagyon meglepte őket. Mediterrán jellegű volt, afrikai szobrok, bútorok, na és a melegszínek piros és nap sárga keveredése a festésben, csak úgy sugározta nyári hangulatot:
- Tessék egy darabka nyár a hideg télben! – jegyezte meg Booth.
- Igen! Le merném fogadni, hogy a berendezéshez volt némi köze Angelanak is. – fűzte hozzá Temperance.
- Figyi, ha gondolod alszok én a földön, hogy ne legyen kényelmetlen neked. – ajánlotta fel az első megoldást a férfi, ami eszébe jutott.
- Miért lenne kényelmetlen? – kérdezett vissza Brennan, minden gondolkodás nélkül, ami újbóli piruláshoz vezetett. – Arra értettem, hogy sem neked sem a hátadnak nem lenne jó megoldás a földön aludni. – próbálva kijavítani magát.
- Okééé. – válaszolta Booth, bár most nem Tempi újbóli pirulása járt a fejében egészen más.
Brennan elkezdte kipakolni ruháit, de Seeley meg sem mozdult, csak állt és nézte a körülötte pakolászó nőt, le sem vette róla a szemét egy perce re sem. „ Jó ég, együtt töltjük az éjszakákat, még ha nem is úgy, mintha együtt lennénk, de akkor is, ez borzasztó kihívás lesz nekem. Nem érhetek hozzá, nem vehetem a karjaimban, ha rosszat álmodik vagy, ha csak fázik. Nem adhatok neki jó éjt csókot…Wáá meg fogok őrülni…és mi lesz, ha véletlenszerűen hozzám?! Mit tegyek?!” – ábrándozásából Bones térítette vissza a valóságba.
- Hahó! Brennan hívja Booth-t? Itt vagy?
- Ja, mi? Szóltál?
- Jó ideje kérdezem, hogy nem-e akarsz kipakolni, lassan mennünk kellene vacsorázni. – jegyezte meg Brennan. Sejtette, hogy nem véletlen a férfi „kikapcsolása”, majdnem biztos is volt benne, hogy ő lehetett ennek az oka.
Booth úgy tett, mintha nem vette volna fel Temperance kérdő tekintetét gyorsan bedobálta a szekrénybe a holmiijait, majd elindultak. Az ajtónál ismételten egyszerre érintették meg a kilincset, ami újból pillanatnyi zavarhoz vezetett, de most már a férfi nem hagyta szó nélkül.
- Úgy látszik ma folyton egymásba esünk! – mondta ezt sármos mosolyával.
- Igen úgy tűnik! – csak ennyit tudott mondani Tempi nehogy megint lehessen rajta látni mennyire zavarba jött.
Cam eközben segített Angelanak megteríteni, s közben kicsit kipuhatolózni a rájuk váró programokat, főként, hogy mit eszelt ki kedvenc párjuknak.
- És mondd Angela, mit terveltél ki dupla B párosunknak?
- Dupla B? –kérdezett vissza Angela.
- Tudod, kódolva Booth és Brennan, nehogy az ifjú pszichológusunk itt is analizálja őket.
- Én nem szoktam, mindig analizálni. – jelentette ki kaján mosollyal arcán akkor érkező Sweets.
- Jó, rendben, csak olyan női beszélgetés lett volna, habár segíthetsz te is a kis pszichó bigyóddal. – kacsintott rá Angela.
- Mire készül akkor a dupla B párosunkkal szemben? Mert arra már rájöttem, hogy nem véletlen a szoba beosztás, pláne, hogy a mellettem lévő szoba még üres. – jegyezte meg Sweets.
- Elég sok mindennel készültem! Többek közt a szoba osztás volt az első. A másik egy régi közép iskolai játék üvegezés vagy a Twister. Melyik legyen? – tette fel a kérdés Agela.
- Twister, egyértelmű. – vágta rá Camille.
- Üvegezés. – hangzott a másik válasz.
- Akkor most melyik? – kérdezett vissza Angela.
- Twister ennél közelebb sosem kerültek még egymáshoz, vagy csak mi nem tudunk róla. Indokolta válaszát Cam.
- Jó legyen, engedek, most én. De holnap jöhet a kérdés dömping. – jelentette ki Sweets, hisz nála jobban senki nem tudja feltenni úgy a kérdéseket, hogy ne a szerelmi témához lyukadjanak ki.
OMG... Nagyon jó lett ez a feji, kiváncsi leszek a twisterrezésre, remélem ma fel kerül a kövi :)
VálaszTörlés