- Sziasztok! – köszöntötte barátait mélán az ügynök, majd helyet foglalt Brennan asztala szélén.
- Örülünk, hogy jól vagy! – fűzte hozzá köszönés nélkül Camille.
- Mi volt a kihallgatáson? – érdeklődött Angela.
- Nem sok minden, el kellett mondanom a fejleményeket, és hogy mi – miért történt. Jennaról is kérdezősködtek, majd azt mondták, valószínű, hogy meg kell jelennem a főnökségnél is. – fejezte be a férfi.
- De miért? – faggatta tovább Cammille.
- Nem lett volna szabad részt vennem, ennek az „ügynek” a felderítésében, mivel szabály ellenes. Érintettként, lehet, hogy kitehetnek az F.B.I.-tól is, ha a főnökség illetve a bíró úgy dönt, hogy személyes érzelmeim miatt végeztem Shanel. – válaszolt a Booth ökölbe szorított kézzel.
- Miért érzem úgy, hogy az utóbbi mondattal te magad is egyet értesz?! – szaladt ki a kérdés Angela száján, bár megszokták tőle, hogy mindig őszinte, de azért egy röpke pillanatra megfagyott a levegő az irodában.
- Örülj neki, hogy nem voltál ilyen helyzetben, gyorsan kellet döntenem vagy az az őrült megöli Bonest, de azzal a „elborult” nővel lesz még miről elszámolni. – válaszolt kicsit emelkedett hangnemben az ügynök.
- Ha jól tudom végül a rendőrök elkapták a városban, tehát nincs szabad lábon, akkor mi a fenét akarsz tőle. Elég bűntudata lesz a bátyja halála miatt,nem kéne hogy te is még letámadd. - szállt vitába vele Ange. Camille tudta, hogy most már jobb lenne menniük és magukra hagyni a két érintetett.
- Angela, azt hiszem mi még nem fejeztük be a az áldozat halálának rekonstrukcióháját! – szólt közbe Dr. Saroyan.
- Igen, tényleg félbe hagytuk, hát mi most megyünk is! – azonnal vette a lapot Angela, így magukra hagyták a párt.
Booth egy ideg idegesen mászkált fel – alá az irodában, nem tudta, hogyan is kezdhetne bele mondandójában, még abban sem volt biztos most először, hogy Bones egyáltalán meghallgatja-e. Temperance figyelte, társát és várt… várt, hogy valami elfogadható racionális választ kapjon a férfi tettére és arra mérhetetlen agresszióra, amit a raktárban látottt rajta. Végül nem bírta tovább:
- Mondasz is valamit vagy továbbra is itt fogsz bosszantani a járkálásoddal! Amúgy is pihennem kellene! – törte meg a csendet Brennan.
- Ne hogy már te legyél ideges! – förmedt rá a férfi. – Megmentettem az életedet és ez a hála érte?
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok hálás érte, megoldottam volna anélkül is, hogy lelövöd Shane-t. – üvöltötte Bones.
- Mégis, hogy! Ne röhögtess, nem volt más lehetőségem se neked és pláne nem neked. Miért csinálsz úgy, mintha én is olyan gyilkos lennék, mint akiket kihallgatunk? – kérdezett vissza Seeley.
- Nem, ezt én nem mondtam, ne fogasd ki a szavaimat. Nem vagy gyilkos, de nagyon félelmetes voltál, ahogy kinéztél akkor. Borzasztó volt látni azt az agresszivitás és elszántságot amivel lelőtted őt. Olyan volt, mintha… - majd itt elhallgatott hirtelen Temperance.
- Mondd ki milyen volt! – utasított a férfi.
- Mintha minden érzelem nélkül ölted meg azt a férfit. – válaszolt csendese a nő. Booth teljesen meglepődött az elhangzottakon, nem mondott semmit, csak elkezdett közelíteni a nő felé, majd óvatosan a falhoz szorította.
- Most mit csinálsz? – kérdezte aggodalommal a hangjában Bones.
- Azt mondta, hogy minden érzelem nélkül képes voltam megölni azt az embert?! Talán igazad van iránta semmit nem éreztem, még szánalmat sem. De borzasztóan féltem, még, ha te nem is láttad rajtam. Ugyan ezt megtettem volna Parkerért vagy bárki másért, aki ennyire fontos nekem, mit Te. Tudom, hogy mérges vagy rám, mert az éjjel közepén eltűntem, pedig te segíteni akartál, de nem akartalak bajba sodorni…
- Látod, hogy nem sikerül elkerülni a bajt. Valahol mégis hiba került a számításodba. – vágta hozzá a nő.
- Igen, hibáztam bevallom, talán azt volt az egyetlen hibám, hogy megpróbáltalak figyelmeztetni téged, hogy meg akarnak ölni, hogy engem zsaroljanak. Hidd el, hogy nem így akartam, ki akartalak ebből hagyni, azt hittem sikerülni fog. De akkor igaza volt a kiképzőmnek: nem lehet túl sok érzelemmel végig csinálni egy ügyet úgy, hogy ne hibázz valahol.
- Igen ezt elmondat, féltél, hogy elveszítesz… - de nem tudta befejezni Brennan a mondandóját.
- Ne szakíts félbe kérlek, az nem csak egy érzelem volt, hogy féltem, hogy elveszítelek több volt a mögött. Régóta szeretlek, eleinte még magamnak is féltem bevallani, de egyre erősebb lett ez az érzés és nem tudtam mit tenni ellene. Nem akartam megmondani attól tartottam, hogy terepen nem lennék képes úgy dolgozni veled, mint azelőtt, hogy valami bajod essen. De nem bírtam már tovább halogatni. Szeretlek!!! – majd azzal megcsókolta Brennan, aki meglepettségtől nem tudta mit tegyen, majd óvatosan eltolta magától a férfit.
- Ne, ne csináld ezt kérlek! – próbálva kitérni a férfi elől, aki nem engedte.
- Miért? Mi baj? – kérdezte aggodalommal szemében Booth.
- Nekem ez így nem fog menni. Mikor eltűntél nagyon megbántottál! Megígérted, hogy sohasem fogsz,csak úgy magamra hagyni vagy hátatfordítani nekem. Bármi is történjen, mi mindig ott leszünk egymásnak, mert ilyenek a jó társak, és barátok. – folytatta, majd kilépett a társai karjai körül.
- De nem érted, hogy már nekem nem elég a barátságod!? – próbálva meggyőzni a hevesen tiltakozó Temperancet.
- Igenis értem, amit mondasz. Amikor leléptél, próbáltalak kizárni a szívemből és szimpla munkatársként tekintenem rád. Azt hittem, hogy veled sikerül, majd egy új életet kezdeni, amiben számíthatunk egymásra és én is ledobhatom magamról ezt az elérhetetlennek tűnő álcát. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán akarok-e még itt dolgozni veled. Túl sok minden volt, ami teljesen összezavart. Sosem volt még benn ennyire nagy káosz, mint az elmúlt két napban. Hiába keresem rá a racionálisabbnál – racionálisabb magyarázatokat rá nem megy. Nekem időre van szükségem. – válaszolt Brennan.
- Időre? Azt, mondd meg, hogy szeretsz-e, mert, ha nem akkor kisétálok azon az ajtón és megbeszélem Cammel, hogy keressen neked másik társat, inkább én megyek el, te fontosabb vagy nekik mint, én. – kérdezte valamivel nyugodtabb hangnemben Booth az előbbieknél.
- De nem mondtam,hogy…. – majd elhallgatott Brennan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése