Stay alive - Ezt éld túl, ha tuod!

Stay alive part. 1-  Ezt éld túl, ha tudod

Sweets irodájában:

Brennan és Booth idegesen ültek „kedvenc” pszichiáterük irodájában és a Sírásó leveléről beszélgettek. Jó pár hónap telt, mióta Brennan megmentette társát, a felrobbani készülő hajóról. Mindkettejükben mély nyomot hagyott az a pár óra, így Sweets szerint is érhető volt. A csendet végül Brennan törte meg, elkezdte olvasni a levelet, amit a Sírásótól kaptak.

„ Drága Szerelmes párom! A tőlem nem megszokott módon közlöm előre, hogy újabb „merényletet” készülök elkövetni ellenük, de hogy melyik lesz az a szerencsés az egyenlőre az én titkom! – azt biztos, hogy most valaki vagy valakik meg fognak halni! További kellemes találgatást! UI: Élvezzék ki a hátramaradt perceket, amit nyugodtan együtt tölthetnek! Hódolójuk a Sírásó!” – az utolsó mondatok olvasása után Booth meglepően vette észre társa szemében a félelmet.

-         Sweets, most mit kellene tennünk? Állítsunk minden barátunk, rokonunk mellé védőőrizetet vagy el se hagyjuk az agyasok laborját? - kérdezte Booth.

-         Nézze Booth ügynök, ez tényleg szokatlan a Sírásótól, mint azt ahogy a levelében is megírta, ennél jobbat jelenleg én sem tudok mondani! Véleményem szerint, most úgy érzi, hogy ezáltal ő került előnybe, hogy tudatott a szándékáról, illetve úgy véli könnyebb valamelyiküket „megszerezni” ,ha teljesen összezavarja önöket!

-         Most kivételesen egyet értek Sweetsel, nagyon oda kell figyelnünk minden jelre, bizonyítékra ami az ügyek kapcsán találtunk. Türelmesebbnek is kell lennünk, mint máskor, nem hagyhatjuk, hogy felbomlassza az egységünket. Egyébként nem értem miért hiszi azt, hogy mi ketten együtt vagyunk! – bár gondolataiban nem igen értett egyet ezzel a mondattal.

-         Dr.Brennan most is jól látja a dolgokat… - de ezt a mondatot nem tudta befejezni, mivel Bren közbe vágott.

-         Már mondtam, hogy „dolog” mint fogalom elég sok mindent takar és ezt most nem alkalmaznám erre a helyzetre!

-         Gyere Bones mennyünk, még a többieknek nem mondtunk, semmit a levélről!

Ezzel a mondattal Booth végett is vetett a beszélgetésüknek és elindultak a laborba. Miután megérkezte, mindenki érezte a feszültséget kettőjükről. Megkérték a csapatot, hogy mennyenek Brennan irodájába, mert fontos mondani valójuk van.

-         Halljuk miről van szó? – kérdezte izgatottan Angela.

-         A Sírásóról! – mondta Brennan, de úgy érezte nem tudja mégegyszer felolvasni a levelet, így odaadta Boothnak.

-         A lényeg, hogy küldött egy levelet, amiben leírta a szándékát, hogy engem vagy Bonest elrabolja, vagy valami hasonlót követ el, de azt nem írta le mit tervez. Itt jön képbe Hodgins…

-         Én? Ezt most nem értem.

-         Ha jól tudom, mikor engem elrabolt, akkor te adtál át az F.B.I-nak olyan bizonyítékokat, amikkel nem „hencegtél” mikor kellett volna, így gondolom most is meg tudsz minket lepni, valamivel.

-          Valahogy sejtettem, hogy rá fogsz kérdezni, de tudod akkor mindent odaadtam, így semmi sem maradt.

-         Ne aggódjatok, minden tőlünk tehető dolgot megteszünk, megpróbáljuk kideríteni hol van, mivel lehet megzsarolni, ha már ő is ezt a módszert választotta! – fűzte hozzá Cam.

-         Kiindulási pontnak a számítógépemen végig nézem a helyszíneket, bizonyítékokat amihez ti kettőtöknek és Hodgins közötök volt. Hodgins te megnézhetnéd a talált koszt is –próbált viccelődni Angela.

-         Mondtam már, hogy az nem kosz, akkor én segítek Angelanak hátha lesz valami amivel előrébb juthatunk.

Ezzel be is fejezték a beszélgetést, majd mindenki a dolgára sietett. Az irodában Brennan és Booth maradtak. A hosszas csöndet végül Bren törte meg.

-         Booth talán jobban tennéd, ha szólnál a volt feleségednek, hogy Parkerrel utazzanak el a nagyszülőkhöz, hogy a Sírásó nehogy a fiaddal zsaroljon téged.

-         Igazad van, fel is hívom, hogy minél hamarabb induljanak. Mit is kezdenék nélküled. – mosolygott kolléganőjére. – Még jó, hogy legalább valaki észnél van. Tudod most valahogy nem látom át úgy a helyzetet a dühtől, mint máskor. Nagyon félek, hogy nem leszek ott, ha valamelyik fontos személlyel történik valami borzalmas és téged sem akarlak elveszíteni. –

Brenan nem mondott semmit, csak megölelte a társát. Booth meglepődött társán, bármilyen más válaszra számított, csak erre nem. Gyűlölte ezt a helyzetet, mivel már heteken át készült arra, elmondja neki, hogy szereti rajta kívül más nem is kell neki. Valahol mélyen legbelül érezte a nő öleléséből, hogy többet jelent ez neki mint egy szimpla baráti ölelés. Hosszú percekig álltak így….

Eközben Angela irodájában Hodgins elemezte újból a bizonyítékokat, majd hirtelen felindulásból földhöz vágta Angela kávés bögréjét, amitől a lány megijedt.

-         Mi a baj? – kérdezte aggódva.

-         Kezdtem elfelejteni a föld alatt eltöltött órákat és már álmaimban sem jelentek meg róla rémképek. Nem aludtam el félve, hogy reggel arra ébredek, hogy egyedül fekszem egy tartájban a föld mélyén valahol.

-         Ne félj semmitől, ha kell én veled lesz nálam, vagy ha nagyobb biztonságot jelent, akkor maradhatunk a laborban is míg meg nem oldjuk ezt az ügyet.

-          Tudom jól, hogy nem én és szerencsére nem te vagy a célpont, tudom szemét dolog ilyennek örülni, de akkor is bennem van a félsz. Nem akarok előle bujkálni, főleg nem a laborban, csak szemtől – szembe szeretnék vele állni, mikor Booth letartóztatja és tudom, hogy rács mögé kerül. És téged Ange tényleg nem akarlak elveszíteni, történt ami történt köztünk, én mégis szeretlek.

-         Hodgins, igaz hosszú időbe telt míg rájöttem mit és kit akarok. A „majdnem” esküvőnt után volt pár kapcsolatom,de egyikben sem éreztem azt tüzet, amit veled éreztem mikor együtt voltunk. Ezt mondjuk nem így és nem most szerettem volna elmondani, de nem bírtam már tovább halogatni. – erre Hodgins megcsókolta.

Csókjukat Cam szakította félbe.

-         Örülök, hogy újra egymásra találtatok, de sikerült találni, valami használható nyomot?

-         Még semmit, sajnos. – mondta Angela.

-         Boothék, hogy viselik ezt a helyzetet? – érdeklődött Hodgins.

-         Nem is tudom, mit érezhetnek ebben a helyzetben, hogy a Sírásó célpontjává váltak. Annyit viszont tudok, hogy Parkert elküldte a volt feleségével együtt a nagyszülőkhöz, nehogy Parker is célpottá váljon. Én megtettem, amit egy főnök tehet így gondoltam besegítek a bizonyítékok és helyszínek átnézésében. – mondta Cam.

Stay alive part2. – Ezt éld túl, ah tudod

Másnap reggel:

Mindenki végezte a feladatát, amit tegnap megbeszéltek. A nagy csendet Booth telefon csörgése törte meg a laborban. Kijelzőre nézett látta, hogy volt felesége az.

-         Itt Booth! Hogy mi történt? És mégis miért csak most hívtál? – beszélgetés befejezése után, teljes erővel rácsapott a boncasztalra, ami be is horpadt.

-         Mi történt Booth? – szaladt oda Cam.

-         Parkert elrabolták.

-         Hogy mi? – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Ange.

-         Azt mondta az anyja, hogy épp a csomagokat hordták ki a kocsiba, mikor hangos fékcsikorgásra és Parker kiabálására szaladt ki a lakásból. Állítólag egy fekete Fordot látott kihajtani az utcából, amin az ablakok le voltak sötétítve. 

-         Mikor történt? Rendszámát le tudta olvasni? – kérdezte Bones.

-         KB. fél órája, megpróbált utána menni, de nem találta. A rendszámról annyit mondott, hogy 72vel kezdődik és Kentucky.

-         Legalább van miből kiindulni, akkor gyorsan utána nézek az autónak- mondta Angela. Azzal Hodginsal együtt távoztak.

-         Nyugi Booth megfogjuk találni a fiad. – tette hozzá Cam és elindult az irodája felé, hogy a közlekedésieknél utána nézzen video felvételeknek, hátha feltűnik az autó.

Egésznap az autó és Booth fia után kutattak. Booth és Brenan elmentek a helyszínre kérdezősködni, hátha találnak valaki aki látta az elrablót vagy valami nyomot. Mivel már este fele járt és már nem sokat tehettek megebeszélték, hogy a Royal Dinnerbe menne vacsorázni, mivel mind nagyon éhesek voltak. Már mindenki ott volt csak Brennan nem.

-         Látta valaki Bonest?- kérdezte Booth.

-         Nekem azt mondta, hogy nemsokára jön, mikor benéztem hozzá az irodájába. – mondta barátnője.

Mivel már nem bírtak várni belekezdtek vacsorájukba, majd hirtelen egy motoros egy téglát dobott be az üvegen keresztül egy levéllel, majd el is hajtott. Hodgins gyorsan felkapta a levelet, de amint beleolvashatott volna Booth kikapta a kezéből és hangosan olvasni kezdte.

„ Kedves Booth ügynök! Mivel feldobtam egy érmét melyikük kapja megérdemelt büntetését, maga vesztett! Elraboltam a fiát és barátnőjét Dr. Brenant. Végig gondolva a dolgokat rájöttem maga jobban szenved, ha mindkettőtjüket elveszíti. De mivel rendes vagyok teszek egy ajánlatot, a maga élete kettőjükért cserébe  - nem nagy ár a szeretteiért, ha képes megtenni. Ha megfelelőnek találja az ajánlatom, és ha jól sejtem igen akkor holnap este legyen a kikötőben a kettes dokknál egyedül! Különben mind ketten meghalnak! Sok Szeretettel a Sírásó!” – Megteszem, amit akar!- vágta rá gondolkodás nélkül Booth.

-         Ezt most mégis, hogy gondoltad?! – förmedt rá Cam.

-         Tudod jól látja a dolgokat a Sírásó. Nem tudok választani, hogy én éljek tovább a fiam és Bones nélkül, inkább meghalnék értük, mint, hogy ezzel a tudattal éljek tovább, hogy miattam veszítettem el őket.

-         Van rá más mód is mint, hogy meghaljatok, kiküldhetjük az F.B.I-kat, hogy segítsenek. – mondta Hodgins.

-          De nem érted hogy engem akar és ha észreveszi az erősítést akkor megöli őket?

Stay alive part.3 Ezt éld túl, ha tudod

Booth egész éjjel a várost járta. Felkereste a régi helyszíneket, a Sírásóval kapcsolatos helyeket, de semmit sem talált. Másnap reggel fáradtan ért be a laborba, amit Angela ki is szúrt.

-         Gyere csak velem!- majd megragadta a férfi karját és az irodájába vezette.

-         Remélem, nem valami hegyi beszédet akarsz, mondani, mint előbb Sweets a folyosón.

-         Nem. Erről szó sincs, csak szeretnék egy- két dolgot kérdezni tőled.

-         Na ne kímélj.

-         Jó nem kertelek, szereted Brenant? -  már több hónapja észre vettem köztetek azt a vibrálást, amit ti nem beszéltek meg egymással, ami nagy hiba. Mind a ketten tudjátok, mit akartok, de nem mertek lépni, amit Bren részéről megértek, de részedről nem. – mondta Ange. Booth vett egy nagy levegőt, majd belevágott, tudta, hogy ezt akarja kérdezni tőle Angela, de már nem akart menekülni ettől a kérdéstől.

-         Volt már, hogy belezúgtál valakibe, miközben tudtad hogy nem szabad? Előfordult már, hogy próbáltál harcolni az érzéseiddel, de kudarcot vallottál? Részemről ilyen az, mikor minden egyes nappal egyre jobban szereted, de ezt mindenféle módon titkolni próbálod.. – az utóbbi hetekig sikerült is titkolnom, majd elhatároztam, bevallom neki, hogy mit érzek, de az a szemét Sírásó elrabolta őt és a fiam. Ha egy kis lehetőségem is lesz, arra, hogy túléljem a ma estét megteszem az első lépést. Amit viszont most mondtam senkinek se mondd el vili?

-         Rendben Booth. Bízom benne, hogy minden sikerülni fog. Hívtam is valakit, aki segíthetne, ha nem mehetsz erősítéssel, remélem nem fogsz haragudni. – ezután a mondat után Jared lépett be az irodába.

-         Hello Seeley! Angetől hallottam, mi történt! – üdvözölt testvérét.

-         Srácok, jobb lesz, ha én most megyek, nem akarok zavarni!

-         Viszlát és köszi, hogy szóltál Ange!

-         Jared, te ebben most nem segíthetsz! – vágta rá Booth.

-         Dehogy is nem! Nem hagyhatom, teljesítsd a Sírásó akaratát! Van rá más megoldás is.

-         És még is mi? Nekem, semmi nem jutott előbb eszembe, hogy megmentsem a számomra két legfontosabb személyt, különben is megmondta, hogy semmi külön játszma.

-         Mi van, ha nem kalkulálta bele a számításaiba, hogy én is itt vagyok segíteni neked, ha már annyira a fiadra és Bonesra koncentrált. Tudod jól, hogy mi gyerekkorunk óta együtt verhetetlenek voltunk és még vagyunk is, ha beleegyezel.

-         Ez így igaz, de nem akarnálak téged is veszélybe sodorni.

-         Veszélybe engem? – ez lenne a legutolsó, ami most eszembe jutna. Na most jól figyelj Seeley, mert csak egyszer mondom el ott leszek és segítek. Most pedig találjuk ki, hogy  lehetne átverni a  kis kedvencünket! – próbálta megnevettetni a bátyját.

-         Jó rendben! – válaszolta Booth. – majd átmentek Booth irodájába, hogy kiterveljék az ő „rajta ütésüket”.

Közben a laborban és az irodában, mindenki a bizonyítékokat és a helyszínek közötti összefüggéseket vizsgálta, hogy hol ejtett hibát a Sírásó.

-         Szerintetek, Booth tényleg megteszi a Sírásó akaratát? – kérdezte Hodgins.

-         Ha van rá némi esély, hogy a segítségem beválik, akkor elkerülhető ez a tragédia. – válaszolta Angela.

-         Ezt, hogy érted? – kapcsolódott a beszélgetésbe Cam.

-         Egy kicsit kutattam Booth öccse után és miután megtaláltam, elmondtam neki mi történt és, hogy a bátyjának szüksége van rá.

-         Ange ez remek ötlet, a két Boothra nem igazán számíthat a Sírásó, nem hiába szerettem beléd! – mondta mosolyogva Hodgins.

-         Csak az eszem miatt? –kérdezte kacérkodva Angela.

-         Háát, nem is tudom, hol kezdhetném a felsorolást!

-         Mr. Hodgins talán nem ez a megfelelő, hely és idő, az udvarlásának, koncentráljunk erre az esetre. Sikerült dűlőre jutniuk a fiúknak?

-         Nem tudom, de ha nem volt eddig kiabálás, akkor valószínű, hogy kitalálták, mit tegyenek.

-         Remélem is, nem szeretném vagy szeretnénk, ha Booth…. –de már nem tudta befejezni, mert a testvér pár épp akkor sétált be a laborba.

-         Csak azért jöttünk, hogy szóljak, megyek a kikötőbe, ha nem jönnék vissza tudnotok kell, hogy nálatok jobb agyas csapatot el sem tudtam volna képzelni. – mondta Booth.

-         Ugye Jared veled megy? – kérdezte aggódva Camile.

-         Megyek, ha akarna sem tudna távol tartani! – válaszolta Jared.

-         Most mennünk kell, nem akarok elkésni. – mondta Booth.

-         Sok sikert srácok! – kiabálta utánuk Hodgins, miután elindultak a laborból. Ezután a csapat bement Brenan irodájába, mivel már az idegességtől úgy sem tudtak koncentrálni a feladatukra. Booth számára igen hosszúnak tűnt az út a kikötőig. Csendet végül Jared szakította meg.

-         Figyelj Booth, akkor tartsuk magunkat a megbeszéltekhez, te próbáld meg megmenteni a fiad, én pedig Bonst. Addig amíg nem adsz jelet, addig nem lépek, de ne felejtsd el, hogy ehhez, most te egyedül kevés vagy. Számíthatsz rám, kettőnkkel már nem bírhat el a Sírásó.

-         Rendben, mihelyst lesz lehetőség. Hogy kiszabadítsuk őket, jelzek.  

Közel félórás autózás után megérkeztek a kikötőbe, Jared az egyes doknál kiszállt a  kocsiból, hogy ne legyen feltűnő, majd lassan elindult a megbeszélt helyre. Miután elfoglalta helyét látta, hogy Booth már a sírásóval beszél. Észrevett két tartályt, ami a dokk pereméhez volt erősítve, tetején robbanó szer erősítve, a bal oldaliból Parker hangját hallotta, aki Boothért kiabált.

-         Jól figyeljen Booth ügynök! – kezdett mondandójába a Sírásó. – El kell mondjam, nem tudtam, hogy a fia ilyen harcias is tud lenni.

-         Még szép, én tanítottam neki, mit kell tennie az ilyen helyzetekben! – vágott közbe Booth.

-         Ne szakítson félbe, amint látom magával hozta szolgálati fegyverét, ürítse ki a tárat és csak egy golyót hagyjon benne, egy mester lövésznek elég az is az öngyilkossághoz! – mondta nevetve.

-         Rendben megteszem, amit kér, nem akarnám őket elveszíteni. – mondta Booth.

-         Helyes! – válaszolt továbbra is nevetve a Sírásó.

-         De mielőbb megteszem, amit kér, teljesítse az én kérésem, fogja fel utolsó kívánságnak, ahogy tetszik.

-         Mondja kedvenc ügynököm, mi lenne az?

-         Hadd köszönjek el tőlük.

-         Jó legyen, de ne várja, hogy zsebkendőt is adjak a síráshoz!- ezután Booth odament a jobb oldali tartályhoz, ahol Bones volt.

-         Nyugi, Bern minden rendben lesz nem eshet bajotok.

-         Booth, mentsd meg a fiad, ő fontosabb most mindennél! – kiabálta Brenan.

-         Nem, mind a kettőtök ki fog szabadulni, higgy nekem! – mondta Booth, majd elindult a másik tartályhoz, amiben a fia volt,.

-         Szia Parker! Hallottam küzdöttél, ne félj, hamarosan vége lesz ennek a rémálomnak.

-         Apa, apa ne hagy itt!- kiabálta Parker.

Stay alive part.4 Ezt éld túl, ha tudod

-         Ó míly megható, na most már elég lesz a búcsúzkodásból, így is túl engedékeny voltam. – ahogy a Sírásó figyelme Boothra és fiára terelődött, közben a háttérben Jared kiszabadította Bonest, Booth ezt jól látta.

-         Na mi az még most a nőjére koncentrál a fia helyett?- nézett a másik tartályra, mikor meglátta, hogy Brenan és Jared futnak el onnan.

-         Mi az nem számított Jaredre? –kiabálta Booth.

-         Nem, de nekem az is elég, ha a fia meghal. - majd elővett egy távirányítót, és aktiválta akart ami, elengedte a tartályt és a vízbe zuhant.

Booth rögtön utána ugrott, hogy kimentse a fiát. Eközben Jared lelőtte a Sírásót majd Brenant beültette az autóba és erősítést hívott. Az erősítés hívása után Booth segítségére sietett, aki épp akkor húzta ki a fiát a partra. Miután megérkezett az erősítés és elkezdték a helyszínelést, Jared, Boothal együtt bevitte Parkert és Brenant a kórházba. Az orvosok gyorsan megvizsgálták őket, majd közölték a két férfival, hogy nincs semmi komoly bajuk, csak pihenésre van szükségük. Booth hazavitte Parkert Rebecahoz, aki már aggódva várta fiát. Ezután a laborba indult, ahova Jared Bonest vitte. Miután megérkezett látta, hogy mindenki Bones irodájában ül és őt faggatja a történtekről. Ahogy belépett a szobába, rögtön kérdezték, hogy a fia jól van-e.

-         Köszönöm, most már jól van és már kezd megnyugodni, hogy otthon van Rebecaval. Azt javasoltam nekik, hogy mennyenek el a nagyszülőkhöz kipihenni magukat, és hogy Parker is elfelejtse a történteket. Amúgy Bones neked is ezt kellene tenned. –vágta rá Booth.

-         Látod Booth még is csak jól tettem, hogy szóltam Jarednek, tudtam, hogy ti ketten jó csapat vagytok. – mondta Angela.

-         Hálás is vagyok érte, hogy szóltál, tényleg nem számított rám az a szemét Sírásó. Szerencse, hogy már többé nem fog minket zaklatni. – mondta Jared.

-         Tényleg ezt el is felejtettük nektek megköszönni. – vágott közbe Hodgins.

-         Nem szeretném félbe szakítani ezt a kis ünneplést, de ahogy elnézem magunkat, ránk férne egy kiadós pihenés. - mondta Cam.

-         Holnap is nap, ki tudja milyen ismeretlen csontot hoznak a Jeffersonba. – próbált viccelődni Bones.

-         Csak nem egy poén volt? – kérdezte szurkálódva Ange.

-         De.

-         Nah gyere Bones hazaviszlek!- mondta Booth. Majd mindenki elindult otthona felé, hogy kipihenjék a heti fáradalmat.

Megérkeztek Bones lakásához, Brenan hosszas habozás után megkérte Bootht, hogy maradjon vele az éjszakára, mivel még félt egyedül maradni, hiába tudta, hogy a Sírásó halott. Miután felértek a nő lakásába Booth leültette Bonest a kanapéra, majd elment készített egy forró teát, az átfagyott társának. Hosszas csendben ültek a kanapén teájukat kortyolgatva.

-          Tudod Bones, nagyon kétségbe voltam esve, mikor téged is elrabolt az a szemét. Mikor olvastam a levelet, gondolkodás nélkül megtettem volna, amit kért. Nem bírtam volna elviselni, hogy elveszítselek titeket.

-         Megijedtem én is mikor a Sírásó mondta, nekem, hogy mit akar veled tenni. Bár nem értettem, hogy mi a relációja abban, hogy én is ugyan olyan fontos vagyok neked, mint a fiad.

-         Szerintem egész nyílván való ez a helyzet ami köztünk van… - kezdett bele Booth.

-         Ezt most hogy érted? – Bones szíve mélyén ugyan úgy arra vágyott, mint hőn szeretett társa, csak félt bármiféle lépést is tenni, nem akart semmi bizonytalanságot.

-         Hát jó… Angela és a többiek szerint is már rég beszélnünk kellett volna erről egymással, hisz rajtunk kívül mindenki tudta, mi zajlik köztünk, még ha mi nem is beszéltünk róla. Vegyük alapul a szerelmet, szorozd meg végtelennel, add hozzá az örökkét, és ez még így is csak a töredéke annak, hogy mit is jelentesz Nekem. –próbálta viccesebbre fordítani a helyzetet.

-         Jaj Booth. – mosolyodott el. – és most mit érzel? – tette le teás bögréjét kérdése közben.

-         Furcsa, hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során, sem külsőleg, sem érzelmileg, aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy. Ezzel most arra akarok kilyukadni, hogy amióta megjelentél, te és a racionális bigyóiddal…

-         De Booth olyan, hogy racionális bigyó, olyan nincs! – vágott közbe Bones.

-         Tudom, de kérlek most ne szakíts félbe. Szóval azután általad kezdtem más szemből látni a dolgokat, nem egy kőbunkó zsaru voltam, mint azt előtte hitték rólam. Az évek során ez a mi jó barátságunk, kezdte szerelemmé nőni magát, és onatól nem volt elég, hogy barátként tekintsek rád. – majd a nő szemébe nézett, várva a válaszát. Rövid gondolkodás után válaszolt Bones.

-         Mi a szerelem? A matematikában: probléma. A történelemben: háború. A kémiában: egy reakció. A művészetben: egy szív. Bennem a szerelem pedig…te vagy. Nem tudom igazán, hogy is fejezzem ki azt amit érzek; ha azt mondom, szerelmes vagyok, az még igazán enyhe kifejezés. – majd elpirult. Booth ere már nem válaszolt, semmit, mivel elérkezettnek látta az időt, hogy megcsókolja szerelmét…..